Ki a tiszteletreméltó? Aki másokat megtisztel. (Atyák mondásai)

1+1Válasz Radvánszki Péter rabbi nyílt levelére

 

Kedves Péter,

in medias res…

Akkor indítsunk egy klasszikussal!

„Again and again we must rise to the majestic heights of meeting physical force with soul force.

In the process of gaining our rightful place we must not be guilty of wrongful deeds.

Let us not seek to satisfy our thirst for freedom by drinking from the cup of bitterness and hatred.”

azaz:

„Újra és újra fel kell emelkednünk abba a szellemi magasságba, ahol a fizikai erő a szellemi erővel találkozik.

Miközben elérjük a minket igazságosan megillető helyünket, nem keveredhetünk rossz tettek elkövetésének vétségébe.

Ne kívánjuk hát csillapítani a szabadság iránti szomjunkat a gyűlölet, és keserűség poharából.”

Meg lettem szólítva, bár

1) magáról az ügyről nem tudtam, részleteit nem ismerem,

2) és – kilépésem végett – nem vagyok a MAZSIHISZ Rabbitestületének tagja sem.

 

Ám véleményem attól még van.

Az én olvasatomban miről is szól ez az egész történet?

Félelmekről és semmi másról, és ne feledd, félni mindenkinek joga van.

Péter,

van egy rossz hírem is: ne bízd el magad!

Mert akik félnek, azok nem tőled félnek, hanem önnönmaguktól, és attól, hogy kiderül, mi minden jót lehetne még csinálni ebben a világban.

Mennyi mindent lehetne alkotni, szépeket rajzolni, egymásra mosolyogni és még ezerféleképpen megélni és továbbadni a zsidóságunkat.

 

És aki fél, az fél minden rabbitól.

Ortodox, reformtól, konzervatívtól, vagy akár a saját akoltársától, a neológtól.

Aki fél, az letiltja, kitiltja, kiradírozza, kicenzúrázza, át-photo-shoppolja, átnéz rajta és még ezer trükköt megpróbál, hogy önmagát megnyugtassa.

 

De Te is pontosan tudod, nem ők teszik rabbikká az embert és nem ők veszik el a címet bárkitől is!

Te ettől még rabbi vagy!

“A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.

– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.

– Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.

– Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.

– Hogy felejtsek – felelte az iszákos.

– Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

– Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

– Miért szégyelled magad? – kérdezte.

– Mert iszom – vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

“Bizony, bizony – gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák.” “

Kedves Péter,
én úgy tanultam mestereimtől, lett légyen az misnai rabbi vagy talmudi bölcs, cfáti kabalista vagy a Rabbiképző megtisztelt tanára, hogy:

1) Rabbi lesz az, aki megfelelő emberektől tanult és megfelelő emberek előtt rabbivizsgát tett.
Akár szeretem őt, akár nem, akár eszem a konyhájában, akár nem.

2) És rabbi marad az, aki az életét arra tette fel, hogy a zsidó közösségeknek segítsen és a Jóisten nevét és dicsőségét lehozza a földre és megtanítsa mindenkinek.

3) Rabbi marad az, aki a mindennapi imában elmondott ötös alapelvet magának vallja:
“Lilmod, lelámed, lismor, láászot, ulekájém”, azaz tanulja, tanítja, megőrzi, megcselekszi és fenntartja a hagyományt.

4) Rabbi marad az, aki a tikun olám és a tikun nefes alapelveit evidenciának tartja, és minden pillanatban – meg nem alkudva – a még jobbra törekszik.

A teljes cikk itt olvasható.