Embermentő futballisták

Írta: Kiss Gábor - 2021-02-01 Rovat: Holokauszt, Történelem

„A világ népei a Világ népeinek igazai miatt léteznek.”

Dr. Borbás Gáspár

A vecsési Halmy Deutsch család története után nyomoztam, és így kerültek a kezembe azok az iratok, amelyek a negyedik zsidótörvényhez kapcsolódnak, és képet adnak a család teljes kirablásáról. A Halmy család nagy szerepet játszott Vecsés és Budapest történetében. Vecsésen városrészt alapítottak, sportpályát hoztak létre, szőlészetet működtettek, kastélyt és parkot építettek, és folyamatosan segítették a település lakosságát. Budapesten részt vettek a gabonakereskedelem és a malomipar világhírűvé tételében, kórházat alapítottak, humánus és vallásos életet éltek. A negyedik zsidótörvény azonban mindent elvett a családtól, és véget ért vecsési történetük. Az államilag törvényesített rablás papírjait olvasva összeszorult a szívem, viszont minduntalan felugrott egy név, egy ügyvéd neve, aki ahol lehetett, segítette a családot. Ő volt Dr. Borbás Gáspár.

Rákeresve a névre, kiderült, hogy a Ferencváros egyik ősi legendájába botlottam, és mivel nálunk családi hagyomány a foci, ezért megkerestem minden fellelhető forrást az ügyvéd focistáról. Aztán eszembe jutott, mi lenne, ha utána néznék, kik voltak még azok a labdarúgók, akik a tragikus, 1944-es évben segítettek üldözött embertársaiknak. Ebből kerekedett ki ez a kis írás. Öt futballista, öt embermentő rövid története.

Borbás Gáspár a pályán

Dr. Borbás Gáspár (Ferencváros, MAC) 1884-1976

A Ferencváros labdarúgócsapatának alapítói közé tartozott ez a rendkívül gyors balszélső. Annyira tudott sprintelni, hogy majdnem kivitték rövidtávfutóként az 1904-es olimpiára. Hihetetlen titulusokat tudhat magáénak. Ő volt az FTC és a Magyar válogatott első góljának szerzője. Ő volt az első dr. és az első 25-szörös a válogatottban. A focit abbahagyva ügyvéd lett.[1] Az 1930-as években tagja a liberális ellenzéki Polgári Szabadságpártnak.[2] Az 1942-es évben a vecsési-budapesti Halmy családot védte az embertelen zsidótörvényekkel szemben. Özvegy Halmy Józsefné belé kapaszkodott, belé helyezte a bizalmát. Mikor az állami szervek vitték volna a vagyont, kiderült, hogy egyes részeit az özvegy már az ügyvéd segítségével eladta.[3] 1944 januárjában, a népirtás előestéjén bizonyos Kruppa Lajos és társai terményeket követeltek az özvegyen. Ezeket Halmy Józsefné nem tudta átadni, mert az Országos Földhitel Intézet már 1942-ben elrabolta tőle. Ekkor is Dr. Borbás Gáspár volt a védő.[4] Borbás további 1944-es szerepéről keveset tudunk, de egy 1973-as interjúban a következő dokumentum került elő: „Emlékirat. Alulírott zsidó munkaszolgálatosok hálásan emlékezünk meg… Borbás Gáspár… és .. urakról, akik a század 180 tagját megmentették a kiharcolástól .. magukra vállalva a zsidóbújtatás vádját és a fennálló nyilas rendszer részéről kilátásba helyezett halálos büntetést… 1945. február 13”[5]

Az esemény pontosítása, a megmentettek névsorának kiderítése további kutatások feladata lesz.

Jánosi Béla

Jánosi Béla (VII. Kerületi SC, Békéscsabai Előre) 1898-1974

A békéscsabai foci „Mágusa”. Mint futballedző (Debreceni Bocskai, Újpest, Gamma) vett részt a magyar ellenállásban. A Dallam fedőnevű csoportnak ő volt a vezetője. A csoportban több sportoló is tevékenykedett. Célul tűzték ki az üldözöttek védelmét, és megpróbálták a Duna-hidak felrobbantását megakadályozni. Árulás következtében lebuktak, és letartóztatták őket. Többeket megkínoztak és meggyilkoltak. A kivégzettek között két korábbi ferencvárosi legenda, Kertész Géza és Tóth Potya István is ott volt. Ők szintén az embermentő futballisták sorát gyarapítják, történetük sokak számára ismert. Jánosi Béla az akkor még élő társaival 1945. február 12-én kitört a börtönből, így maradt életben.[6]

Jánosi 1944-ben a zsidó vallású Mándi Gyulát is segítette, aki később az Aranycsapat másodedzője lett.[7] Az ellenállási csoport egyik központját Jánosi Béla József Attila utcai üzlete adta.[8] Érdemei elismeréseként 1947-ben, a kommunista hatalomátvétel árnyékában kitüntette őt Budapesten az amerikai hadsereg.[9]

