Örményországban kevés zsidó él, és rossz a kapcsolat Izraellel

Az örmények szent hegye, az Ararát a zsidó hagyomány szerint az a hely, ahol fennakadt Noé bárkája. Az örmények az első keresztény nemzet a világon.

A 15 posztszovjet állam közül a legkisebb az utóbbi hónapokban Oroszországból fogadott zsidó menekülteket. A legősibb örmény diaszpóra a jeruzsálemi óvárosban található. A kapcsolat Izraellel feszült, részben történelmi okokból, részben pedig Izraelnek az örmények ősi ellenségével, az azeriekkel fönntartott szövetsége okán.

A 74 éves Rimma Varzsapetjan az Örményországi Zsidó Közösség elnöke, a helyi siketnémák intézetének igazgatója. Beszélgetésünk során szóba kerül, hogy a Pew Research Center felmérése szerint az örmények 32%-a nem látja szívesen a zsidókat az országban – ami a legmagasabb arány 18 vizsgált európai ország között.

“Örményországban nincs antiszemitizmus” – mondja a dnipropetrovszki születésű, orosz anyanyelvű, de 52 éve itt élő Varzsapetjan. A gazdaság nem nagyon fejlett, így sok zsidó – köztük tudósok, orvosok, újságírók és mások – alijáztak. A vallási élet sem virágzik, de a zsidó ünnepeket igyekszünk tartani.”

A Szovjetunió összeomlását követően mintegy 15.000 zsidó család vándorolt ki Izraelbe, így jelenleg a 3 milliós országban 280 zsidó család élhet, bár a vegyes házasságok miatt ez a szám bizonytalan.

Gerson Burstejn rabbi 1996 óta a Mordeháj Navi vallási központ szellemi vezetője. A külsőre a Tevje tejesemberre emlékeztető, enyhe jiddis akcentussal beszélő 60 éves rabbi elmondja, hogy a zsidók többsége a 2. világháború után Ukrajnából, Belaruszból, Moldovából, Üzbegisztánból és kisebb mértékben Azerbajdzsánból költöztek az országba.

„1920 előtt két zsidó közösség létezett: az egyik lengyelországi, a másik iráni eredetű volt. Az idő tájt Jereván lakosságának 17%-át alkották a zsidók. Az 1915-as örmény genocídium táján azonban elterjedt a hír, hogy az orosz hadsereg átadja a várost a törököknek, és a perzsa zsidók visszamentek Iránba.

Manapság 100–200 zsidó élhet az országban, szinte mindegyikük Jerevánban, néhányan Vanadzorban. A visszatérési törvény értelmében 500 személy alijázhatna, akinek legalább egy nagyszülője zsidó.

Viszont alig húszan lehetnek azok, akiknek mindkét szülője zsidó”– mondja Burstejn.

Kevesebb mint 25-en látogatják a sabati istentiszteletet, és a hívek átlagos életkora 45 év fölött van. A rituális vágásra a sakter havonta érkezik Tbilisziből, a grúz fővárosból. Ros Hásáná és Jom Kipur ünnepkor százan gyűlnek össze.

A 71 éves Ida Zilman festő és dizájner, a helyi általános iskolában tanít rajzot és kézművességet. Apja a háborúban sebesült meg és geológusként a Kaukázusban dolgozott. Szerepe volt az itteni fémipar meghonosításában, és itt ismerkedett meg Ida anyjával. Zilman férjével járt Izraelben, féltestvére Asdodban él.

„Imádom Izraelt, de itt Örményországban otthonosabban érzem magam. Azt mondják róluk, hogy antiszemiták, de ez nem igaz. Amikor mondom nekik, hogy zsidó vagyok, csak mosolyognak.”

Hat éve, hogy Izraelben emlékbélyeget jelentettek meg Charles Aznavour énekesről, szüleiről és Aida nővéréről, akik a háború idején otthonukban zsidókat rejtegettek. A Jad Vásemben tucatnyi zsidómentő örményről emlékeztek meg.

Ezeket a meleg érzéseket nem osztja az 50-es éveinek elején járó Ilja Dorfman szoftverfejlesztő, aki. Moszkva, Toronto, San Francisco és New York után szülőföldjén, Örményországban telepedett le.

„Időnként olyan fiatalokkal találkozom, akik szerint a zsidók mindig az örmények ellen vannak. Igaz, ez sohasem torkollik zsidógyűlöletbe… Nyilván valami másról van szó, mint arról az antiszemitizmusról, amit Oroszországban vagy akár Ukrajnában tapasztaltam a függetlenség elnyerése után.”

A jelenlegi  örmény–izraeli ellenségeskedés abból táplálkozik, hogy utóbbi az olajban gazdag azerieket támogatja katonailag a Hegyi Karabah terület birtoklásáért folytatott háborúban, amire mindkét ország igényt tart. Az 1988-tól 1994-ig tartó harcokban 16.000 azeri és 4.000 örmény vesztette életét.

A konfliktus 2020-ra ismét kiújult. Ilham Alijev elnöksége alatt és Törökország valamint Izrael támogatásával az azeriek végül az 1994-ben elvesztett terület 20%-át visszakapták. Az azeri hadseregben az ottani 8000 fős zsidó lakosságból is harcoltak.

