Lengyelország: Holokauszt kutatók „megsértették a lengyel nemzet becsületét”

Becsületsértési pert indítottak két lengyel történész ellen, akik tudományos munkákat publikáltak a lengyelek magatartásáról a 2. világháború során. A Jad Vasem az ügyet „a szabad és nyílt kutatás elleni súlyos támadásnak” minősítette.

Az ítélethirdetés Jan Grabowski és Barbara Engelking, a Lengyel Holokauszt Kutatási Központ két munkatársa ügyében február 9-én esedékes a varsói kerületi bíróságon.

A bírósági ügy a 2018-ban elfogadott törvény első komoly próbája, amely kimondja, hogy bűnt követ el az, aki „hamisan vádolja a lengyel nemzetet azzal, amit a náci Németország követett el a második világháború alatt”. A törvény komoly diplomáciai bonyodalmat okozott Izraellel.

A Lengyelországot 2015 óta kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság Párt elejét akarta venni annak, hogy kutatások foglalkozzanak a lengyelek által a német megszállás idején elkövetett bűntettekkel. Ehelyett szinte kizárólag a lengyelek hősiességét és szenvedését hangsúlyozta. A cél a nemzeti büszkeség előtérbe helyezése volt – a bíráló hangok szerint azonban a kormány azokat a lengyeleket igyekszik mentegetni, akik együttműködtek a németekkel a zsidók elpusztításában.

Az izraeli Jad Vasem Holokauszt Múzeum szerint a jogi lépés „súlyos támadás a szabad és nyílt kutatás ellen”.

Az ítélethirdetés napjának közeledtével egyre több történelem-kutatással foglalkozó intézmény nyilatkozik negatívan az ügyről. A párizsi székhelyű Soá Emlékezete Alapítvány „boszorkányüldözést” és „a kutatás lényegét sértő káros beavatkozást” emleget.

Az ügy központi tárgya egy 1600 oldalas, kétkötetes mű. Címe „Véget nem érő éjszaka/ Zsidó sors a megszállt Lengyelország egyes megyéiben.” A könyvet Grabowski és Engelking jegyzik szerkesztőként. A rövidített angol nyelvű változat megjelenése hónapokon belül várható.

Grabowski és Engelking azt nyilatkozták, hogy személyükben igyekeznek hiteltelenné tenni őket, másokat pedig elrettenteni attól, hogy a zsidók lengyelországi elpusztítását kutassák. „A lengyel állam pereskedik a kutatás szabadságával” – mondta Grabowski hétfőn a The Associated Pressnek.

Grabowski kanadai lengyel, az Ottawai Egyetem professzora; apja Holokauszt túlélő volt. Nacionalista oldalról számos esetben érte támadás antiszemiták részéről online, valamint Kanadában, Franciaországban és másutt tartott előadásai során.

Egy példa: Grabowski és Engelking könyve röviden foglalkozik egy a háború idején Malinowo faluban élt férfi cselekedeteivel. Edward Malinowski, a falu egyik vezetője segített egy zsidó asszonynak hamis papírokat szerezni. Egy túlélő tanú viszont azt is említette, hogy felelős volt több tucat zsidó megölésében. Malinowski unokahúga beperelte a szerzőpárt becsületsértésért, 100.000 zloty ($27,000) kártérítést és nyilvános bocsánatkérést követelve.

Az unokahúg, Filomena Leszczynska mögött a Lengyel Rágalmazás-ellenes Liga áll, amely a lengyel kormány anyagi támogatását élvezi. A szervezet azzal vádolja a két tudóst, hogy „bemocskolja a lengyel hős jó hírnevét”, aki ártatlan a zsidók halálában. Azzal, hogy minden lengyel méltóságát és büszkeségét megsértették. A kereset beadásáért – a 2018-as törvénynek megfelelően – nem kellett fizetni.

Mark Weitzman, a Simon Wiesenthal Központ politikai ügyekért felelő igazgatója szerint a „Véget nem érő éjszaka” alapos kutatásokon nyugvó és gondosan összeállított könyv, amely több ezer esetben mutatja ki lengyelek bűnrészességét zsidók meggyilkolásában a Holokauszt idején. „A két nemzetközi hírű tudós ellen indított bírósági eljárás nem egyéb, mint arra irányuló kísérlet, hogy a lengyelországi Holokauszt kutatóit elhallgattassák és megfélemlítsék.”

Az 1939-ben elfoglalt Lengyelország egy részét a nácik Németországhoz csatolták, a többit pedig „Főkormányzóság” néven közvetlenül igazgatták. Más megszállt államoktól eltérően itt nem volt kollaboráns kormány; a lengyel kormány elmenekült és emigrációban működött, az országban pedig földalatti ellenállási mozgalom küzdött a nácik ellen.

Ugyanakkor voltak lengyelek, akik együttműködtek a németekkel a zsidóüldözésben. Följelentettek és megöltek zsidókat, akik elmenekültek a gettókból és vidéken igyekeztek elrejtőzni.

Grabowski elmondása szerint könyvük „sokrétű, a lengyelek erényeit legalább annyira bemutatja, és a valóságnak megfelelő képet fest”.

„A Holokauszt nem használható a lengyel egó és öntudat erősítésére, mivel hatmillió ember drámájáról és haláláról szól – amiről a nacionalisták hajlamosak megfeledkezni” – mondta Grabowski.

Pawel Jablonski külügyminiszter-helyettes véleménye az, hogy az esetet magánügyként kell kezelni.

„Mindenkinek lehetősége van arra, hogy bírósági jogorvoslatot keressen, ha úgy érzi, hogy jogait másik személy vagy testület korlátozza” – nyilatkozta a politikus az AP-nek. „A kormányzat nem érintett az eljárásban, a magánügyben a bíróság dönt.”

Zygmunt Stepinski, a varsói Zsidó Történeti Múzeum (POLIN) szerint „az, hogy a perben egy a kormányzat által bőségesen támogatott közalapítvány érdekelt, a cenzúra egy formáját jelenti és a tudósokat visszariaszthatja a kutatástól a per és az azzal járó költségek miatt.”

Ynetnews – Bassa László