„Nincs közvetlen kapcsolat az előítélet és az erőszak között”
Kovács András szociológus, a honi zsidó társadalom, identitás és az antiszemita előítéletek legismertebb magyarországi kutatója 75 éves. Ebből az alkalomból teljes terjedelmében közöljük a nyomtatott lapunk 2021 novemberi számában megjelent interjút úttörő jelentőségű európai antiszemitizmus kutatásáról.
Készült egy eddig egyedülállóan átfogó,16 európai országra kiterjedő antiszemitizmus kutatás, a Tett és Védelem Alapítvány égisze alatt, az Ön szakmai irányításával, amelynek záró tanulmányát október elején hozták nyilvánosságra. Hogyan jött létre ez a kutatás?
A kérdőíves kutatás 16 európai országban készült, ugyanazzal a kérdőívvel, személyes interjúkkal 1000 fős reprezentatív lakossági mintán. Ilyen felmérésre korábban még nem volt Európában. A kutatást a Tett és Védelem Alapítvány kezdeményezte, nyilvános közbeszerzési pályázaton választották ki a kutatást kivitelező intézeteket. Az adatfelvételre kiírt pályázatot a nemzetközi hálózattal rendelkező Ipsos cég nyerte. Az adatfeldolgozásra kiírt pályázatot pedig az Inspira közvéleménykutató cég, mely az Ipsosból vált ki jó pár évvel ezelőtt. Utóbbi cég bízott meg engem és Fischer Györgyöt az adatfeldolgozással. Közreműködtünk a kérdőív szerkesztésében is, amely majdnem teljesen azonos azzal a kérdőívvel, amit nagyjából már 25 éve használok a hasonló kutatások során. Ezt használta az utóbbi években Hann Endre és Róna Dániel is a Medián által a Tett és Védelem, majd a Mazsihisz megbízásából végzett vizsgálatokban. Ez nagyon fontos az adatok összehasonlíthatósága szempontjából. A mostani kérdőív ennek a kérdőívnek egy csekély mértékben, a nemzetközi kérdezés kívánalmai szerint adaptált változata volt, amelyet az Ipsos londoni kutatási részlegével véglegesítettünk.
Ismerve az ilyen vizsgálatok szokásos költségeit, ez a mostani egész biztosan méregdrága kutatás volt. Egy ilyen adatfelvétel egy országban is sokba kerül, hát még tizenhatban, és ráadásul nyugati árakon. A vizsgálat költségvetési hátterét nem ismerem, a TEV-en kívül más európai zsidó szervezetek is a támogatók között lehettek, mint pl. a francia Consistoire[i], amelynek elnöke az eredmények brüsszeli prezentációján hosszan beszélt arról, hogy milyen következtetéseket lehet levonni az eredményekből.[ii]
Vajon létezett a kutatás támogatói között olyan előfeltevés, hogy a nyugati-európai országokban elszaporodott zsidóellenes agresszió egybeeshet a nagyobb fokú antiszemita előítéletekkel, míg Kelet-Európában a tettleges agresszió hiánya csekélyebb mértékű előítéletekre utal?
Valószínűleg igen, hiszen ez a laikus vélekedés meglehetősen elterjedt, a nyugati zsidó sajtóban is gyakran olvashatók ilyen előfeltevések a zsidóellenes erőszak-cselekmények kapcsán. Holott az előítéletek kutatói már sokszor bizonyítottak, hogy nincs közvetlen összefüggés előítéletesség és a diszkriminatív vagy erőszakos aktusok gyakorisága között, az előítéletes emberek nagy többsége nem hajlik az erőszakra az általa egyébként előítéletekkel szemlélt csoporttal szemben.
Tehát az Önök számára nem volt meglepő, hogy a zsidóellenes agresszió és a zsidóellenes előítéletek gyakorlatilag semmilyen korrelációt nem mutattak? A nyugati országok lakosságának alacsonyabb előítélete jól összefér a nagyszámú erőszakcselekménnyel, míg a posztszovjet Európában éppen fordított a helyzet. Nem beszélve a politikáról, ahol az Izrael ellenes vélekedések elterjedtsége nem egy ország esetében jól összefér a kormányok Izrael-barát politikájával.
