Bécs: az antiszemita polgármester elferdített szobra

A jobboldali, populista keresztényszocialista párt színeiben indult Karl Lueger nyerte meg a bécsi polgármester-választást 1895-ben. Öröksége mind a mai napig heves viták tárgyát képezi az emlékezetpolitika terén.

Bécs sokat köszönhetett Luegernek, aki az 1910-ben bekövetkezett haláláig volt polgármester: modernizálta az infrastruktúrát, kiépítette a villamos-hálózatot, modernizálta a közműveket, idősek otthonát épített és sok más szociális projekttel segítette a rászorulókat. Így aztán nem csoda, hogy a hálás közönség 1926-ban szobrot állított neki egy elsőrangú helyen, a forgalmas Ring melletti téren, amit róla neveztek el.

Csakhogy Lueger egyben véresszájú antiszemita volt, amivel a fiatal Adolf Hitlerre is mély benyomást tett: „Minden idők  leghatalmasabb német polgármesterének” nevezte őt a náci vezér. A városatya, amikor csak tehette, szidta a zsidókat, mint minden baj okozóit. Amúgy ki nem állhatta a magyarokat, de előszeretettel becsmérelte a horvátokat és a cseheket is. Éppen ezért, amikor 1895. október 29-én nagy többséggel megnyerte a bécsi polgármester-választást, I. Ferenc József császár megtagadta tőle a beiktatást. Két évvel később mégis kénytelen volt beadni a derekát.

A szenvedélyes zsidógyűlölő bronzba öntött mása, kezeit magabiztosan a mellén tartva 100 éve áll a Dr.-Karl-Lueger-Platzon. Senkit sem zavart igazán a becstelen múltja, szobra csendben beleolvadt a nyüzsgő városképbe. Nagyon ritkán merültek fel kritikai hangok – ezek rendre elhaltak. Mígnem 2020 körül hirtelen az emlékmű valahogy ismét a bécsiek figyelmébe került, kellemetlen témává vált. Aki arra járt, aktivisták által festékkel leöntött, összefirkált emlékművel találkozott, többek között egy vörös „SCHANDE” (gyalázat) felirattal. A főváros vezetése nem távolíttatta el a tiltakozás jeleit, mivel nem akart ezzel egy közismert antiszemitát jelképesen tisztára mosni. Majd rájött arra, hogy nem kéne a kényes örökséget annyiban hagyni. Végül egy művészeti pályázatot hirdetett a műemlék megfelelő „kontextusba helyezésére”.

A nyertes Klemens Wihlidal bécsi művész lett, aki azt javasolta, hogy Lueger szobrát döntsék meg, jelképesen kihúzva alóla a talajt. Az alkotó olyan hatást kívánt elérni, amellyel Lueger az állás és a bukás között lebeg, megfosztva ezzel az emlékművet a monumentalitásra való igénytől. Különböző számítógépes szimulációk során úgy találta, hogy 3,5 fokos dőlésszögnél a szobor még stabil, de a ferdeség jól látható. A szobrot idén május végén váratlanul elszállították, megpucolták, majd júniusban csendben visszahelyezték, immáron a módosított talapzatra. Igazság szerint, aki nem tud róla, alig veszi észre a különbséget. Egy történelmi magyarázó táblát is raktak az alkotás mellé. Mindez csekély 776 ezer euróba került.

A megoldás nem váltott ki osztatlan sikert a helyi zsidóság körében. Van, aki a szobor leemelésével és a talapzat mellé állításával adná jelét az antiszemitizmus elleni tiltakozásának. Az Osztrák Zsidó Főiskolások (JöH) füttykoncerttel tiltakoztak. „Ezzel a gyáva műemlékvédelmi megoldással nem oldják meg a problémát. A probléma pedig az antiszemitizmus!” – háborgott Lia Guttmann elnök. „Mi, zsidó hallgatók már régóta csalódottak vagyunk a bécsi városvezetés műemlékvédelmi politikájában, amely egyszerűen nem hajlandó lebontani az antiszemita, Hitler-párti Lueger tiszteletére emelt emlékművet” – folytatta ifjonti hévvel. A firkák ismét megjelentek.

Deborah Benjamin Kaufmann publicista „a város zsidó lakosságának arcul csapásának” nevezte a Standard című lapban megjelent kommentárjában februárban, amikor még csak terv volt a szobor megdöntése. Arra panaszkodott, hogy a holokauszt-túlélők és a Bécsi Izraelita Hitközség (IKG) hangját a város vezetői következetesen figyelmen kívül hagyják. Kétségtelen, az IKG már régóta követeli a bronzszobor eltávolítását, a tér átnevezését és ott egy Soá-központ létrehozatalát. Arról, hogy a szobor „művészeti” álalakításáról mit gondolnak, a Szombat többszöri kérésére mégsem voltak hajlandóak nyilatkozni.

A hivatalos osztrák politika úgy látszik hiába alkotta meg az antiszemitizmus elleni stratégiáját, hiába beszél a zsidók fontosságáról az ország életében. Amíg Karl Lueger emlékműve a helyén marad, Bécs folytatja a zsidók megalázását – és becsapja saját magát is.