„A vezetésnek nincs felhatalmazása egy ilyen lépésre”

Belső viták a Dob utcai ortodoxiában

Levelet írt az ortodox hitközség (MAOIH) hét személyisége (köztük egy korábbi elöljáró és egy alelnök) Deutsch Róbertnek, a MAOIH márciusban megválasztott elnökének, majd kilencen hasonló célból látogatást is tettek nála.

Levelükben az aláírók baráti hangon köszöntik az elnököt megválasztása alkalmából, produktív éveket kívánnak neki, majd kritikai észrevételeket tesznek és előadják javaslataikat. A levél hangneme igen kritikus, de civilizált, keményen bírál, de nem ellenséges.

Válaszában a megszólított igyekszik jóhiszemű hangot megütni: a bírálatból ugyan jószerével semmit nem fogad el, de további párbeszédre invitálja a levélírókat.

Az alábbiakban néhány részletet idézünk a kritikusok leveléből, majd összefoglaljuk az elnök válaszát.

„Vannak zsidó vallási szervezetek Magyarországon, amelyeknek nagyobb a füstje, mint a lángja. Mi úgy tartjuk, hogy a hitközségünk helyzetét és a magyarországi zsidóság viszonyait gyökerestül felforgató tervek, illetve az ezzel járó politikai csatározások és közéleti hercehurcák nem szolgálják a közösség érdekeit. Jelenlegi helyzetben nem az anyagi források hiánya a Hitközség elvárható működésének és fejlődésének a fő akadálya, hanem a hitközségen belüli szervezeti viszonyok teljes rendezetlensége, sőt szabályellenessége. Az említett zsidó szervezetek középponti törekvése régóta különféle állami és politikai javak és források megszerzésére illetve újraelosztására irányulnak. Hitközségünknek szerény erőit meggyőződésünk szerint nem ilyen machinációkra, hanem a vallási élet belső megerősítésére kell fordítania.”

…

A Hitközség szerepet (kezdeményező szerepet) vállalt egy az állami források újraelosztására irányuló kampányban – sőt, a nevét adta, egy ezzel kapcsolatos nemzetközi (izraeli) pereskedéshez is. Érthetetlen, hogy a Hitközség – egyelőre csonka – vezetése miféle meggondolások és miféle belső felhatalmazás alapján szánta el magát erre a nagy horderejű lépésre. Az érvényes alapszabály alapján kimondható, hogy a vezetésnek nincs felhatalmazása egy ilyen lépésre, mielőtt saját sorait rendezné, a vezetőség jogszerű és hivatalszerű működését helyreállítaná.

…

Elnök úr a „rabbijaira” hivatkozott, mint akinek a tanácsára döntött a jeruzsálemi pereskedés megindítása mellett.

…

Ám a Hitközségnek jelen pillanatban egy rabbija sincs. Minden jel arra mutat, hogy már a jelenlegi pereskedés ötlete sem Elnök úrtól és nem is a hitközség köreiből származik. Ha a pereskedés folytatódik, annak hatása csak az lehet (ami talán az egyik célja is az ötletadóknak), hogy a Hitközség önállósága de facto megszűnik.

2. Az izraeli Főrabbinátusnak természetesen semmilyen joghatósága sincs a magyar államnak a zsidó vallási (vagy egyéb) szervezetekkel kötött megállapodásai dolgában.

…

Ennek az askenázi Főrabbinátusnak a tekintélye és joghatósága Izraelen belül is meglehetősen korlátozott; a testület vallási súlya és legitimitása az ortodox askenázi diaszpóra zsidóság tömegei számára (ideértve a HaBaD Lubavicsi irányzatot is) ennél is csekélyebb.”

A levélírók kétségbe vonják „a pereskedésben a Hitközséggel társuló hazai vallási szervezet” jóhiszeműségét, akiknek – írják – politikai eszköze lett a MAOIH. Ezután javaslatokat tesznek a nevében az „autonóm” szót viselő szervezetnek a hagyományok szellemében történő feltámasztására. Javasolják, hogy az elnök gondoskodjon a közösség részére állandó rabbiról, fogalmazzon meg valamiféle alapelveket, amelyből megismerhető a MAOIH szellemisége. Javasolja, hogy amíg „a Hitközség jogszerű és hivatalszerű működése nem áll helyre”, addig a vezetőség csak a napi ügyintézésre szorítkozzon és tartózkodjon nagyobb horderejű lépésektől.

