Zs-vitamin – Fiatalok, lendületben

Írta: Szombat - 2012-05-23 Rovat: Szombat magazin

Megjelent a Szombat májusi száma, melyet döntően tízen-huszonéves fiatalok írtak saját korosztályukról, többek között zsidósággal kapcsolatos élményeikről. Címkefelhők: Akkezdet Phiai, Barcelona, Ökokibuc a Negevben, Marom, kocsmapult és liturgia. Emellett interjúztunk Kőszeg Ferenccel és Alföldi Róberttel is.

Akkezdet Phiai – Székely Gábor interjúja Süveges Márkkal (Said) és Závada Péterrel (Újonc)
Süveges Márk (Said): Van egy emlékem, a nagypapámról, Bános Lászlóról, aki a II. világháború alatt, zsidóként beépített nyilas tiszt volt. Az volt a feladata, hogy az egyik nyilas központból pecséteket és papírokat lopjon ki, másoljon, hogy embereket mentsen meg a haláltól. A Kertész utcában, egy pincében mentettek meg több mint nyolcvan embert.
Závada Péter (Újonc): Minden agressziót és kontra-agressziót elítélek. Semelyik oldallal nem akarok elfogult lenni. Kritikusan állok Izraelhez, mint olyasvalakihez, aki közel áll hozzám, hiszen ez által engem is jellemez. A háborús politika megrémít, de ugyanúgy a szélsőséges iszlám extrémizmus is.

Nógrádi Noa: Egy somér Barcelonában
Jom Kippurkor a Hilton konferenciatermében imádkoztunk, előre felkészültem, hogy életemben először nem én leszek a „régi arc”, akit mindenki hatéves korától ismer; hogy életemben először leszek új egy zsidó közösségben, fel kell vennem a ritmust, a közösség belső ritmusát, saját kis hagyományait, hangvételét. De nem láttam, hogy a közösségnek lenne belső ritmusa. Igazából azt sem láttam, hogy a közösség maga közösség lenne. Az egyetlen összekötő pont úgy tűnik annyi, hogy aki ezeken a programokon, imádkozásokon megjelenik, mind zsidó, tehát zsidó származású és vallású: nincs hosszútávra visszanyúló közös narratíva, kontinuitás, közös élmények, közös identitás.

Halász Áron: A kocsmapult és a liturgia között
Néha úgy tűnik, mintha a pesti belvárosban minden hétre jutna valamilyen zsidó buli, előadás, beszélgetés. Fellendülőben van a fiatalok közösségi élete, vagy csak finomabb a kóser szilva, mint zsinagógába járni? A rendszerváltás óta több generáció sétált ki a zsidó iskolák kapuján, a korai szarvasozó fiatalokból boldog apukák és anyukák lettek. A főleg Budapesten koncentrálódó hazai zsidó életet az antiszemitizmusnál mintha csak az új kezdeményezések foglalkoztatnák jobban. Ezzel szemben az ifjúsági szervezetek, közösségi házak és a zsinagógák nagy része nem mozgat meg túl sok fiatalt, az alterzsidó bulikban pedig ugyanazok az arcok jönnek szembe.

Czifrik Balázs: Az új undokok
A Marom szemléletének a közösségi együttműködés az egyik meghatározó része, az egyesület – információink szerint – a zsidó szervezetekkel azonban nem szívesen működik együtt. Schönberger Ádám úgy látja, hogy annak ellenére, hogy a Negyed6Negyed7 Fesztivál során az együttműködés ugyan megvalósul, a Marom ebben a kérdésben mindig nehéz helyzetben volt. „Amit a Marom csinál – állítja Schönberger – az mindig is radikális volt. Éppen ezért az establishmenttel, az intézményrendszerrel szemben alternatívát próbál nyújtani. Mi, amikor nem megyünk el ezekre a megbeszélésekre, akkor egyfajta kritikát fogalmazunk meg.

Langer Ármin: Ökokasrut és ökokibuc – kreatív ökológia zsidó módra
Mi is az ökokasrut? A kósersági szabályok szentsége mellett, a kiapadóban lévő természetes erőforrások miatt a modern kor megköve tel egy új „szentséget”: ez az ökokasrut. Arthur Ocean Waskow, a Zsidó Megújulási Mozgalom rabbijának szavait idézve: „Az ökokóserság egy vallási ellentéteken fölülálló szellemiség, a tudatosságnak egy olyan gyakorlati formája, amely elősegíti a természetben az egyensúlyt a világ szépségével és harmóniájával.” Kevésbé filozofikusan megközelítve: ökokóser-e olyan pohárból inni a kidusbort, ami nem bomlik le? Ökokóser-e a zsinagóga hirdetőfalára nem újrahasznosított papírra nyomtatni a hirdetményeket? Ökokóser-e olyan ételeket fölszolgálni, melyeknek termőföldjét rovarirtó szerekkel permetezték?

Vadas János: Színe lazac, íze eper
Jeruzsálemben élő barátom vitt el a suk melletti borboltba, ahol három üveg Barkant lehetett kapni kettő áráért. „Na – mondtam – ez már nem kamu, mint a duty free”. Be is feccöltem, ahogy boldogult nagyanyám mondta anno. Ritkán veszek merlot-t, mert sokszor házasítási alapnak használják, és a divatosabb fajtákat támogatják meg jó testű levével. Viszont ez a merlot önmagában is megállja a helyét. Sőt! Számat teljesen betöltötte bársonyos testével. Aszalt szilvás ízvilága hosszú lecsengésű. Személy szerint szívesebben fogyasztottam beszélgetéshez, mint vacsorához.

***

„A megértésnek egyre kevesebb az esélye” – Kőszeg Ferenccel beszélget Várnai Pál
A szovjet csapatok távozását követeltük, az egész rettenetesen gyermeteg akció volt, mégis óriási szerencse, hogy ilyen könnyen – ügyészi figyelmeztetéssel – megúsztam. Még az egyetemről sem rúgtak ki, sem engem, sem a többieket, akiknek közük volt a röplapterjesztéshez. Sokat tanultam a társadalomról, önmagamról, a félelemről, gyávaságról, bátorságról. Olyanok is voltak a zárkában, akik Hitlerért rajongtak. 1990 előtt erről sosem írtam, nem is beszéltem, nem akartam alátámasztani a kádárista propagandát. De azt az ’56 képet sem fogadtam el, amely szerint a forradalom a demokratikus szocializmust akarta megvalósítani. Sokan elfelejtették, hogy az antikapitalizmus nemzeti szocializmust is jelenthet. Ugyanakkor azonban a felkelés, a zsarnokság elleni lázadás hitelét semmi sem ingatta meg bennem. Még a mai szélsőjobboldali ’56-os szervezetek parádézása sem.

„Nem adom el magam” – Alföldi Róberttel beszélget Szentgyörgyi Rita
Persze lehet arról vitatkozni, hogy mi a feladata a Nemzeti Színháznak 2012-ben. Az, hogy egy átpolitizált társadalomban felvállalja a társadalmat érintő kérdéseket, a jelenre reflektáljon, vagy inkább visszafelé tekintve azt a fajta heroizmust, történelmi pillanatot jelenítse meg, amiben ez a színház valaha létrejött? Soha nem csináltam titkot a vezetői filozófiámból, hogy az előadásaink valós problémákat, ügyeket tárgyaljanak még azon az áron is, hogy ebből konfliktusok adódnak.

***