Létezhet-e antiszemita antifasizmus?

Botrány a Nemzetközi Ellenállók és Antifasiszták Szövetségénél (FIR)

 

„Többen joggal hangsúlyozzák, hogy a konfliktus nem 2023. október 7-én kezdődött.” – írta Hanti Vilmos, a Nemzetközi Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (FIR) magyar elnöke a „Palesztinok és zsidók szabadságáért és biztonságáért, a félelemtől mentes életért és minden civil védelméért” című ‚antifasiszta‘ nyilatkozatában a Hamasz Izrael elleni terrortámadásának harmadik évfordulóján, miközben egyidejűleg antiszemita és Izrael-ellenes érzelmeket is kifejezett.

A szöveg, amely magyarul és angolul a Facebookon, valamint magyarul a MEASZ (a FIR magyarországi szervezete) online platformján jelent meg, azt inszinuálja, hogy a Hamasz támadása ‚reakció‘ lett volna az izraeli politikára. A ‘megemlékezés‘ ennek megfelelően a közel-keleti konfliktusra bővül, megemlítve a palesztin lakosság szenvedését, otthonainak lerombolását és tömeges elvándorlását, valamint hangsúlyozza önrendelkezési jogát, saját hazáját, szabadságát és méltóságteljes életét. Ennek megemlítése, írja, erkölcsi és politikai felelősség, amely elől a nemzetközi közösség nem vonhatja ki magát.

Hogy ez a szándéka szerint humanista álláspont a maga „erőltetett szimmetriájával” a tettes és áldozati reláció felcserélését jelenti, és ily módon a Hamasz terrorját relativizálja, a Szombat zsidó kulturális és politikai online portálon adott válaszában elemezte Dr. Frölich Róbert, a budapesti Dohány utcai Nagyzsinagóga főrabbija. Aprólékosan precíz és tudományosan távolságtartó elemzésében arra a következtetésre jut, hogy az erőltetett kontextualizálás az áldozathibáztatás régi antiszemita toposzán keresztül a terror relativizálásához vezet, az inszinuálásokon alapuló állítások torzítják a valóságot, így joggal állíthatjuk, hogy a szöveg „tendenziózus“.
Egy nappal később, szintén a Szombat online portálon megjelent válaszában Hanti, aki gyakorló keresztényként mindig hangsúlyozza a zsidókhoz és Izraelhez fűződő közelségét, a feltételezett szövetséges hangnemét választja a „Kedves Róbert” megszólítással, de ahogy az ilyen helyzetekben általában lenni szokott, nem önkritikus, hanem inkább ront a helyzeten azzal, hogy – más antiszemita toposzok mellett – hangsúlyozza, nagyon is megérti Frölich érzékenységét „az ilyen képzettársításokkal szemben“.

Habár a főrabbi az újabb replikájában nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja a jól ismert antiszemita ‚különleges zsidó érzékenység‘ toposzát, megismétli és határozottan kijelenti, hogy nincs olyan politikai vagy történelmi kontextus, amely igazolná ezt a brutális terrortámadást. Hanti ugyan elismeri, írja, hogy állításainak nagy részét nem támasztják alá források, de nem vonja vissza célzásait és vádjait.

Ezt a ‚barátok közötti vita‘ ugyan nem folytatódott a Szombat portálon, de Hanti a saját magyar nyelvü Facebook oldalán továbbra is állítja, hogy figyelembe kellene venni, miszerint ő a FIR nevében, azaz nemzetközi kontextusban írt, és hogy szavait félreértelmezték.

„Semmit sem értett meg” – jegyezte meg Frölich szomorúan egy kommentárban.

Hanti állásfoglalása, az önreflexió hiánya és az ebből fakadó, destruktív érvelési lejtmenetspirál öndinamikája időközben akkora felháborodáshullámot váltott ki Magyarországon, hogy a MEASZ évente odaítélt antirasszista díjának több kitüntetettje a plakettjeik és okleveleik visszaadására készül.

Első ízben, 2013-ban két nő: a Tolerancia civil csoport alapítói, Müller Julia és Zoltai Andrea adták vissza a kitüntetést. Zoltai Andrea szóbeli közlése szerint azért tettek így, mert egy MEASZ-ban kialakult Izrael ellenes vita kapcsán Hanti nem utasította vissza, hogy a cionizmus rasszista lenne.*

Az újabb visszadási-akciót az elmúlt hetekben Frölich főrabbi és Gábor György, a budapesti Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) vallásfilozófia professzora jelentette be.

