Szombat előfizetés 2017

Vészkorszak és pszichoterápia

Írta: Szellő Júlia - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Vészkorszak és pszichoterápia

A „holocaust túlélési szindróma gyógyítására hozta létre öt évvel ezelőtt – Magyarországon és Közép-Kelet-Európában egyedüli ilyen jel­legű intézményként – pszichoterá­piás rendelőjét a KÚT Alapítvány. November 13-15. között az alapít­vány második alkalommal rende­zett konferenciát a Bálint Házban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapít­vány támogatásával és Göncz Árpádné védnökségével.*

A háromnapos konferencián or­vosok, pszichológusok, szoci­ális munkások adták közre ta­pasztalataikat, melyek döbbe­netes bizonyítékai annak, hogy a holo­caust traumája mennyire váratlan – oly­kor generációkkal később felbukkanó – tünetegyüttesekben nyilvánul meg.

Az előadások másik csoportja egy-egy speciális területet emelt vizsgálódá­sának középpontjába. Dr. Riskó Ág­nes, onkológiai betegek kezelése so­rán azt tapasztalta, hogy a betegek egy részének együttműködési nehézsége orvosával a holocaustra vezethető vis­sza: a kórház felépítéséből, atmoszfé­rájából fakadó kiszolgáltatottság, a kontrollvesztés érzése, csakúgy, mint a kezelések és azok testi következmé­nyei a holocaust-trauma felelevenedé­sét válthatják ki.

Hoyer Mária, aki a KÚT-nak és a Kék Pont Drogkonzultációs Központnak egyaránt munkatársa, sajátos kapcsoló­dást talált a családok élettörténete és a drogfogyasztó magatartás között. A hozzá kerülő esetekben gyakran a levá­lás időszakát kísérő elviselhetetlen szo­rongás bizonyult a drogfogyasztás kivál­tójának, hátterében a felmenők feldol­gozatlan holocaust-traumáival, melyek – akár egy generációt átugorva – a fiata­lokban jelennek meg.

Még a problémát viszonylag közelről ismerők számára sem nyilvánvaló, hogy a társadalmi traumatizáltság nem pusz­tán a zsidóságot, sőt még csak nem is ki­zárólag az áldozatokat sújtja. Ezért is voltak különösen megrázóak a más kör­ből származó szenvedőkkel foglalkozók tapasztalatai. Az Aachenben élő Prof. Gáspár Pál megdöbbentő beszámolója egy SS tiszt lányának pszichoterápiájá­ról, nálunk még tabuként kezelt témát érintett: nemcsak az áldozatok, az elkö­vetők utódai is szenvednek – ők az apák bűnei miatt. Agresszorok az elmúlt évti­zedekben nálunk is szép számmal vol­tak – utódjaik azonban – az intézmények tapasztalatai szerint – nem mernek pszi­choterápiás segítséget kérni.

Pfitzner Rudolf (München) az 56-os magyar emigráció traumatizációjáról tartott előadásában – az elgyökértelenedés, identitásvesztés következtében – az emigránsok szinte mindegyikénél jelentkező depresszív tünetekre, pszi­choszomatikus reakciókra adott vála­szokat tipizálta.

Nem kell azonban a messzi múltba mennünk ahhoz, hogy traumatizált tár­sadalmi csoportokra bukkanjunk. A szlovéniai Dr. Oravecz Róbert a dél­szláv háború menekültjeivel való foglal­kozás döbbentette rá egy sajátos – a se­gítőket fenyegető – veszélyre. Az ext­rém erőszakkal való közvetett találko­zás ugyanis az empatikus terapeutát óhatatlanul bevonja; a segítőben kelet­kezett kezelhetetlen feszültségek nega­tívan hatnak magánéletére, így maga az agresszió másodlagos áldozatává vál­hat. Minthogy a terapeuta tartós traumatizáltsága a hatékony segítést is lehetet­lenné teszi, a segítő is segítségre szorul.

