Szombat előfizetés 2017

Megszavaztak valamit

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A „magyar kormány mindazoknak a személyeknek, szervezeteknek vagy közösségeknek Magyarországon lévő összes javait, akik, illetőleg amelyek egyénenként vagy mint összességek tagjai faji, vallási vagy más fasiszta szellemű zaklató rendszabály tárgyai voltak, amennyiben azokra nézve a jelen szerződés életbe lépésétől számított hat hónap alatt örökös nem jelentkezett vagy igénybejelentés nem érkezett, át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre. Az átruházott javakat ezek a szervezetek és közösségek életben maradt tagjainak támogatására és helyreállítására fogják fordítani.”

A fenti sorok a párizsi békeszer­ződés olyan sokszor hangozta­tott 27. cikkének 2. pontja.

Az 1946-ban Zsidó Helyreállítási Alapnak, az elmúlt években Magyar Zsi­dó Örökség Közalapítványnak nevezett testület felállításáról kezdett vitázni a parlament szeptember 11-én, majd folytatta azt október 15-én. Azonban a kormány még mindig nem mondott semmit ennek tartalmáról, konkrét anyagi feltételeiről, csupán egy előter­jesztést juttatott el az Országgyűlésnek, kérve, hogy az jelentse ki:

1. Egyetért a kormány azon szándé­kával, hogy a rendezés érdekében köz- alapítványt hozzon létre.

2. Felhatalmazza a kormányt hogy a közalapítványnak juttatandó vagyoni kör­ről (ingatlan, muzeális értéktárgy, életjá­radékra váltható kárpótlási jegy, készpénz) és annak mértékéről tárgyalásokat folytasson a magyarországi zsidóságot képviselő szervezetek képviselőivel.

3. Felhívja a kormányt, hogy a rende­zés érdekében szükséges törvényjavas­latokat 1996. november 30-ig terjessze az Országgyűlés elé.

A kormány javaslatában a követke­zők is szerepelnek: a kárpótlás a nem­zetgazdaság teherbíró képességét figye­lembe véve a teljes vagyoni kárhoz ké­pest részlegesen és végrehajtását te­kintve szakaszosan történhet.

Ez az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő, de a párizsi békeszerződés szövegének ellentmondó kijelentés, mivel utóbbi a teljes jóvátételt írja elő.

Az Országgyűlés október 15-i szava­zását követően hangzott el néhány kommentár a parlamentben, amelyek­ből idézünk:

Torgyán József (FKGP): „Nem sza­bad egy olyan helyzetet teremteni, ami­kor magyar állampolgár és magyar ál­lampolgár között bármiféle különbség tétetik…’, majd a valóságnak nem megfelelően jelentette ki: „sok száze­zer magyart hurcoltak el ’málenkij robot’-ra. A málenkij robot következtében történt meghurcoltatásuk és tragé­diájuk semmiféle állami elismerésben a kárpótlást illetően nem történt.”

Figyelemre méltó azonban, amit a kereszténydemokrata Isépy Tamás pártja és a Fidesz nevében mondott:

„A kormány egyetértést kapott egy közalapítvány létrehozásához, tehát olyanhoz kapott egyetértést, amihez nem lett volna szüksége egyetértésre, mert a Ptk. szerint közalapítványt ön­maga alapíthatott volna. Felhatalma­zást kapott olyan tárgyalások lefolytatá­sára, amelyek értelemszemen a kor­mány feladatköréhez tartoznak.

A legérdekesebb az előterjesztés 3. pontja. Felhívatta magát olyan törvényja­vaslatok beterjesztésére, melyek beter­jesztése hivatali kötelessége. A határoza­ti javaslatnak egyetlen célja van, az alkot­mányos mulasztást az Országgyűlésre há­rítani, és közben még azt a valóságot tük­röző módosító indítványt is elutasítani, hogy a kormány részben eleget tett már a párizsi békeszerződés előírásainak.”

Hasonló szellemben szólalt fel az MDF-es Sepsey Tamás is:

„Lehet emelkedett hangon szólni er­ről a témáiról, de ha megnézzük a té­nyeket, hogy a kormány már idáig létre­hozhatta volna a közalapítványt, hogy a kormány már idáig is tárgyalt az érintett szervezetekkel, hogy a kormányt senki nem akadályozta meg, hogy beter­jessze a törvényjavaslatokat, akkor egyet kell hogy értsenek azzal, ez a ha­tározati javaslat valójában megcsúfolá­sa az országgyűlési határozatoknak. Olyan határozati javaslat, amely sem­mit nem tartalmaz.”

Részlet Gellért Kis Gábor (MSZP) felszólalásából: „1988-ban a Kristallnacht, a Kristályéjszaka 50. évforduló­ján ünnepélyes megemlékezést tartott a Bundestag a német szövetségi parla­ment alsóháza. Akkor a parlament elnö­ke vagy az alsóház elnöke, Philip Jenninger a következő szavakkal nyitotta meg az ülést: Hölgyeim és Uraim! A zsidók Németországban és szerte a világon em­lékeznek az ötven évvel ezelőtti esemé­nyekre. Mi is, Németországban, emléke­zünk.’ Ezeket a mondatokat követően politikai botrány tört ki, amelynek követ­keztében Philip Jenningernek le kellett mondania házelnöki tisztéről, (Gellért Kis Gábor e helyütt téved: Philip Jennin­gernek nem e mondatai miatt kellett le­mondania, hanem azért, mert ezt köve­tően félreérthető módon szólt arról, mi­lyen megvilágosító, magával ragadó ha­tása volt a hitleri ideológiának számos német fiatalra. – a szerk.)