Markos Imre

Markos Imre (Debreceni Bocskai) 1908-1960

A Debrecen sztárja volt, majd az erdélyi Aknaszlatina edzője lett. Itt a zsidótörvények idején kiállt játékosai mellett. Hiába adták parancsba, hogy zsidó játékos nem szerepelhet a csapatban, különböző trükkökkel a játékosai mindig játszhattak.[10] 1944-ben zsidó feleségét és kisfiát mentette meg futballista összeköttetései révén. Előbb Zentáról Budapestre menekítette őket, majd Debrecenbe és vissza Zentára. Bár egy ideig védték az összeköttetései és a labdarúgó válogatott múltja, a végén egy feljelentés után a frontra került. Túlélte, ahogy a család is, akiket a gyors felszabadítás mentett meg a haláltól. Bár ezután magyarként kitoloncolták őket Zentáról, az életük megmaradt. A család később Svédországba menekült, és ott halt meg Markos Imre. 1995-ben fia Izraelben fás ligetet ültetett az emlékére, és szétszórta hamvait a Szentföldön, Mózes és Jézus földjén…[11]

Onódy Lajos Puskás Öcsivel

Onódy Lajos (Ganz MÁVAG) 1920-1996

Villanyszerelő volt a Ganz gyárban, mellette a csapat nagy játékosa. Legendás vendéglátós, a sörnyitó feltalálója, akit 1964-ben kegyetlenül meghurcoltak. 1944-ben két zsidó családot mentett meg, amiért megkapta a Yad Vashemtől a Világ Igaza címet. Az Ungár és a Berényi családoknak hamis papírokkal, rejtekhellyel és élelemmel segített túlélni a holokausztot.[12]

A háború után sikeres élelmiszeripari vállalkozó lett, és maradt is, mint a rendszer embere. Az élelmiszeripar repítette az akkor egy darabig ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete) névre is keresztelt FTC élére. 1956-ban elérte, hogy újra zöld-fehér legyen a Fradi. 1964-ben koncepciós perben meghurcolták, egész életére megrokkant. 1981-ben, Puskás hazatérésekor ő volt az egyik, akire Öcsi támaszkodott.[13]

Patrovits „Patró” Károly

Patrovits „Patró” Károly (MTK) 1896-1944

Focista és sportújságíró. 1944-ben 220, a felügyeletére bízott zsidó munkaszolgálatost szélnek eresztette. Ezért a tettéért később a nyilasok kivégezték.[14]

Mikor parancsba kapta, hogy másnap Németország felé kell indítania a századot, a következő utasítást adta ki: „Emberek! Parancsot kaptunk arra, hogy Németországba vonuljunk. Mivel hosszú út áll előttünk, most mindenki hazamegy… ismétlem: MINDENKI HAZAMEGY, hogy felszerelje magát az útra, elvégre nem AKÁRHOVÁ megyünk. Világos? Holnap reggel hat órakor indulás! Figyelmeztetek mindenkit, hogy ne késsen, mert SENKIRE SEM VÁRUNK EGY PERCIG SEM!”[15]

Azt gondolom, mai világunkban talán nem haszontalan az öt focista sors bemutatása. Tanulhatunk belőle bátorságot, becsületet és szolidaritást. Erőt kaphatunk hozzá a rasszizmus elleni küzdelemhez. És szem előtt tarthatjuk, hogy a sportszerűség nemcsak a pályán, hanem az életben is fontos!

A szerző a vecsési Andrássy iskola tanára

Jegyzetek

[1] Nagy Béla: Címeres mezben. Fradi Híradó, 1974. május. 16.o.

[2] A Központi választmány… Magyar Hírlap, 1935. október 10. 4.o.

[3] MNL OL: Z135/Reel 14./T.8065 Halmy Deutsch Győző, kk. Halmy Sándor, Vecsés 1-135.o.

[4] MNL OL: Z133/B/Perek 62/126. csomó/2756.: özv. Halmy Józsefné Wolfner Lili c/a Kruppa Lajos és társai. 1944

[5] Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Sport, Budapest, 1976. 230.o.

[6] Szegedi Péter: Pálya a magasban. Magyar Narancs, 2007. február 8.

[7] Török Ferenc: Mandula. Mándi Gyula. Nyik-ki Bt., Budapest, 1999. 137.o.

[8] Miért nem sikerült… Szabadság, 1945. július 19. 5.o.

[9] Ünnepet rendeztek… Világosság, 1947. február 11. 3.o.

[10] Dénes Tamás és Sándor Mihály: Markos, a Bocskai büszkesége. Viktória Kiadó, Budapest, 2012. 127.o.