Múlt hónapban határvillongások során csaknem 300-an vesztették életüket. A főként moszlim azeriek és keresztény örmények kölcsönösen egymást vádolják népirtással és emberi jogot sértő atrocitásokkal.

„Tény, hogy Izrael a bűnöző gengszter Alijevet és agymosott elitjét fegyverrel tömte. Kitüntetéseket kaptak olyanok, akik örmény és jazidi katonákat fejeztek le. El nem tudják képzelni, mennyi levelet írtunk az itteni zsidó közösség nevében arról, hogy mi is történik valójában” – mondja Dorfman. „Ám Izraelben ez nem egy népszerű téma.”

Artyom Csernamorjan, a Petah Tikvai Nairi Union of Armenians NGO alapítója elmondja, mennyire visszataszítónak találja azt, ahogyan az izraeli politika kezeli szülőföldjét, és a zsidó állam szövetségét Azerbajdzsánnal.

„Izrael oly sok pénzt költ NGO-kra szerte a világon, de még egy árva sékelt sem adományozott az örményországi zsidó közösségnek… Vajon miért van az, hogy a genocídiumot elszenvedett zsidókat befogadó Izrael egy iszlámhívő diktátort segít abban, hogy Karabahban örményeket gyilkoljon? Mindnyájan tudjuk, ki a gyilkos – Azerbajdzsán pedig minden, csak nem demokrácia” – mondja Csernamorjan, aki 20 éve alijázott.

Az örmények azért is nagyon neheztelnek, hogy Izrael mindeddig hivatalosan nem ismerte el másfél millió örmény legyilkolását 1915-ben, fél ugyanis megsérteni Törökországot, amivel hosszú szünet után ez évben vette föl ismét a diplomáciai kapcsolatot.

Az örmény genocídiumra emlékeztető jereváni emlékmű együttesen a látogatót Adolf Hitlertől származó idézet fogadja, amit egy héttel Lengyelország lerohanása előtt mondott 1939-ben: „Ki emlékszik manapság az örmények elpusztítására?”

Ahot Csahmuradjan – aki nem zsidó – talán a legtöbbet tette az izraeli-örmény kapcsolatok fejlesztéséért.

Csahmuradjan 2013 óta tölti be a tiszteletbeli izraeli konzul tisztségét Jerevánban. Hivatalát, saját autókereskedésének emeletén héber és örmény nyelvű oklevelek díszítik, ahol még egy óriáskígyó is helyet kap, egy méretes üvegtartályban.

“Közös, hogy mindkét országot moszlimok veszik körül. Mindkettő ősi és tragédiák sújtotta nép – az örmény genocídium 1915-ben, a Holokauszt 1941-45 között. Ezért is a hatalmas diaszpórák – az örmény még a zsidónál is nagyobb.”

Csahmuradjan elmondja, hogy 2018-ban, az örményországi kormányváltást követően, megnyitották a tel-avivi nagykövetséget, és virágzottak a kapcsolatok, magas rangú személyek látogatásaival és interparlamentáris küldöttségek cseréjével. Két évvel később viszont kitört az azeri–örmény háború, és az örmény nagykövetet visszahívták, a fegyvereladás elleni tiltakozásul.

„Szerintem helytelen döntés volt. Nem Izrael az egyetlen ország, amely fegyvereket árul. Oroszország például az örmények nagy szövetségese, és mindkét oldalra szállított.”

Csahmuradjan elmondja, hogy 2019-ben, a pandémia előtti évben csaknem 180.000 izraeli látogatott el Grúziába; ugyanebben az évben Örményország alig 5000 turistát fogadott. Nyilván több izraeli kötődik Grúziához, mint Örményországhoz, de ő optimista: a Tel Aviv–Jereván közvetlen járat megnyitásával a menetidő két és fél órára rövidül.

Valóban fölgyorsultak az események. Áprilisban Jichák Hercog izraeli államelnök fogadta Arman Akopjant, az új örmény nagykövetet, aki átadta megbízólevelét, és szokatlan módon héberül írta alá az emlékkönyvet. Azután ketten elbeszélgettek az 1700 éves izraeli–örmény közösség történelméről, és a két nép viszonyáról.

Ráadásul az oroszok inváziója Ukrajnában, és Putyin mozgósítási lépése több tízezer orosz állampolgárt győzhet meg arról, hogy érdemes Örményországba menni, mert onnan szabadon utazhatnak bárhová. Beleértve azt a mintegy 450 zsidót, akik már Jerevánba érkeztek. Burstejn rabbi szerint az ottani zsidó közösség is megnőtt számban – még ha átmenetileg is.

Október 6-án informális találkozóra került sor Alijev azerie elnök és Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök között, Recep Tayyip Erdoğan török elnök társaságában, ami kivételes eseménynek számít.

„Az örmény jelenlét óriási a jeruzsálemi óvárosban, és sok örmény szeretne elzarándokolni Izraelbe. De senki sem szeret napokat tölteni utazással. Ha lesznek közvetlen repülőjáratok, ezek a turisták akár üzletemberek vagy lehetséges befektetők is lehetnek. A potenciál óriási” – mondja Csahmuradjan.

JTA – Bassa ászló