Mindeközben Hanti Facebook-oldalán egyre több felelősséghárító bejegyzés gyűlik, amelyekben már a „liberálisokat” (egy jól ismert antiszemita kód Magyarországon) és más „túlérzékeny”-eket okolnak a vitáért.

 

A reálszocializmusból és a nemzeti szocialista  korszakból átörökölt, reflektálatlan gondolkodásminták

A Magyarországon és a FIR elnöke körében tapasztalható Izrael-ellenes és antiszemita tévképzetek az államszocializmus korszakából, sőt még korábbi időkből származó, reflexió nélküli transzgenerációsan átörökölt gondolkodásmintákra vezethetők vissza. Hogy az antiszemitizmus alapját projektív kényszerképzetek, összeesküvéses mesék és olyan antiszemita ideológiai világmagyarázatok alkotják, amelyek zsidó identitású emberekkel semmi okozati kapcsolatban nem állnak, általában nem tudatos.

Számos, a ‚baloldali antiszemitizmus‘ témájával foglalkozó tanulmány bizonyítja, milyen erősen örökítette át a dogmává emelt marxizmus-leninizmus a volt szocialista országokban, köztük Magyarországon is, a nemzeti szocialista korszak antiszemita sztereotípiáit (lásd a bibliográfiát).

1945 után a kommunista pártok álláspontja nem elsősorban a bűntudat hárításából táplálkozott, hanem egy leegyszerűsítő, fetisizált és megszemélyesített antikapitalizmusból, valamint specifikus antiszemita mintákból, amiben a ‚zsidó tőke‘ a kapitalista osztályon belüli külön csoportbélyeget jelentett. Ezzel párhuzamosan a cionizmust is elítélték, és részben egyenesen a nemzetiszocializmussal azonosították.

Maga a ‚cionizmus‘ kifejezés is átalakuláson ment keresztül. Míg a kommunista és szocialista baloldal 1919-ig a ‚nemzetköziség‘-re hivatkozva utasította el a cionizmust, mert Izrael állam megalapítását ‚kispolgárinak‘ és ‚reakciósnak‘ tartotta, a kifejezés 1945 után központi metaforaként szerepelt a marxista-leninista világnézetben. Összeforrott a nemzetellenes „Wall Street-i kapitalisták” világméretű összeesküvés-meséjének bélyegével, a ‚produktív népek‘ versus ‚pénzügyi hiénák és paraziták‘ ellentétpárjával, valamint azzal a fenyegetettségérzettel, ami szerint állítólagos ‚kozmopoliták‘ belső ellenségként folytatnak felforgató tevékenységeket. A ‚produktív‘ kontra ‚spekulatív‘ finánctőke ellentétpár mentén kialakult manicheus világképet, amely eredetileg 1919-ből, egy későbbi nemzeti szocialista tisztviselőtől származik, és melyet Hitler Mein Kampfjában is megemlít, az antiimperialista baloldal is átvette, és a ‚produktív népek‘ kontra ‚parazita pénzügyi hiénák‘ ellentétpárjaként keretezi a közbeszédet a mai napig, különösen az izraeli-palesztin konfliktusban.

 

A FIR és a vélten létező antifasizmus

A Bécsben 1951-ben alapított Nemzetközi Ellenállók és Antifasiszták Szövetségét (FIR) a hidegháború alatt jelentős mértékben finanszírozták és befolyásolták kelet-európai szervezetek és a Szovjetunió. A szervezet politikai retorikája tükrözte mind a keleti blokk külpolitikai vonalát, mind a Szovjetunió és más keleti-blokkbeli államok, köztük Magyarország 1950-es és 1970-es évek között folytatott agresszív, államilag támogatott, anticionista-antiszemita politikáját.

