Jahja Szinvár: a vértanúságot másoknak tartogatta
A frissen megjelent felvételeken női álruhában látható az október 7-i mészárlás fő kitervelője. A hírhedt terrorvezér, aki oly nagy meggyőződéssel küldött másokat a halálba, saját túlélése érdekében még a ruhatárát is hajlandó volt újragondolni. A vértanúságot fennkölt eszménynek tartotta; gyakorlását előzékenyen átengedte másoknak.
Jahja Szinvar, a képen balra. Október 5-én a Hamasz katonai szárnya, az al-Kasszám Brigádok korábban nem publikált képeket tett közzé Szinvárról, a halála előtti utolsó időszakból. (Forrás: ANSA – Agenzia Nazionale Stampa Associata)
A ruhából az az ember csinál szánalmas látványt, aki mások gyermekeinek mártírhalált hirdetett, a maga életét viszont minden rendelkezésére álló eszközzel óvta.
A palesztin nép iránti „elkötelezettségét” már pályája elején palesztinok meggyilkolásával bizonyította. 1988-ban letartóztatták, 1989-ben négy életfogytiglani büntetésre ítélték. Bűnlajstromán négy, Izraellel való együttműködéssel gyanúsított palesztin meggyilkolása, valamint két izraeli katona elrablásának és megölésének megszervezése szerepelt. Népének felszabadítását tehát néhány honfitársa életének felszámolásával kezdte.
Az övét viszont izraeli orvosok mentették meg.
2004-ben egy, a börtönben dolgozó fogorvos felismerte, hogy Szinvár agydaganata sürgős kórházi beavatkozást igényel. A beersévai Soroka kórházban életmentő agyműtéten esett át. Az orvosok ellátták a gyilkost. Későbbi pályája kellően megvilágította, mekkora erkölcsi távolság választotta el őt azoktól, akik megmentették.
Arról nincs adat, hogy a daganat mellett jelentős agyrészt is eltávolítottak volna. A józan ész esetleges műtéti vesztesége aligha tűnt volna fel: abból már előtte is borsónyi készlettel gazdálkodott. A szadizmus ellenben zavartalanul működött.
Négy életfogytiglanból végül nagyjából huszonhárom év lett. Szinvár 2011-ben a Gilad Salitért kötött fogolycsere részeként szabadult. Izrael 1027 foglyot engedett el egyetlen elrabolt katonáért, köztük több száz életfogytiglanra ítélt terroristát. Szinvár a saját szabadulásán mérhette le, mennyit ér Izraelnek egy ember hazahozatala. A tanulságok közül a túszejtés üzleti lehetőségeit hasznosította.
Gázában Mohammed Deiffel együtt készítette elő az október 7-i támadást. Egy neki tulajdonított, 2022. augusztus 24-i feljegyzés lakónegyedek felgyújtását és az erőszakról készült felvételek gyors terjesztését írta elő. A mészárláshoz médiaterv is készült. A gyilkolás, a szadista kegyetlenkedés és a nemi erőszak közben forogtak a kamerák; az áldozatok szenvedéséből terjeszthető tartalmat gyártottak.
A nagyszabású „hőstett” személyes kockázataiból a vezér már kevésbé kívánt részesedni. A föld alatt bujkáló Szinvárról az izraeli hadsereg is közzétett alagútfelvételeket. A Hamasz vezetőinek biztonságát kiterjedt hálózat szolgálta; ő maga korábban több mint ötszáz kilométeres rendszerről beszélt. Ennyi földmunkába néhány civil óvóhely is beleférhetett volna. Csakhogy odalent másoknak tartottak fenn helyet.
Musza Abu Marzúk Hamasz-vezető különösebb szégyenkezés nélkül el is magyarázta: az alagutakat a „harcosaik” védelmére építették, a civilekről gondoskodjon az ENSZ és Izrael.
A Hamasz elindítja a háborút, berendezkedik a föld alatt, a lakosság pedig viseli a következményeket. Izrael, két támadás visszaverése között, szíveskedjen gondoskodni azoknak a civileknek a védelméről, akiknek saját vezetőik nem építettek óvóhelyet.
A halottakra más szerepet osztottak. Szinvár „szükséges áldozatokról” beszélt, és azzal számolt, hogy a növekvő veszteségek fokozzák az Izraelre nehezedő nyomást. A gyászoló családokból nyomásgyakorló eszköz, a veszteségükből tárgyalási érv lett. Az emberélet nála akkor vált értékessé, amikor fel lehetett használni valaki ellen. A sajátját ennél jóval önzetlenebbül becsülte.
Ebben mutatkozott meg igazán a gyávasága. Félni a haláltól emberi dolog. Másoknak önfeláldozást prédikálni, gyermekeik pusztulását szükségesnek nevezni, majd védett búvóhelyről intézni a következő áldozatok sorsát: ehhez már egy pszichopata erkölcsi gátlástalansága kellett.
A női álruha még egy kínos részlettel gazdagítja ezt a portrét. Az Izraelt válogatás nélküli öldökléssel vádoló terrorvezér éppen abban bízhatott, hogy nőnek nézik, és megkímélik. Saját menekülési tervébe tehát belekalkulálta az ellenség önmérsékletét. Propagandistái ezt a bizalmat valamiért ritkán emlegették.
Izraeli orvosok megmentették, egy izraeli túszért elengedték, ő pedig tömeggyilkossággal hálálta meg mindkettőt. Honfitársainak szükséges áldozatokat ígért, magának búvóhelyet és menekülési útvonalat biztosított.
A mártírhalált rendületlenül hirdette. A jelentkezőket mások közül várta.
