Zsidó–meleg világvége

A Gólem Színház Lefitymármegint (Lefitymálva 2) előadása egy szórakoztató lidércnyomás, mint a Lefitymálva „ősdarab” újrahangolása, újratöltése. Úgy látszik, az eredeti mű elbírt még néhány patront, és Vinnai András és Borgula András fantáziája jócskán elszabadult.

Ugye, másra sem vágyunk egy békés, havas téli estén, mint egy szenvedélyes identitásválságra / identitásváltásra, és többek között egy körülmetélésre?

Téboly és konteó, káosz és zűrzavar és mesterséges intelligencia örvénylik a színpadon, beszippantva és fejbekólintva a nézőt. Tűnődjünk csak el, ki lehet manapság privilegizáltabb helyzetben egy képzeletbeli gyűlöletskálán, a zsidók vagy a melegek? Érthető, ha rivalizál egymással a két csoport. Szögezzük le: kirekesztett, gyűlölt kisebbségnek lenni végtére is a zsidóság előjoga.

A dramaturgia spirális, mint egy mély örvény; egymást váltó, egymásba csúszó, huncut kis napi közéleti aktualitásokat sem nélkülöző, kidolgozott, szédületes szkeccs kabaré jelenetek alakítják ezt a harsányan önironikus szatírát. Finoman siklunk át jelenetből jelenetbe az öt színész szerep és szereplőváltásaival.

Juristovszky Sosa festői díszletei és látványos jelmezei harmonizálnak az összehangolt színészi játékkal és a bontakozó hagymázas elmebajjal. Az ártalmatlan esszenciális kérdés eleinte talán az, hogy lehet-e zsidó pride az Andrássy úton rózsaszín-lila teherautókkal?

A darab nyitójelenetében Antallal és Lászlóval, a már ismert, két gázóra-leolvasóval a Csepel Művek kihalt, kezdetben üresen kongó, éjsötét éjszakai gyárépületében találkozunk kibelezett próbababák társaságában. Ők ketten furcsa párost alakítanak, ahol érezhetően László (Schmied Zoltán) a józan, mindamellett sodródó karakterfigura, aki a fokozódó őrületben mindvégig próbál egyensúlyt teremteni, és nem az ő hibája, ha elszabadul a pokol. Úgy tűnik, a korábban antiszemita, xenofób Antal (Bánki Gergely egy egzaltált őrült szerepében tündököl) némi identitásválság után identitás-transzformáción esett át. Valamitől megzuhant, valami személyes drámától. Mint megszállott, önjelölt zsidó próféta ihletett állapotában revelál mindenféléről, erős küldetéstudata van, valamire készül, egy világmegváltásra, vagy inkább egy zsidó felvonulásra az Andrássyn. A híveit várja titkos gyűlésre; ők nagy létszámmal meg is érkeznek; szám szerint hárman. Apró malőr; ők nem zsidó kisebbségként, hanem a homoszexuálisok majdnem láthatatlan közösségeként szeretnének előbújni a napfényre. Antal egyelőre célcsoportot tévesztett.

A második epizódban a szenior zsidó színész osztály próbáiba csöppenünk. Roland (Schmied Zoltán valami csoda), a rendező rózsaszín öltönyében csábosan feszít. A betoppanó, zsidó bajtársakat toborzó Antalt le is nyűgözi meleg (!) személyisége, és az sem utolsó, hogy az Andrássy úton lakik. De a színészhallgatók se mindennapi jelenségek hárman: a holokausztkutató Rosenzweigbergerstein Gáspár (Tamási Zoltán szerepében elegánsan ironikus) és Kökény Gyöngyvér minden lében kanál közéleti aktivista (Kiss Eszter nagyon energikus), és a harmadik, a tolókocsis, a próbákat permanens köhögésével és fuldoklásával zavaró, rejtélyes, nagy szakállú rabbi (Nagy Mari tényleg hiteles).

Előlegezzük meg; a harmadik színtéren, az állástalan rabbik gépromboló gyűlésén ő fogja kiereszteni a (digitális) szellemet a palackból. És már itt is vagyunk; állás nélkül tengődő idős rabbik kalapácsokkal mobileszközöket trancsíroznak; ők a rabbinikus halachikus hardver rombolók, akik a mesterséges intelligencia, sőt, a Digi Gólem megsemmisítésén dolgoznak. De előbb nem ártana kipróbálni ezt a Digi Gólemet! Törik ám a fejüket egy laza kis fejtörőn. Hát, leesik az álluk, mi van, ha itt a (digitális) Messiás? És ki a zsidók királya, és hol kell őt megmenteni?

A háttérben nyilvánvaló a gigantikus szarkeverés, természetesen Horowitzné (Nagy Mari) menedzseli a bűnbak projektet nemzetközi csúcspolitikusokkal, na nehogy már a melegeket utálják jobban, és ne a zsidókat. Lincselő, gyújtogató tömegek, gyanútlan kutyasétáltatók lepik el az utcákat, tereket, miközben Antal (mint zsidó király) és az egészbe belecsöppent László egy pángalaktikus antiszemita (és mindenféle anti-) szekta vagy liga, vagy a jó ég tudja micsoda csapdájába esik. A zárójelenet végkifejletében, eme kaotikus világvége ábrázolásban a két főszereplő egy nagy meleg ölelésben lebeg a világűrben.

Az előadás senkit sem kímél. Hogy mindez itt-ott, egy kicsit néha sok? Ezt nem cáfolnám.

Lefitymármegint (Lefitymálva 2)

Írta: Vinnai András,

Díszlet és jelmez: Juristovszky Sosa

Rendezőasszisztens: Kóti Eszter

Rendező: Borgula András

Játsszák: Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Kiss Eszter, Tamási Zoltán, Nagy Mari