Hogyan lehet az „antiszemitizmus” vádjával saját magunkat kiszorítani a pályáról?

Marsovszky asszony az elmúlt napokban a német hagalil online platformon és a magyar „Szombat” magazinban ismét „kedvenc ellenségével”, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnökével, valamint a Nemzetközi Ellenállók Szövetségének (FIR) – Antifasiszták Szövetségének elnökével, Hanti Vilmossal foglalkozott. Úgy vélte, hogy a FIR 75. évfordulója és a közel-keleti konfliktusról szóló politikai nyilatkozat alkalmával „antiszemitizmus” vádjával támadhatja az elnököt és a nemzetközi ernyőszervezetet.

Ha nem ismernénk már több mint 10 éve – mindig hasonló szavakkal – az ilyen vádjait, talán bosszankodnánk, és megpróbálnánk érdemben foglalkozni vele. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy minden komoly érv teljesen hatástalan maradt. Ezért csak néhány pontot szeretnénk tisztázni:

1. A FIR, és vele együtt minden eddigi elnöke, fennállása minden évében aktívan harcolt mindenféle rasszizmus, kirekesztés és diszkrimináció ellen, és ezzel különösen az antiszemitizmus minden formája ellen is. Ezt a FIR-ben szerveződő izraeli veteránszövetségek nagy tisztelettel elismerték, még akkor is, ha a nemzetközi vitában eltérőek a nézetek arról, hogy mi minősül az izraeli kormány szemszögéből „antiszemitának”, és mi viszont az izraeli kormány- és katonai politika iránti jogos – és gyakran szükséges – kritika.
2. Ennek alapja nem utolsósorban az, hogy a FIR vezető testületeiben évtizedek óta zsidó üldözöttek töltenek be egyenjogú helyet az ernyőszervezet munkájában, és nem csak Izraelben vannak zsidó üldözöttek és harcosok szövetségei, amelyek a FIR tagjai. Aki erre példát keres, azt emlékeztetem Kurt Julius Goldsteinre, aki már fiatalkorában a német fasizmus antiszemitizmusa elől Palesztinába menekült, onnan Spanyolországba ment az Nemzetközi Brigádok támogatására, később Franciaországban internálták, és átadták a német megszállóknak. Következő állomásai Auschwitz és Buchenwald voltak. Már az 1980-as években a FIR politikai titkáraként dolgozott Bécsben, mielőtt a FIR 2004-es, berlini 13. kongresszusán segített a belga partizán, Michel Vanderborght új elnökké választásában.
3. Marsovszky asszony elnökünk és a FIR elleni feljelentésével éles ellentétben áll a szervezet alapelve, miszerint az elfogadhatatlan kormányzati intézkedésekkel szembeni kritikát – függetlenül attól, hogy melyik országban történik – mint olyat kell bírálni. Ez természetesen Izrael államra is vonatkozik. Csak az állíthatja, hogy egy ilyen kritika „antiszemita”, aki azt állítja, hogy a világ minden táján élő zsidó embereket azonosítani tudja az izraeli kormánypolitikával. Ezt mi, a FIR, néhány évvel ezelőtt egy FIR és MEASZ által szervezett rendezvényen teljes egyértelműséggel elmondtuk az izraeli nagykövetnek is, akit előadóként meghívtunk erre az eseményre. Teljesen legitim, hogy nagykövetként az ő feladata az izraeli kormánypolitika képviselete. Mi viszont örülünk annak, hogy jó kapcsolataink vannak az izraeli civil társadalom olyan szereplőivel is, akik ugyanúgy osztják a Netanjahu-kormány tevékenységével kapcsolatos kritikai kérdéseinket, ahogyan mi is hangoztatjuk azokat.

Azért is nyilvánítjuk ki álláspontunkat, mert Németországban – és nyilván Magyarországon is – az „antiszemitizmus” vádját politikai „halálos érvként” és nyilvános lejáratásként használják fel. Ezért sem el nem fogadhatjuk, sem hallgatólagosan nem tűrhetjük, ha nemzetközi ernyőszervezetünket és elnökünket ilyen módon nyilvánosan lejáratják. Lehet, hogy ez nem fogja meggyőzni őket, de számunkra fontos, hogy az izraeli „Háborús rokkantak hangja” szövetség nagyon szolidáris üdvözlő üzenettel fordult a FIR XX. rendes kongresszusához (2026. november, Lisszabon). Ez az üzenet megmutatta, hogy minden békeszerető és antifasiszta szervezet oldalán állnak, az antiszemitizmus, az anticiganizmus, az iszlamofóbia, valamint a rasszizmus és a diszkrimináció minden más formája ellen.

Dr. Ulrich Schneider
a FIR főtitkára