Az előítéletek a személyiség mélyrétegeiből fakadnak, nagyon tartósak, csak nehezen változnak, nem olyan gyorsan, pillanatnyi benyomások hatására, mint például a pártpreferenciák. Vannak persze összefüggések a mélystruktúrák és a regisztrált erőszakos cselekmények között, de ezek közvetettek. Például ha egy országban nagyon erős az antiszemitizmus, attól még az előítéletes emberek óriási többsége nemcsak, hogy nem követne el ilyeneket, hanem őszintén el is ítéli ezeket a cselekedetek. De hajlandó esetleg „megérteni” az elkövetőket, akik „helyesen gondolkodnak, de rossz eszközöket használnak”. Ily módon kialakulhat egy olyan légkör, ami adott esetben kedvez az erőszakos cselekvőknek. Mondjuk például ha ma egy francia külvárosban élő moszlimnak tudomására jut, hogy a szomszédságban radikális iszlámisták rejtőznek, akkor nagy valószínűséggel nem fogja őket segíteni, de nem is fogja följelenteni.
A kutatásba bevont 16 ország közül Görögországban a legmagasabb az antiszemitizmus, de közvetlenül mögöttük ott van „holtversenyben” Lengyelország és Magyarország. Mi az oka, hogy ezekben az országokban még magasabb antiszemitizmust mértek, mint az e téren ugyancsak erős hagyományokkal rendelkező Románia vagy Szlovákia esetében?
Ebben a felmérésben a lengyel antiszemitizmus kb. ugyanolyan erősnek mutatkozik, mint a magyar, de az ennél valamivel alacsonyabb szlovák, illetve román adatok között olyan kicsi a különbség, hogy az mérési hiba határán belül van. Én tehát azt mondanám, hogy ezek az országok azonos szinten vannak. Számomra sokkal meglepőbb az utánuk következő cseh és osztrák antiszemitizmus adat. Csehország a közvélekedés szerint amolyan mintaország, ahol nincsenek antiszemiták. A kutatás ezt nem igazolta. A viszonylag magas előítéletesség magyarázata a helyi kutatók feladata, én magam azt mondanám, hogy Csehországban olyan erős az általános xenofóbia, hogy az rávetül a zsidókra is.
Ami Ausztriát illeti, az antiszemitizmus terén az osztrákok jóval felülmúlják a többi nyugati országot. Főleg a „másodlagos antiszemitizmus”, vagyis a Holokauszt torzítása, relativizálása rendkívül erős. Ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy az osztrákok egészen a közelmúltig „Hitler első áldozataiként” tekintettek önmagukra, és a valósággal szembesülés könnyen vezet valóságtagadáshoz.
Az ellentmondás itt különösen szembeötlő: az antiszemitizmus igen magas aránya ellenére az ország kancellárja, Sebastian Kurz (egészen minapi lemondásáig) zsidóbarát, Izrael-barát és a Holokauszt ügyében példásan önreflexív politikát folytatott.
Igen, de azt se felejtsük el, hogy a szélsőjobboldali és alig leplezetten antiszemita Jörg Haider tíz éve még 30 százalék körüli eredményt ért el a választásokon.
A rendkívül magas magyarországi antiszemitizmus mennyiben magyarázható azzal, hogy tíz éve olyan kormány van hatalmon, amelynek világképében kulcsszerepet játszik az ellenségkép, a Magyarországra támadó mindenféle idegenek víziója?
A magyarországi adatok 2006-2010 között emelkedtek drámaian, 2010 óta nem változtak alapvetően. Azt azért hozzátenném, hogy ha egy kormány olyan diskurzust folytat, amiben az ország külső ellenségekkel szemben védekező, üldözött áldozatként jelenik meg, aki felé állandóan „kard nyúl barlangjában”, az ébren tartja az előítéleteket. Az ellenségkereső diskurzus felébreszti azt a késztetést, hogy az emberek a bajok okát megszemélyesítsék, és azok között keressék a bűnbakot, akikkel szemben történelmi távlatokban is mindig jelen volt az előítélet.
A 2006-2010 közötti nagy ugrás az antiszemiták arányában nem kapcsolható össze részben legalább az akkor ellenzékben lévő jobboldal agresszív támadásaival?
A mért előítéletesség növekedését ebben az időszakban elsősorban a látencia csökkenésével lehet magyarázni. Korábban az előítéletes emberek egy része óvakodott zsidóellenes véleményét és indulatait megosztani egy közvélemény-kutatóval. De amikor megjelent a színen egy olyan szélsőjobboldali párt – az akkori Jobbik –, amely elég nyíltan hangoztatott antiszemita nézeteket, ezek az emberek azt gondolhatták, ha nekik, ott „fent” ezt szabad, akkor én is megengedhetem magamnak, hogy kimondjam, amit gondolok, vagy csak családi körben hangoztatok. A nyílt antiszemitizmusnak tehát van egy „felszabadító” hatása.
