Egy izraeli tanulmány szerint a holokauszt-túlélők gyermekeit nagyobb valószínűséggel éri el a skizofrénia
Ismert tény, hogy sok holokauszt-túlélő felnőtt gyermeke traumát szenved el amiatt, hogy hallott azok szörnyű élményeiről, vagy éppen azért, mert a szülők nem hajlandók megosztani ezeket a történeteket.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem
A Jerusalem Post által ismertetett új izraeli kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a holokausztot gyermekkorukban átélt túlélők gyermekeinél bizonyos esetekben nagyobb a skizofrénia kialakulásának kockázata. A tanulmány szerint különösen azoknak az anyáknak a gyermekei érintettek, akik ötéves koruk után élték át a náci üldöztetések kezdetét. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem jelenti azt, hogy a túlélők leszármazottai szükségszerűen megbetegszenek: a skizofrénia továbbra is ritka betegség, és a második generáció túlnyomó többsége egészséges életet él.
A kutatást a Jeruzsálemi Héber Egyetem közegészségügyi karának munkatársai vezették, élükön Hagit Hochner professzorral és Iaroslav Youssim kutatóval, amerikai és izraeli szakemberek együttműködésében. Eredményeiket az American Journal of Psychiatry közölte. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja: vajon a fogantatás előtt elszenvedett, rendkívül súlyos trauma hosszú távon is befolyásolhatja-e a következő generáció mentális egészségét.
A kutatók a Jerusalem Perinatal Study adatait használták fel, amely 1964 és 1976 között Nyugat-Jeruzsálemben született gyermekek fejlődését követett nyomon. Az adatbázist összekapcsolták Izrael országos pszichiátriai nyilvántartásával, így egészen 2004 végéig vizsgálhatták, hogy a résztvevők közül kinél alakult ki skizofrénia vagy ahhoz kapcsolódó pszichiátriai betegség. Összesen több mint 14 700 anya és több mint 18 000 apa gyermekének adatait elemezték.
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy azoknak a nőknek a gyermekei, akik ötéves koruk után élték át a náci üldöztetést, több mint kétszer akkora valószínűséggel lettek skizofréniások, mint a kontrollcsoport tagjai. Ez az összefüggés akkor is fennmaradt, amikor a kutatók figyelembe vették a társadalmi-gazdasági tényezőket, a születési súlyt és az anya saját pszichiátriai kórtörténetét. Ugyanakkor azoknál a szülőknél, akik ötéves koruk előtt élték át a traumát, nem mutatkozott hasonló kockázatnövekedés. A kutatók szerint ennek oka lehet, hogy a nagyon kisgyermekeket a szüleik jobban megóvhatták a közvetlen traumatikus élményektől, illetve eltérően érzékelték a veszélyt. Az apák esetében kezdetben szintén emelkedett kockázat látszott, de ez a kapcsolat a statisztikai korrekciók után már nem bizonyult szignifikánsnak. A szerzők szerint ez arra utalhat, hogy az anyai trauma sajátos biológiai és környezeti mechanizmusokon – például a méhen belüli fejlődés, a korai gyermeknevelés vagy az úgynevezett epigenetikai változások révén – hathat a következő generációra. Az epigenetika azt vizsgálja, miként befolyásolhatják a környezeti hatások a gének működését anélkül, hogy magát a DNS-t megváltoztatnák.)
Hagit Hochner professzor szerint a kutatás legfontosabb üzenete, hogy a háborúk következményei nem érnek véget a fegyveres konfliktus lezárultával. A súlyos traumák évtizedekkel később is hatással lehetnek a leszármazottak egészségére, ezért a világ jelenlegi fegyveres konfliktusai – Ukrajnától Szírián át a 2023. október 7-i izraeli terrortámadásig – hosszú távú közegészségügyi következményekkel járhatnak. A professzor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vizsgálat csak statisztikai összefüggést mutat ki, közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem bizonyít. A kutatás reménnyel zárul: a holokauszt-túlélők túlnyomó többsége a háború után családot alapított, dolgozott és teljes életet élt, ami az emberi alkalmazkodóképesség és ellenálló képesség kiemelkedő példája.
