Nyár, Füred, beatkorszak

Írta: G. J. - Rovat: Történelem

Balatonfüreden a háború után újjáalakult a közösség, de a zsinagógát többé nem nyitották ki. A 60-as években a hajógyár vette meg, és garázsnak használták

7 - Balatonfüredi életkép 1965

Balatonfüredi életkép, 1965 (fotó: Fortepan.hu)

– emlékezik vissza Olti Ferenc. ’89 után étterem működött benne, most árulják az épületet. A zsidó tanítók szervezetének Ábrányi Emil üdülőháza a háború után a hitközség tulajdonába ment át, a mai napig ez a hitközségi üdülő. Az étkezőben helyezték el a tóraszekrényt, ez lett az új zsinagóga.

1945 után az országban ez maradt az egyetlen kóser üdülő, májusban nyitott, és az őszi ünnepek végeztével zárt. A gondnok apám volt hosszú évekig. A családnak volt ebben gyakorlata: apám fivére a háború előtt egy panziót vezetett, amely nem volt kóser, de javarészt zsidó volt a közönsége.

Az én gyerekkoromban, az ’50-es években még öt zsidó család élt Füreden, közülük kettő volt vallásos. A mi családunk volt az egyik, apám volt az elnök, noha akkor már Füreden nem volt hitközség, csak úgynevezett szórvány.

A nyári időszakban nagy zsidó társasági élet volt Füreden. Voltak olyan fürediek, akik már Pesten éltek, de nyáron visszaköltöztek a régi házukba. És persze sok zsidó nyaraló is volt az üdülőben: a rabbiképző szeminaristái is itt üdültek, a mai neológ rabbik gyerekként/fiatalként szinte mind idejártak. De voltak az üdülőben Csehszlovákiából érkezett fiatalok is: igen sokan érkeztek Kassáról, Érsekújvárról. Az Annabella szállóban is laktak külföldi vallásos zsidók, akik a hitközségi üdülőbe jártak enni és imádkozni. Emlékszem egy Elefánt nevű gazdag bécsi zsidóra, aki az üdülőben étkezett. De Füreden volt a KIOSZ-üdülő (Kisiparosok Országos Szövetségea szerk.) ahová úgyszintén nagyon sok zsidó kisiparos és kiskereskedő járt – ez valósággal második zsidó üdülőnek számított Füreden. Az itt nyaralók a jobb módúak közé tartoztak. És persze sok zsidó család magánházaknál bérelt szobát.

Ennek a heterogén nyaraló-közönségnek fiai és lányai mind a strandon jöttek össze, a nagy fűzfa alatt. Ma visszatekintve, ez nekem valósággal kultikus helynek tűnik. Délelőtt 11-kor volt a csúcs. Fociztunk, csajoztunk. Fiatalkori barátaim többségét itt ismertem meg. Rengeteg kapcsolat, szerelem, házasság szövődött itt. Én is itt ismertem meg az első feleségemet, aki nagyon vallásos családban nevelkedett, az apja hitközségi elnök volt.

Ami délelőtt a strand volt, az volt este a Vitorlás vendéglő. Többnyire belógtunk, hogy megússzuk a belépődíjat. A zenekar játszott, mi illegálisan tviszteltünk egy félreeső helyen, mert ez a tánc akkor tilos volt, akit rajtakaptak, azt elvitték a rendőrök. Én is gitároztam. Idejárt az egyik barátom, aki ma mágnás, akkor a Gemini együttes basszusgitárosa volt. Ha bezárt a Vitorlás, a fiúk, lányok továbbvonultak. Teljes volt a szabadság, noha a szabad szex nem volt jellemző.

Nyugodtan mondhatom, hogy nyáron Füred volt a zsidó élet központja. Ugyanazokkal találkoztam itt, akikkel télen a Rabbiképzőben és az informális társaságokban.

Ez a számomra ma már legendásnak tűnő zsidó élet a ’80-as évekig tartott Füreden. Jól éreztük magunkat, de semmi zsidó jövőképünk nem volt. Ennek meg is lett az eredménye: az akkori társaságnak több mint a fele elment Magyarországról.

Ma már nincs zsidóság Füreden. Akad néhány helyi lakos, akinek vannak zsidó gyökerei, de semmilyen közösségi életet nem élnek. A helyi zsidó én vagyok, mert az év egy részét Füreden töltöm, noha már nem abban a házban lakom, ahol gyerekkoromban.

Az üdülőn kívül még egy zsidó ingatlan található Füreden: a temető, amelyet tíz évvel ezelőtt a helyi Hit Gyülekezet tagok tettek rendbe. Ők ’89 előtt még az én füredi lakásomban tartották az összejöveteleiket.

Címkék:2013-11, Balatonfüred, zsidó üdülő, zsinagóga

[popup][/popup]