Ebben a vitában, amely a határozati ja­vaslattal kapcsolatban lezajlott, elhang­zott Torgyán Józseftől a következő mon­dat: ’Valóban, a magyarságnak és Ma­gyarországnak a zsidósággal kapcsolat­ban vannak erkölcsi és törvényes kötele­zettségei.’ Ez a mondat rosszabb, mint Jenninger úré, és miután Jenninger úr­nak a demokráciával összeegyeztethetet­len mondatai miatt le kellett mondania, tisztában kell lennie ennek a Háznak, hogy Torgyán úr – bár Jenninger urat sem vádolták antiszemitizmussal és mi sem vádoltuk és vádoljuk önt antiszemi­tizmussal -, de azzal tisztában kell lennie itt mindenkinek, és szerte az országban, hogy Torgyán József mindenhol, ahol ko­molyan veszik a demokráciát, szerte a vi­lágban, szalonképtelenné vált.”

Ki igen – ki nem

Igent mondott az MSZP 136 képvise­lője, 53 SZDSZ-es, a néppárt tagjai kö­zül kilenc (például Barsiné Pataky Etelka, Kónya Imre, Kutrucz Kata­lin, Szabad György, Zsigmond Attila), a KDNP-ből egyedül Pálos Miklós, a pártonkívüliek közül Rab Károly, Tölgyessy Péter, Zwack Péter. Nem­mel voksoltak szinte egységesen a kis­gazdák, szám szerint huszonketten, hozzájuk hasonlóan csupán a KDNP-s Hasznos Miklós foglalt állást. Három párt, a Fidesz, a KDNP és az MDF tar­tózkodott, és így tett az MSZP-ből Csige József és Csizmár Gábor. Hatvan- ketten igazoltan maradtak távol, negy­venötén pedig nem szavaztak, ami azt jelenti, hogy bejelentés nélkül hiá­nyoztak vagy megjelentek ugyan a par­lamentben, de a büfében vagy máshol tartózkodtak, sőt az is lehet, hogy ott ültek a képviselői széksorokban, de nem nyomták meg a három gomb egyikét sem. Néhány feltűnő név a nem szavazók közül: Lakos, Lotz, Keleti és Kuncze miniszterek, Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke; há­rom szakszervezeti vezető: Nagy Sán­dor, Schalkhammer Antal, Szőllősi Istvánné; az SZDSZ-frakcióból Eörsi Mátyás, az MSZP frakcióvezetője, Szekeres Imre; párttársa, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi bizott­ságának elnöke, Gellért Kis Gábor; a kisgazda Tímár György.

Október 24-én csütörtökön tanácskozásra ültek össze azon zsidó szervezetek (Mazsihisz, Mazsike, NÜB, B’nai B’rith, Muszoe, Cionista Szövetség) vezetői, melyeket a kor­mány ez ügyben tárgyalópartnerként fogadott el. November­re várható a parlamenti döntés a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványnak juttatandó vagyonról, így az alapítvány illetve annak kuratóriuma nemsokára működni fog. Az ezzel kap­csolatos gyakorlati teendők képezték a megbeszélések napi­rendét. Hogyan nevezzék ki az alapítvány adminisztrációját? Miként, milyen elv alapján válasszák ki azokat, akik részesül­nek majd a holocaust-túlélők számára juttatandó havi jára­dékban? Milyen módon oldják meg az e célra elkülönített 4 milliárd forintnyi kárpótlási jegy életjáradékra váltását? Dön­tés semmilyen kérdésben nem született, tájékoztatott dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, csupán a közeljövő e teendőit hozták a döntéshozók tudomására, aki ezek szerint e kérdésekkel mindeddig nem foglalkoztak.

Az állítólagos 360 millió dollár nem került szóba, még egy cáfolat erejéig sem. Az alapítvány kuratóriumáról, a vitatott négy „köztiszteletben álló zsidó személyiségről” sem esett szó, miután a hitközség a kormány válaszát várja az általa előterjesztett húszfős kuratórium listájára. (Ennek tartalmá­ról a B’nai B’rith csak utólag szerzett tudomást – tájékozta­tott a szervezet elnöke, dr. Szeszlér Tibor, aki egyébként nehezményezte az összejövetel alacsony hatékonyságát, a napirend hiányát és mindenféle döntéshozatal elmaradását.)

A megbeszélés legnagyobb részében egyébként a Szabó Albert által szervezett október 23-i antiszemita tüntetésről beszélgettek a résztvevők, de válaszlépésről itt sem hatá­roztak, hanem várakozó álláspontra helyezkedtek.

Címkék:1996-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Közösségi kárpótlás és elosztási harc

Fektessen belénk Ezen is túl vagyunk. A kor­mány márciusi határozata nyomán most a parlament elé került, és nagy többség­gel el...

Segítettek a tájékozódásban

Gratulálok a Szombat-hoz. Ami leginkább tetszik a lapban, az a nyitottság, az őszinte hang. Nekem sokat sejtettek a tájékozódásban azzal,...

Close