Általánosságban elmondható, hogy intenzívebb kritikai és analitikus rálátásra lenne szükség a volt szovjet, ortodox marxista-autoriter befolyási övezet országaival kapcsolatban, melyekre az etnopluralista (völkisch-népnemzeti-etnikai) nép- és nemzetfelfogás volt jellemző. Ebből eredeztették a közös kultúrpolitikájukat és terjesztették nem utolsó sorban az antifasizmus-értelmezés közös Izraelellenes-antiszemita felfogását. Olyan szisztematikus elemzésekkel, melyek a transzgenerációs átöröklődő nézetek folytonosságát vizsgálják, sok mindent jobban meg lehetne megérteni. Ezek a nézetek ugyanis a kommunizmus 1989-es bukása után is életben maradtak, és a mai napig befolyásolják az úgynevezett antifasiszta diskurzust.

Amikor az Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének elnökeként Hanti a Hamasz terrorizmusát relativizálja, akkor pontosan ennek a hozzáállásnak az életben tartásához járul hozzá reflektálatlanul.

 

A közbeszéd antiszemita keretezése és a felvilágosodás határai

A felvilágosodás határai azonban nemcsak a FIR-nél, hanem általában is megfigyelhetők a magyar nyelvű diskurzusban. Feltűnő például, hogy a Kritikai Teória, amely oly fontos lenne a projektív megbélyegzések megértéséhez, szinte teljes mértékben elutasításra (vagy félreértésre) talál, beleértve az antiszemitizmus- és rasszizmus-kutatásokat is. A széles körben használt ‘magyar polip’ és ‘maffiaállam’ kifejezéseknek például, amelyek Magyarországon Orbán Viktor korábbi kormányának (2010-2026) politikai rendszerleírási próbálkozásait jelentik, nem Max Horkheimer Racket-teóriája jelenti az értelmezési keretét – mint ahogy azt feltételezhetnénk –, hanem, s ezt a dehumanizáló ‘polip’ kifejezés is világossá teszi, a reálszocializmus projektív antiszemitizmusának a reflektálatlan öröksége. Az ‘állandó ellenség’ a ‘spekulatív nagytőke kívülről irányított vazallusa’. Ezt a látásmódot tükrözi az április óta ellenzékben lévő Orbán Viktor 2026 júniusában Tusnádfürdőn elmondott beszédében, hogy az euró a „spekulánsok kódja”, s az is ismert, hogy Szanyi Tibor volt szocialista európai parlamenti képviselő (2014-2019) munkájával elsősorban a brüsszeli ‘nemzetközi nagytőkét’ akarta visszaszorítani.

Analitikus szempontból nézve az ilyen projektív bélyegek elsősorban egy gazdasági redukcionista szemléletet takarnak, amelyben a társadalmi folyamatokat a tágabb kulturális kontextusukból kiemelve monopolkapitalista hatalmi harcra redukálódnak. Ebben az is világossá válik, hogy a magyarországi gondolkodást milyen erősen uralja még mindig a marxista ortodoxia. Ebben a keretrendszerben a válságokat a kapitalizmus fejlődésének vagy annak egy adott szakaszának, valamint a ‘kapzsiságnak’ tulajdonítják, miközben az ideológiakritika figyelmen kívül marad.

A fasizmus uralkodó felfogásáról sem történik kritikai reflexió. A Lenin és Dimitrov ihlette fasizmus definíció alapját még mindig a „finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt, terrorista diktatúrájából” képezi, miközben a fajmisztikai szempontok figyelmen kívül maradnak.

Itt az ideje egy európai szintű emancipációs, emberi jogokon alapuló antifasiszta együttműködésnek. Minden emberi tiszteletem mellett, az nem lehetséges, hogy a nemzetközi antifasiszták és ellenállók elnöke – bármennyire is reflektálatlanul – antiszemita összeesküvés-mítoszok foglya legyen.

A magyarországi születésü Dr. Magdalena Marsovszky szociológus, és tagja többek között a Kölni Egyetem Bölcsészettudományi Kara „Jobboldali populizmus” (Autoriter fejlemények, szélsőjobboldali diskurzusok és demokratikus rezonanciák) Kutatócsoportjának. Posztdoktori kutatásai középpontjában a völkisch-népnemzeti ezotéria és a rasszizáló harmóniakonstrukciók, valamint a fajmisztika, az integrális tradíció, a kozmizmus, a kultúra, kultúrpolitika, az antiszemitizmus és az anticiganizmus állnak.

A szerző körülbelül 20 éve igyekszik felhívni a figyelmet a magyarországi ‘antifasizmust’ övező félreértésekre és problémákra.

