Az Amnesty International jelentése „kísérlet Izrael destabilizálására”

Az Amnesty International jelentését, melyben apartheiddel vádolja Izraelt, február 1-jén tették közzé egy jeruzsálemi sajtótájékoztatón. A jelentést az izraeli kormány és zsidó szervezetek szerte a világon egyaránt elítélték és antiszemitának minősítették.

A Biden adminisztráció abszurdnak nevezte és elutasította. Több amerikai parlamenti képviselő szerint „előítéleteken és hamis narratívákon alapul”. Az Amnesty viszont ragaszkodik a vádakhoz, és az ellenérveket a tények elferdítésének tartja.

Avi Bell, a San Diegói Egyetem és a Bar-Ilan Egyetem jogtudományi karának professzora kijelentette: „Az Amnesty jelentésében alig találni olyan állítást, ami jogi szempontból védhető lenne… A csaknem 300 oldalas anyag gyönge propagandából, hazugságokból és csúsztatásokból álló tákolmány, azzal az üzenettel, hogy a világ legnagyobb zsidó közösségének el kell pusztulnia.”

Az Amnesty állítja, hogy „az állítás, miszerint a jelentés nem más, mint kísérlet Izrael destabilizálására egyaránt hamis és alaptalan; arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a palesztin nép által elszenvedett emberi jogi sérelmekről… Elismerjük a zsidó nép jogát az önrendelkezésre, elítéljük az izraeli polgári lakosság elleni támadásokat. Bírálatunk az izraeli kormányzatot illeti, nem pedig a zsidó nép ellen irányul.”

A kutatás viszont jelentős részben olyan „civil szervezetek” állításain alapul, amelyeket a zsidó állam terrorista csoportokként tart számon, mivel szoros kapcsolatban állnak a Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű (PFLP) szervezettel.

 

A jelentés megállapításai

Az Amnesty azt állítja, hogy Izrael „1948 óta elnyomó rendszert hozott létre és működtet a palesztin népesség kárára és a zsidó lakosság előnyére – apartheid rendszert az általa ellenőrzött, palesztinok lakta területeken.”

Az Amnesty Izraelt ”területi földarabolással; szegregációval; földtől és tulajdontól, valamint gazdasági és társadalmi jogoktól való megfosztással vádolja” és példákat sorol föl a tétel igazolására.

Az Amnesty fölhívja a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC), hogy „vizsgálja ki az apartheid bűnét”, és fölhívja az államokat, hogy „gyakoroljanak egyetemes joghatóságot az apartheid-bűncselekmények elkövetőinek bíróság elé állításának érdekében.”

Fölhívja a nemzetközi közösséget, hogy „sürgősen és gyökeresen változtasson az izraeli-palesztin konfliktushoz történő hozzáállásán, fölszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy „vezessen be címzett szankciókat, nevezetesen vagyon befagyasztását az apartheid bűncselekményét elkövető izraeli tisztviselők ellen.” Átfogó fegyverembargó bevezetését követeli Izraellel szemben.

Az Amnesty fölhívja az ENSZ Közgyűlését, hogy állítsa vissza az apartheid ellenes különleges bizottságot – az Izrael elleni vizsgálat céljából.

 

Tartalmi problémák a jelentésben

Az Amnesty ködösítéssel vádolja Izraelt, ugyanakkor nem világos, kik voltak a szerzők, illetve a konzultánsok.

A jelentésben ez áll: „Az apartheid intézménye Izrael megalakulásával kezdődött 1948-ban, azóta létezik.” Ez azt jelenti, hogy az Amnesty jogellenesnek tartja Izraelt, annak létrejöttétől kezdődően.

Az Amnesty önkényesen használja a zsidó államban élők elnevezését. Sokan izraeli araboknak vagy arab izraelieknek tartják magukat, a jelentés egységesen „palesztinok” néven hivatkozik rájuk.

Az Amnesty a fenti értelemben marasztalja el a 2018. évi nemzetállami törvényt, mint ami „nem veszi figyelembe a zsidó állam népességének 19%-át kitevő palesztinokat.” Ezzel szemben az „Együtt kezeskedjünk egymásért” izraeli arab NGO elítélte a „hamis, rágalmazó jelentést”; válasza szerint tagjai „itt élnek, tanulnak és dolgoznak, a társadalom integráns részei és egyenlő jogokat élveznek a többiekkel.”