„A fent említett pereskedésben a Hitközség jogszerűtlen és illegitim részvételét azonnali hatállyal meg kell szüntetni” – szögezik le az aláírók. Ami nem jelenti azt, hogy a közösség jogos igényeit is egyszer s mindenkorra el kéne vetni, végzik levelüket.

*

Válaszlevelében Deutsch Róbert elnök üdvözli a tagok aktív kezdeményezését, hangsúlyozza az ellenvélemények fontosságát, folyamatos párbeszédet javasol, majd cáfolni próbálja a levélírók minden főbb állítását. A levélírók által fölvetett kérdések előtt drámai hangon ismerteti a MAOIH anyagi helyzetét – talán, hogy anyagi követeléseinek nyomatékot adjon. Az elnök szerint „a könyvelés teljes hiánya, az ingatlan vagyon amortizációja” mellett „több mint félmilliárdos hiány van a MAOIH „’kasszájában’”. A legsúlyosabb ügyek megvitatására rendszeres konzultációra hívja levélírókat és más tagokat is, s erre menetrendet is javasol.

Ami az Mazsihisszel szemben támasztott anyagi igényeket illeti, Deutsch mellékeli az előző elnök, Deblinger Eduárd több levelét, amelyekben elődje kéri a MAOIH jogelődjének tulajdonában állt ingatlanok, illetve az ezek után fizetett kárpótlás átadását. Ezek az igények, valamint az ügyben teendő jogi lépések tehát nem az elnök fejéből pattantak ki éppen most – érvel Deutsch Róbert. Arról nem esik szó, hogy a Mazsihisz részéről mit válaszoltak ezekre a levelekre.

Ami a jeruzsálemi rabbinikus bíróságot illeti, ennek joghatóságát az elnök vitán felül állónak tartja: akár rendes izraeli bíróságként, akár választott bíróságként tekintünk rájuk, döntésüket Magyarországon végre kell hajtani. Végül azonban azzal zárja levelét, hogy reményei szerint peren kívüli, mindenkinek kedvező megállapodást tudnak majd elérni – a per csak ennek kikényszerítésre kell majd.

*

Az ortodoxia alapszabályát ismerő forrásunk szerint a MAOIH jelenleg legitim vezetőség nélkül működik – miután az alapszabály minimum három fős vezetőséget ír elő, de jelenleg csak két választott vezető funkcionál. A levél írói is említik, hogy „a Hitközség vezetősége kiegészítendő”. Nincs is forma szerinti írásos nyoma annak, hogy az elnök a perbe szállás súlyos lépését a tagsággal vagy akár a hiányos vezetőséggel egyeztette volna. Deutsch elnök, forrásunk szerint ígéretet tett, hogy a Hitközség hagyományos közgyűlési időpontja körül tisztújító közgyűlést tart, ahol beszámol addigi tapasztalatairól is, a választásra azonban azóta sem került sor.

Ami Deutsch Róbert állítását illeti a „könyvelés teljes hiányáról”, ezt forrásunk lehetségesnek, ám furcsának tartja, mivel a közgyűlés az előző elnök ideje alatt évente elfogadta a könyvelő beszámolóját, és ezeken a közgyűléseken Deutsch Róbert is részt vett.

A milliárdos vita egyébként összesen 58 ember nevében zajlik – forrásunk szerint ennyi név szerepelt egy 2021 januárjában tartott közgyűlés jelenléti ívén, ennyi tehát a szavazójoggal rendelkező tagok száma. Ebből valamivel több, mint 30 fő jelent meg akkor – az ilyenkor szokásosnál valamivel többen. A tagok közül legalább tizenhárman nem élnek életvitel szerűen Magyarországon, ugyanakkor többen vannak olyanok, akik hivatalosan nem tagjai a hitközségnek, de az ortodox zsinagógák rendszeres látogatói.

Időközben az elnök által javasolt konzultációs megbeszélések közül az első le is zajlott: ezen az elnök a csődközeli helyzetet és az előző vezetés súlyos gazdálkodási szabálytalanságait mutatta be a résztvevőknek.