Az adatok szerint a kutatók által „másodlagos antiszemitizmusnak” nevezett Holokauszt relativizálás, torzítás aránya egész Európában jóval nagyobb arányú, mint az „elsődleges” vagyis hagyományosabb antiszemita előítéletek.
A Holokauszttal kapcsolatos torzítások, félreértelmezések igen bonyolult struktúrába rendeződnek. Sokaknál ez egyszerűen az antiszemitizmus leplezett megnyilvánulása. Másoknál nem annyira a zsidókhoz van köze, hanem inkább ahhoz, hogy nem szeretnének olyan közösséghez tartozni, amelyet valami súlyos bűn terhel, ezért hajlanak ennek kicsinyítésére. A nemzeti büszkeséget súlyosan rombolja, ha egy országról olyan történelmi kép él, hogy felelős a sok százezer ember haláláért. Ott van a lett példa: Lettországban ma is dúl a vita, hogy a lettek mennyiben voltak felelősek az ország zsidó lakosságának legyilkolásáért. Ez a vita most csúcsponton van Lengyelországban is, és megjelenik a Holokauszttal kapcsolatos véleményekben. Logikus következmény, hogy mindkét országban erős a Holokauszt-relativizálás, de emögött persze nemcsak a sértett nemzeti büszkeség, hanem a rejtett antiszemitizmus is ott van.
A kutatás során nemcsak a nyilvánvaló zsidóellenes előítéletességet, hanem látens antiszemitizmust is mértük. Különválasztottuk a mintában azokat, akik a hagyományos antiszemita előítéleteket nem osztják, de magas pontszámokat értek el mind a Holokauszt torzítás, mind az Izrael-ellenesség skáláján. Ezeket a személyeket látens antiszemitának tekintettük. Mert lehet, hogy a Holokauszt torzítás vagy az Izrael-ellenesség terén valaki antiszemita-gyanús nézeteket képvisel, de emögött esetleg nem a zsidóellenesség áll. Ám ha mindkét dimenzióban magas pontszámot ér el, akkor erősen vélelmezhető, hogy itt látens antiszemitizmusról van.
És hová tegyük azokat az embereket, akik csak az Izrael-ellenesség skálán értek el magas pontszámokat?
Négy kérdéssel mértük az Izrael-ellenes előítéleteket. Ezek közül három bizonyosan előítéletes állítást tartalmazott – ebben azok is egyetértenek, akik egyébként az Izrael-ellenességet nem tekintik feltétlenül antiszemitizmusnak. A negyedik állítás antiszemita jellege viszont vitatott: ez az Izrael-ellenes bojkott jogosságára kérdezett rá. Ezt sokan nem tartják antiszemitának, hanem politikai állásfoglalásnak tekintik, akárcsak annakidején az apartheid Dél-Afrika elleni bojkottot. Csakhogy a vizsgálat során kiderült, hogy a négy kérdésre adott válaszok között rendkívül magas a korreláció. A bojkottal egyetértők nagy többsége a másik három Izrael-ellenes állítással is egyetértett. Mindazonáltal a mutatót úgy alakítottuk ki, hogy aki csak egy Izrael-ellenes állítással értett egyet, azt nem soroltuk az Izrael-ellenes antiszemiták közé. Ehhez legalább két kijelentést kellett elfogadnia.
Számomra döbbenetes volt, hogy például a hollandok, az egyik legkevésbé antiszemita nemzet válaszadói csaknem olyan arányban fogadták el az „Izrael úgy viselkedik, mint a nácik” állítást, mint a lengyelek.
Ennek kétféle oka lehet: lehet egy hangzatos politikai szlogen elfogadása – például lehet, hogy ezt a véleményt hangoztatja az illető által preferált párt, ő pedig ezzel fejezi ki odatartozását. De a kijelentés persze lehet egy alapvetően antiszemita hátterű megnyilvánulás. De ahogy mondtam: egyetlen Izrael-ellenes kijelentés elfogadása alapján nem tekintettünk senkit antiszemitának, és az összes kijelentéssel való egyetértéssel számolva, a hollandok már jóval kevésbé antiszemiták, mint a lengyel minta tagjai.
Általában mondhatjuk azt, hogy a nyugati országokban mért alacsonyabb antiszemitizmusnak egyrészt történelmi okai vannak, másrészt az előre haladottabb múltfeldolgozásra utal? Ami a magyarok és a lengyelek esetében nem mondható el.
