Az 1942-es újvidéki vérengzésben
betöltött szerepe miatt háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor nagyon
szerette a csendőrséget. Nem emlékszik, hogy csoportos kivégzésre
küldött volna 30 embert, arra viszont igen, hogy megmentett egy ötfős
családot. Az első tárgyalás bővelkedett abszurd fordulatokban. Két hét
múlva ítélet várható.

Második világháborús áldozatok, megölt zsidók földi
maradványait temették újra hétfőn Romániában egyházi szertartás keretében; a
maradványokat tavaly ásták ki egy tömegsírból.

(…) magyarok bátorsága,
svédek gőgje,
szlávok tunyasága,
zsidók hitetlensége,
bajorok kicsinyessége,
görögök hízelgése (…) – kezdhettem volna előbb és folytathatnám tovább a népeknek a jellemzését az 1400-as évekből, de minek. Nyilvánvaló, hogy a jellemzést készítőknek … Tovább »

Herzl sikeresen megalkotta a nyilvánosságnak szánt arcképét. Kétségtelen, hogy míg bizonyos vonásokat szándékosan kiemelt, másokat homályban hagyott, sőt teljesen elrejtett. Ez valamennyire megmagyarázhatja, hogy noha felnőtt életének döntő eseményei megismerhetők, de a Magyarországról és Budapestről tett meglehetősen gyakori megjegyzései felett sokáig elsiklottak, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták azokat. Bizonyos kérdéseket azonban fel kell tennünk. 

A Szombat húsz évfolyamából készült, 2010 decemberében megjelent válogatásszáma kapcsán néhány írásról, terjedelmi okokból, le kellett mondanunk. Az 1996-ban A magyar zsidó irodalom létformái című konferenciánkon elhangzott Heller Ágnes előadás is ezek közé tartozott. A sokszor idézett, vitákat generáló írás interneten mindeddig nem volt hozzáférhető.  

Az emberek azonban nem érzik magukhoz igazán közelinek a régi,
megkövesedett hitközségi struktúrát, ezért sokan nem is vesznek igazán
részt annak mindennapjaiban: hacsak lehet, kerülik a jobbára idős
hitközségi funkcionáriusok által benépesített, szegényes és
barátságtalan irodákat.

Dr. Moses Rosen főrabbival személyes kapcsolatom nem volt – egyetlen, számomra negatív eredménnyel járó beszélgetésen túl… a háborút követő közel fél évszázadban állt Kelet-Európa legnépesebb zsidó közösségének élén. Hívei és ellenfelei vitatták érdemeit, szerepvállalását egy olyan közép- és kelet-európai világban, amelyben az antiszemitizmus, a maga álcázott (utóbb nyílt) formáiban, a kormányzati politikák szerves tartozéka volt.

“…mihez kezd a fiam Kanadában, pihenek, mama, feltöltődöm, élek, ebben az országban megfulladok, minden olyan kicsi, olyan alattomos, olyan kiszámítható, már nem bírom elviselni a franciákat, az állandó nagyképűségüket, a vezetési stílusukat, a szmogot, a zajt, a buszon összezsúfolt embereket, a metró bűzét, nézz körül mama, annyira fáradt ez az ország, vérszegény, szomorú, halott, haldokló, mert Kanada talán jobb? hogy lehetne ennél rosszabb…”

Nemrégiben jelent meg a németnyelvű Spiegelben egy sajátos riport Budapestről (később még brutálisabb címmel a lap angol nyelvű onlájn kiadásában), amelyben Eric Follath tollából meglehetősen sommás kép alakul ki a magyar fővárosról. A nem tudni mikor, de több évvel ezelőtti, egyik Hősök terén zajlott Gárda-avatással dekorált címlap kimondja: az antiszemitizmus európai központja Budapesten van.

Érzékiség és tabuk, idegenség és otthonkeresés, nemzedéki konfliktusok és összemberi halandó sors. Van-e nyelv, melyen mindezen ellentmondások kifejezhetők?
 

Izraelben újabb vita lángolt fel vallásosok és világiak között. A vita oka a nyári időszámítás végének korai időpontja, mely a Jom Kippur előtti hétvégére esik és így akár másfél hónappal is megelőzi az európai óraátállítást.

Kos szarvával jelezzük lelkünknek és testünknek nagyünnepeink közeledtét. Felteszem a kérdést: Milyen lehet egy kívülállónak a reggelenként megszólaló sófár hangja? Először egy, aztán három szaggatott, majd kilenc rövid, végül egy nagyon hosszan zengő hang. Mindegyiknek külön jelentősége van.
 

Andrei Oişteanu: A képzeletbeli zsidó. Kriterion, 2005, Kolozsvár. 466 oldal. Fordította: Hadházy Zsuzsa

 „Egy bojár elvesztette, egy nem zsidó megtalálta, és mindketten a zsidóba kötnek bele.” (moldvai közmondás)

A kiváló román antropológus … Tovább »

Alig valószínű, hogy Izrael és a palesztinok egy éven belül megegyezésre jutnak – közölte Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszer szerdán, mondván: a palesztinok túl sok feltételt támasztanak, és a részvételükre csak Amerika nyomásgyakorlása miatt lehet számítani.
 

Schiffer Andrással, a Lehet Más a Politika választmányi tagjával, parlamenti frakcióvezetőjével* beszélget Gadó János Schiffer András (Fotó: Tóth Csilla) Schiffer András édesapja Schiffer Péter szociológus, bankszakember, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Hivatalának … Tovább »

Nagykövet-interjúk: “A béke legnagyobb akadálya az egymásról alkotott
sztereotípiák léte.” – Ahmad Abdelrazek, a Palesztin Állam rendkívüli és
meghatalmazott budapesti nagykövete. “Az izraeli közvéleményben nagyon
erős a békevágy.” – Aliza Bin-Noun asszony, Izrael Állam nagykövete.

Nagykövet-interjúk: “A béke legnagyobb akadálya az egymásról alkotott sztereotípiák léte.” – Ahmad Abdelrazek, a Palesztin Állam rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete. “Az izraeli közvéleményben nagyon erős a békevágy.” – Aliza Bin-Noun asszony, Izrael Állam nagykövete.

Az Európai Zsidó Kongresszus azt állítja, hogy a segélyszervezet megfelel egy terrorszervezet Európában meghatározott ismérveinek.

A magyar külpolitika változóban van – központi céljai nem definiálódnak újra ugyan, de megváltozóban van az a rendszer, amelyben működik. A napjainkban zajló átalakulás egyre inkább folyamatszerűvé és társadalmivá alakítja a klasszikusan elitdöntésekben, szűk csoportok alkuiban megragadható diplomáciát.

A mai magyar közbeszédben – legyen szó hivatásos politikusokról, újságírókról vagy blogok szerzőiről – rendkívül gyakoriak a történelmi alakokkal, elmúlt rendszerekkel vont párhuzamok, amelyek sokszor arra szolgálnak, hogy felcímkézzék, minősítsék az ellenfelet. Mi az, amitől a rutinszerűen kommunistázók és a fasisztázók megfosztják magukat?