A jelentésben szó sem esik az izraeli civileket a terrorista csoportok részéről fenyegető veszélyről és uszításról.

A mostani főként abban különbözik a Human Rights Watch és a B’Tselem múlt évi jelentésétől, hogy azok a zsidó állam felelősségét Júdea, Szamária and Gáza esetében rótták föl, az Amnesty viszont kiterjesztette Izrael teljes területére.

Fölvetődött, milyen akciókat foganatosíthat Izrael az Amnesty ellenében.

“Az Amnesty izraeli fiókja, amely hamisítványokkal tömi az Amnesty International szervezetet, rászolgált arra, hogy elítéljék, és megfosszák az adómentességtől ill. adókedvezményektől.” – hangzik az egyik ilyen javaslat.

 

A jelentés nemzetközi és izraeli fogadtatása

A hivatalos izraeli válasz szerint „a jelentés gyűlöletcsoportok által terjesztett hazugságokat ismétel meg” és arra szolgál. hogy „olajat öntsenek az antiszemitizmus tüzére. Az Amnesty kettős mércét alkalmaz, amikor Izraelt démonizálja és igyekszik delegitimizálni.”

Jaír Lapid külügyminiszter kijelentette: „Izrael távolról sem tökéletes, de a nemzetközi jognak elkötelezett és transzparens demokrácia, szabad sajtóval és erős legfelsőbb bírósággal… Nem szeretek ezzel érvelni, de amennyiben Izrael nem zsidó állam lenne, az Amnesty nem merne így vádaskodni.”

Az EU Bizottsága napi sajtótájékoztatóján Peter Stano külügyi szóvivő elmondta, hogy az EU ’figyelmesen tanulmányozza’ az Amnesty jelentését, amely Izraelt apartheiddel vádolja, mint ahogyan azt minden érdekelt és civilszervezet esetében teszi. A nemzetközi jog és a nemzetközi humanitárius jog tisztelete állami és nem kormányzati szervektől létfontosságú a Közel-Kelet békéje és biztonsága szempontjából.

Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője: „Elutasítjuk azt a nézetet, miszerint az izraeli akciók apartheidnek minősülnek. Izrael önrendelkezési jogának elismerése nem jelent kettős mércét.”

Christopher Burger, a német külügyminisztérium szóvivője: „Elutasítjuk az “apartheid” megfogalmazást, mert az nem segíti a közel-keleti konfliktus megoldását és a kritikát egyoldalúan irányítja Izraelre. A minisztérium ellenzi a telepek létesítését, és Németország a kétállami megoldás híve.”

 

Az Amnesty mélypontra süllyedt 

– írja válaszul az ejpress szemleírója. Izrael szándéka nem az „uralom és elnyomás”, hanem a zsidó nép önrendelkezésének és szabadságának biztosítása, és a lakosság – zsidók és arabok – életének megóvása a katonai és terrorista fenyegetés ellenében.

Az 1967-es zöld határon belüli Izrael olyan állam, ahol az arab kisebbség választójogot élvez és teljes életet él a társadalmon belül. Az arab állampolgárok magas posztokat töltenek be a közszférában, kormánytagok, ott vannak a legfelsőbb bíróság tagjai közt, komoly közszolgálati funkciókat töltenek be. A múlt héten kinevezett 19 bíró közül hat magas közéleti pozícióba került, felük nő. 2021-ben 58.000 arab diák tanult izraeli felsőoktatási intézményekben, ami 17%-ot tesz ki; számuk az utóbbi tíz évben megkétszereződött.

Az Amnesty jelentése nem hajlandó tudomást venni semmi olyanról, ami nem illeszkedik az anticionista narratívába. A biztonsági kerítést az apartheid példájaként hozzák föl, pedig az válasz volt az öngyilkos merényletek sorozatára a második intifáda idején, és sokak életét mentette meg. Az építkezés kezdetét megelőző 2002-es évben 457-en estek a terror áldozatul.

ejpress – Bassa László