A magyarországi menekülttáborok szintén a háborúk áldozatainak gyűjtő­helyei – így nem meglepő hogy a ta­pasztalatok is némi átfedést mutatnak. Dr. Hárdi Lilla beszámolójából kide­rült, hogy a táborok gyakorlatilag bör­tönként működnek; a bennük élőkben – totális kiszolgáltatottságuk következ­tében – a traumák ahelyett, hogy oldód­nának, megismétlődnek. A rehabilitá­ció tehát traumatizáló környezetben fo­lyik. Ráadásul szembe kell nézni egy sajátos nehézséggel is: minthogy a tá­borlakók 42 nemzethez tartoznak, ré­szint nagyobb hangsúlyt kapnak a nonverbális módszerek (relaxációs gyakor­latok, gesztusterápia stb.), részint elke­rülhetetlen a tolmácsok – akik gyakran maguk is áldozatok – alkalmazása, ők „bevetésük” előtt képzésen vesznek részt, így csökkentve (újbóli) traumatizációjuk kockázatát.

A KÚT rendelő munkájába bepillant­va talán érzékelhető a traumák változa­tossága, és sejthető a terápiás munka összetettsége, nehézsége is. Dr. Bárdos Katalin egy 12 éves kislány esetét is­mertette, aki nagyanyja halála óta al­vásproblémákkal küszködött. A terápia derítette föl, hogy a háttérben az anya feldolgozatlan és tudattalan holocaust­szorongása áll; saját anyja halála eze­ket a szorongásokat aktiválta, és átvitte gyermekére. Az alvászavar hátterében – mint kiderült – halálfélelem állt. A te­rápia végeztével a kislány kiegyensúlyo­zottá vált, esti félelmei megszűntek.

Dr. Pálffy Judit pszichiátert látásza­varokkal kereste fel egy fiatal nő. Foko­zatosan derült fény panaszai szimboli­kájára: a zsidó apától és sváb anyától származó nő identitás-bizonytalanság­gal küszködött, nem tudta eldönteni, hogyan vállalhatná egyik énjét a másik megtagadása nélkül. A terápia segített valódi problémájának felismerésében és kezelésében – így látása – fizikai és lelki értelemben – egyaránt kitisztult. E két eset a KÚT-ban uralkodó szemléle­tet is illusztrálja: a terapeuta az aktuális tünetek magyarázatáért a felmenők történetéhez fordul.

Dr. Virág Teréz két túlélő, Primo Levi és Viktor E. Frankl attitűdjének és életútjának szembeállításán keresztül mutatta meg az Auschwitz utáni lét két alapvető irányát: Levi öngyilkos lett, míg Franki 92 éves koráig élt, alkotott és gyógyított. Hogy a KÚT megálmodója és vezetője ez utóbbi következteté­sét osztja – „…mégis mondj Igent az Életre” – talán nem szorul bizonyításra.

A konferencia legfőbb üzenete felte­hetőleg az a nyitottság, mellyel a KÚT – anélkül, hogy egybemosná az egybemoshatatlant – a holocaust-túlélők és leszármazottaik terápiájában alkalma­zott sikeres módszereit kész kiterjesz­teni a más társadalmi traumákat el­szenvedettek gyógyítására.

* Az érdeklődők hamarosan kézbe vehetik a közeljövőben az Animula kiadó gondozásá­ban megjelenő teljes anyagot.

Címkék:1999-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

“Azt, hogy zsidó vagyok, mindenki tudja. De miért kellene mindig erről írnom?” – Faludy György költővel beszélget Dési János

Exkluzív Sorozatunkban politikusokkal, művészekkel és más ismert személyekkel beszélgetünk. Érdekes emberekkel, akikben talán csak annyi a közös, hogy valami módon...

Ingatlanmegváltás – Hogyan osztják föl a pénzt? Igazi választás lesz?

Ingatlanmegváltás Hogyan osztják föl a pénzt? A magyar állam az 1998-ban kötött meg­állapodás keretében a múlt esztendőben összesen 608 millió...

Close