Hogyan látják egymást a nyugaton élő moszlimok és zsidók?

A zsidók toleránsabbak a moszlimokkal szemben, mint a többségi lakosság. A moszlimok kevésbé toleránsak a zsidókkal szemben, mint a többségi lakosság. Erre a következtetésre jut egy több mint 90 ezer főre és 12 EU-tagországra valamint az Egyesült Államokra kiterjedő kutatás.

A kutatás csupán szűk betekintést biztosít a bonyolult moszlim–zsidó kapcsolatokba, valamint a moszlimoknak a zsidókról alkotott képét illetően és vice versa. Együttesen mégis bizonyos tendenciák mutatkoznak országonként, még akkor is, ha vannak gyönge pontjai, és a zsidókról és moszlimokról készült országonkénti felmérések csupán helyenként nevezhetők reprezentatívnak.

Jelen kutatási beszámoló alapjául 28 olyan felmérés szolgált, amelyben a válaszadók moszlimok voltak, és 18 felmérés, ahol zsidó minták is szerepeltek. A moszlim válaszadók száma 27.000 közeli volt. A 28-ból 27-ben összehasonlító minta is volt az általános lakossággal, összesen több mint 65.000 válaszadóval. A zsidók véleményét tudakoló felmérések száma 18 volt és összesen 52.000 főt értek el.

A felmérés 13 országra (Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság, és az USA) terjedt ki moszlim és zsidó válaszadókkal. Moszlimokat és az általános lakosságot kérdezték Lettországban és Oroszországban.

A moszlimok zsidók általi megítélését illetően a országok változatos képet mutattak. A PEW Research Center és az Institute for Social Policy and Understanding (ISPU) adatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai zsidók hajlamosak több diszkriminációt elismerni a moszlimok kárára, mint a zsidókéra, vagy más csoportokéra, és kedvezőbb véleménnyel vannak a moszlimokról, mint más vallási csoportokról. Mi több, a zsidók kevesebb sztereotip általánosítást alakítanak ki a moszlimokról, és toleránsabbak a moszlim vallási gyakorlatokat illetően, mint az általános lakosság. Az amerikai zsidók határozott álláspontot alakítottak ki a moszlimok diszkriminációjáról, annak jobban a tudatában vannak és velük szemben elfogadóbbak, mint az általános lakosság. A franciaországi kutatás ugyancsak kimutatta, hogy a zsidók toleránsabbak a moszlimok vallási gyakorlataival szemben, mint a francia lakosság általában. Ráadásul a francia zsidók úgy tartják, hogy számos közös vonásuk van a moszlimokkal, az amerikai zsidók pedig közelebbinek érzik a moszlimokat magukhoz, mint bármely más vallási csoportot. Hasznos lenne fenti attitűdök további vizsgálata, kvalitatív kutatásuk is, és annak felmérése, hogy az amerikai és francia zsidók viszonya a moszlimokhoz használható lehetne-e egy olyan modell kialakításához, amely előmozdítaná a megértést és toleranciát a más országokban élő vallási csoportok között.

Ugyanakkor az amerikai zsidók többsége legalább is bizonyos moszlimokat fenyegetésnek és az antiszemitizmus forrásának tart. Az európai felmérések azt mutatják, hogy ott a zsidók körében az iszlamizmust nagyobb veszélynek ítélik, mint a szélsőbaloldalt vagy a szélsőjobbot. Az Egyesült Királyságban és Franciaországban a zsidók az iszlamizmust és moszlim szélsőségeseket az antiszemitizmus egyik első számú okának érzik, inkább, mint a szélsőjobbot vagy a szélsőbalt. Németországban a zsidó válaszadók a rasszizmust és iszlám-ellenességet problémának fogják föl. Az európai zsidók körében megnőtt az aggodalom a rasszizmus miatt, ők különbséget tesznek az egyszerű és ártalmatlan moszlimok, szélsőséges moszlimok, illetve iszlamista csoportok között.

Számos felmérés készült arra vonatkozóan, hogy megértsük az antiszemita incidensek elkövetőinek megítélését az áldozatok körében. Ezek alapján elmondható, hogy Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában és Svédországban a válaszadók szerint az ilyen atrocitások túlnyomó többsége a moszlim szélsőségesek számlájára írható. Különösen vonatkozik ez a fizikai erőszakra és fenyegetésre valamint a verbális zaklatásra és burkolt megjegyzésekre. Fontos viszont megjegyezni, hogy ezek az adatok óvatosan kezelendők, mert a fizikai támadásokat elszenvedett válaszadók száma alacsony, így a felmérés aligha nevezhető reprezentatívnak. Továbbá az elkövetők országonként és vallási és politikai kategóriánként változnak. Van ahol az elkövetőkről alkotott kép alapján a szélsőbal (Olaszország), másutt a szélsőjobb (Magyarország, Lengyelország) kerül előtérbe. Másutt moszlim szélsőségesek jelentik a zaklatások és támadások táptalaját. Érdemes megjegyezni, hogy a statisztikák az áldozatok vallomásán alapulnak, és a legtöbb zsidó különbséget tesz a szélsőségesen antiszemita nézeteket hordozó moszlim elkövető és az átlagos moszlim között.