Ezek a tényezők számítanak, de lehet, hogy egy általánosabb háttérváltozóval állnak összefüggésben. Vizsgálatunk során megvizsgáltuk az ENSZ által használt Humán Fejlettségi Mutató (Human Development Index, HDI) összefüggését a zsidóellenes előítéletességgel. Ez a mutató a társadalmi-gazdasági fejlettséget méri. Ebből az összevetésből az derült ki, hogy minél fejlettebb egy ország a HDI skála szerint, annál alacsonyabb ott az antiszemitizmus mértéke, azaz egy ország társadalmi-gazdasági fejlettsége és ennek következtében az ottani élet minősége hatással van az előítéletekre is.
És vajon ez igaz az Izrael-ellenességre is?
Ezt az összefüggést külön még nem vizsgáltuk, de érdemes lenne megtenni.
A kutatás szerint a Nyugat-Európában élő moszlimok az elsődleges antiszemitizmus terén jól magasabb értékeket mutatnak, mint a nyugati átlag, viszont ezek a számok alacsonyabbak, mint pl. a megfelelő magyar vagy lengyel mutatók.
Ez így van.
Viszont ami az antiszemita agressziót illeti, ez a moszlimok körében sokkal erősebb, mint pl. Kelet-Európában.
Erre vonatkozik az, amiről az interjú elején beszéltem: az előítéletes gondolkodás elterjedtségéből nem lehet következtetni az erőszakos cselekmények valószínűségére. A kettő közötti összefüggés feltárásához alaposan meg kéne vizsgálni a nyugat-európai iszlám közösségeket. Könnyen belátható: ha Angliában vagy Franciaország milliós moszlim közösségeiben van ötszáz, erőszakra hajlamos radikális iszlamista, hatással lesz az erőszakcselekmények gyakoriságára, viszont az ő jelenlétük nem jelenik meg az előítélet- felmérésekben.
Ami viszont az Izrael-ellenes előítéleteket illeti, a moszlimok 82%-os arányukkal itt mindenkit felülmúlnak. És mennyiben vehetők komolyan az olyan következtetések, melyek szerint „igaz ugyan, hogy nálunk magasabb az antiszemiták aránya, de sokkal kevesebb a zsidóellenes erőszak”?
Ez az esetek nagy részében önmagában igaz. Nálunk, Lengyelországban, még Görögországban is. Ezt az alábbi ábra is világosan mutatja.
Érdekes megállapítást olvashatunk a kutatás 66. oldalán: eszerint az Izraelt támogatók körében viszonylag magas az elsődleges antiszemita előítéleteket osztók aránya (22% mérsékelten, 21% erősen antiszemita). Ezt hogyan kell értelmezni?
Úgy, hogy vannak sokan, akik utálják a környezetükben élő zsidókat, de tetszik nekik, hogy Izrael elbánik az arabokkal, akiket még jobban utálnak. A kérdőívben állítással való egyetértéssl mértük, hogy a megkérdezettek rokonszenveznek-e Izraellel: Izrael jogos önvédelmet folytat, illetve szövetséges az iszlám terrorizmus elleni küzdelemben. És voltak a mintában olyan antiszemiták, akik ezt a két állítást készséggel elfogadták. Ők ugyan a zsidókat – különösen otthon -– nem szeretik, de nem bánják, ha Izrael elbánik arab ellenségeivel.
A zsidókat, illetve az izraelieket utálni tehát két különböző dolog is lehet?
Igen.
A Kovács Andrással készült interjú a Szombat folyóirat novemberi számában volt először olvasható.
Jegyzetek
[i] Consistoire: a francia zsidók Napóleon óta létező vallási szervezete – nem tévesztendő össze a francia zsidók szekuláris ernyőszervezetével (CRIF).
[ii] A Tett és Védelem Alapítvány közleménye 2018 november 28-án: “A magyar kormány a napokban fogadta el azt a határozatot, amelynek értelmében 2019-ben 525 millió forinttal, 2020-tól pedig a költségvetésbe automatikusan beépülő 500 millió forinttal támogatják az európai szintű antiszemitizmus elleni küzdelmet. A költségkeret az Európai Tett és Védelem Liga felállításához járul hozzá, amely a törvényalkotás, az igazságszolgáltatás, a monitoring-kutatás és az oktatási rendszer területén fog kiterjedt tevékenységet folytatni”.
Címkék:16 ország, antiszemitizmus-kutatás