 

A cikk eredetileg németül jelent meg a hagalil.com online portálon: https://www.hagalil.com/2026/10/kann-es-einen-antisemitischen-antifaschismus-geben/

 

Források és irodalom:

Barkai, Avraham (1988): Das Wirtschaftssystem des Nationalsozialismus. Ideologie, Theorie, Politik. 1933-1945. Frankfurt/ M.: Fischer-Taschenbuch-Verlag.

Becker, Maximilian (2024): Antifaschismus und Kalter Krieg. Die Internationale Föderation der Widerstandskämpfer in Nachkriegseuropa, Göttingen: Wallstein.

Breuer, Peter (2026): Pirkadat: Szanyi Tibor – Külföldi tőke vs. vendégmunkások (Ausländisches Kapital vs. Gastarbeiter:innen), in: Heti TV, 30. 01 (https://heti.tv/2026/01/30/pirkadat-szanyi-tibor-kulfoldi-toke-vs-vendegmunkasok/).

Crane James / J. E. Morain (2025): Introducing Racket Theory. On the History and Themes of the Frankfurt School’s Racket Theory (https://ctwgwebsite.github.io/blog/2025/RacketIntro/).

Dimitroff Georgi (1935): Bericht auf dem VII. Weltkongress der Komintern, 2. August 1935, in: Ders., Ausgewählte Werke, Sofia 1960, S. 94.

Grigat Stephan (2025): Erscheinungsformen und Kritik des Antisemitismus, in: Religion unterrichten, Jg. 6, H 1, Antisemitismuskritik, S. 10-16 (https://www.vr-elibrary.de/doi/pdf/10.13109/reun.2025.06.1.10 )

Haury, Thomas (2002): Antisemitismus von links. Nationalismus, kommunistische Ideologie und Antizionismus in der frühen DDR, Hamburg: Hamburger Edition.

Hitler, Adolf (2022): Mein Kampf. Eine kritische Edition, Bd. I, Bd. II, hg. v. Christian Hartmann, Thomas Vordermayer, Othmar Plöckinger, Roman Töppel, unter Mitarbeit von Pascal Trees, Angelika Reizle, Martina Seewald-Moser, München-Berlin: Institut für Zeitgeschichte (https://www.mein-kampf-edition.de/?page=band1%2Fp225.html&term=kapitel#sr0).

Kistenmachen, Olaf (2007): Von „Judas“ zum „Judenkapital“. Antisemitische Denkformen in der KPD der Weimarer Republik, 1918-1933, in: Matthias Brosch/Michael Elm/Norman Geißler/Brigitta Elisa Simbürger/Oliver von Wrochem (Hg.): Linker Antisemitismus in Deutschland. Vom Idealismus zur Antiglobalisierungsbewegung, Berlin: Metropol, S. 69-86.

Magyar Bálint / Júlia Vásárhelyi (Hrsg.) (2013–2015): Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam, I., II., III., Budapest: Noran Libro.

Marsovszky Magdalena (2010): Hol vannak az antifasiszták Magyarországon?, in. Galamus.hu (https://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6805:hol-vannak-az-antifasisztak-magyarorszagon-6622&catid=9&Itemid=134).

Marsovszky Magdalena (2025): Systemischer Antisemitismus in Ungarn, in: Reichel, Maik/ Tschiche, Wolfram (Hrsg.), Durch den Eisernen Vorhang nach Europa – Osteuropa nach 1989, Leipzig: Universitätsverlag und AVA – Akademische Verlagsanstalt, 2025, S. 129-146 (https://www.hagalil.com/2025/05/systemischer-antisemitismus-in-ungarn/).

Orbán Viktor (2026): Beszéde Baile Tusnad-on 07.25-én a 2:06:52 percnél (https://www.youtube.com/watch?v=bjTiTTx-Z9E).

Pufelska Agnieszka (2010) Der Faschismusbegriff in Osteuropa nach 1945, in: Claudia Globisch/Agnieszka Pufelska/Volker Weiß (Hg.), Die Dynamik der europäischen Rechten. Geschichte, Kontinuitäten und Wandel, Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften, S. 281–293.

 

*Emellett időközben olyan Izrael-párti publicisták is megkapták a díjat, mint Gadó János és Nemes Dániel. (A szerk.)