A zsidók megítélése a moszlimok körében ugyancsak országonként más és más. Az amerikai moszlimok kevésbé ismerik el azt, hogy létezik zsidók elleni diszkrimináció, mint az átlag amerikai. A moszlim és zsidó kisebbségek egyaránt hajlamosak a saját valamint más kisebbségi csoportok elleni diszkrimináció hangsúlyozására, és a zsidók sokkal inkább elismerik a moszlimok érintettségét, mint az átlag amerikaiak, a helyzet fordított a moszlimok szempontjából. Nincsenek adatok a moszlimok ellen irányuló zaklatás elkövetőinek észlelésére, de alig hihető, hogy abban a zsidók vinnék a prímet.

Minden nemzetközi és országos felmérés szerint a nyugati államokban élő moszlimok rosszabb véleménnyel vannak a zsidókról és Izraelről, és az ottani lakosságnál hajlamosabbak az antiszemita sztereotípiák hangoztatására. Ez különösen igaz Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Svédország, és az USA esetében. Azonban a moszlim válaszadók mintája alacsony számú, és nem reprezentálja az ottaniakat. A moszlimok többsége nem ért egyet az antiszemita jelszavakkal, és a különböző etnikai csoportok (boszniai, török, marokkói vagy alavita, szunni) viselkedése nem azonos.

Az egyes országok moszlim kisebbségei mellett az antiszemita sztereotípiák tárgyában a befogadó keresztények, ateisták véleményét is kérdezték. Vizsgálták a potenciális korrelációt az antiszemita attitűd és demográfiai, és társadalmi-gazdasági tényezők (életkor, nem, iskolázottság, családi jövedelem) és vallásosság között. Kiderült, hogy a moszlim és a nem-moszlim mintában a döntő a moszlim identitás volt. A többi tényező másodlagos, nem ad magyarázatot az antiszemita attitűdök különbözőségére moszlimok és nem-moszlimok között.

Életkor, iskolázottság és férfi gender pozitív irányba befolyásolhatja a nem moszlimok attitüdjét az antiszemitizmust illetően, ám a moszlimok körében nem föltétlenül ez a helyzet. Ugyancsak nem világos az, hogy az oktatás milyen irányba befolyásolja a moszlimok viszonyát az antiszemitizmushoz. A magasabb iskolai végzettség nem föltétlenül vezet alacsonyabb szintű antiszemitizmushoz. Nemzetiségi eredet és nemzedéki hovatartozás döntő lehet. Dániában pl. a pakisztáni és palesztin moszlim népesség fogékonyabb az antiszemita nézetekre, mint a szomáliai vagy török eredetű moszlimok. Vizsgálatok kimutatták, hogy a nők és a melegek jogaiért küzdők kevésbé hajlamosak azonosulni antiszemita eszmékkel. Közülük a „progresszívebb nézetű” moszlimok kevésbé vevők az antiszemita eszmékre, mint a konzervatívabbak. Az Iszlám fundamentalista értelmezése elősegíti az antiszemitizmust a moszlimok körében. Az Iszlám hagyományőrzés és vallásgyakorlat pozitív korrelációt mutat az antiszemitizmussal. Hasznos lenne további, minőségi kutatásokat végezni az okozati összefüggések föltárására.

Bizonyos kutatások arra mutatnak, hogy a második generációs bevándorlók körében alacsonyabb az antiszemitizmus szintje, mint az első generációsak körében. Ez azt jelezheti, hogy a zsidók irányában mutatott ellenségesség az idő múlásával csökken. Moszlim többségű országokban az antiszemitizmus sokkal erősebb (Pew Global Attitudes Project 2006; ADL 2014). Itt is kvalitatív kutatásokra van szükség annak kiderítéséhez, hogy ilyen lépések szükségesek a negatív attitűd visszaszorítására a nyugati országok moszlim népességének körében?

A kutatási beszámoló megerősíti, hogy miközben a zsidó-moszlim kapcsolatok mostanság feszültek is, ez nem írható kizárólag a zsidó–moszlim konfliktus számlájára. A zsidók toleránsak a moszlimokkal szemben, legalább is türelmesebbek, mint a népesség általában. A zsidók félelme bizonyos moszlimoktól a moszlim szélsőségesektől tapasztalt  antiszemitizmusból ered. Ezzel szemben a moszlimok ellenérzése a zsidókkal szemben nem személyes tapasztalatból, hanem előítéletekből és sztereotípiákból táplálkozik. Bizonyos sztereotípiák alapja itt is a félelem, például a zsidók hatalmától, vagy attól, hogy a zsidók felelősek az összes háborúért. Ezek azonban a fantázia szüleményei és az egyén saját magáról kialakított és a világról alkotott képével függenek össze.

Miért van ez? Lehet, hogy ez egy hosszabb történelmi fejlődés eredménye, vagy megoldatlan teológiai problémákkal, így a judaizmusnak legitim vallásként történő elismerésével kapcsolatos? Sok moszlim – sok keresztényhez hasonlóan – identitását és hitét a zsidók létezése miatt félti. Akárhogyan is van, érdemes lenne a lehetséges okokat részletesebb kvalitatív vizsgálatnak alávetni.

Továbbá aligha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek az általános attitűd-beli tendenciák nem húzhatók rá egyének millióira, és a másokról alkotott kép kialakulása bonyolult, egyénenként eltérő folyamat.

mdpi.com – Bassa László