A kolbász, ami zsidókat mentett

Amit zsidók az inkvizíció idején életveszélyes körülmények között találtak ki, az ma a portugál konyha egyik büszkesége.

1492-ben Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd kiadta az úgynevezett Alhambra-rendeletet, amely arra kényszerítette a Spanyolországban élő a zsidó lakosságot, hogy hagyja el az országot vagy térjen át a kereszténységre. Mintegy 50–60 ezren Portugáliába, főként Lisszabonba menekültek. De a város nem sokáig maradt biztonságos hely a számukra. Miután pestisjárvány tört ki, a keresztény polgárok elkergették az összes zsidót. Némelyikük egy észak-portugáliai eldugott hegyi faluban, Mirandelában kötött ki.

1497-ben, I. Manuel portugál király és a spanyol uralkodói pár legidősebb lánya, Izabella házasságkötése kapcsán a spanyol uralkodók azt követelték, hogy Portugália is űzze el a zsidókat. Manuel ezt eleinte ellenezte, mivel a zsidók közül többen finanszírozták az akkoriban beinduló indiai kereskedelmét, de végül beadta a derekát. Ott is csak azok maradhattak, akik kikeresztelkedtek. Sokan csak látszólag tértek át, és hatalmas erőfeszítéseket tettek igazi vallásuk eltitkolására.

1530-as években az inkvizíció megérkezett Portugáliába is. Emberei szabályos hajtóvadászatot indítottak az álkatolikus zsidók ellen. Akiket lebuktattak, azokat máglyára vetették. A sertéshús fogyasztása az igazi áttérés egyik bizonyítékának számított.

Hogy megmeneküljenek a tűzhalál elől, a mirandelai zsidók egy furfangos trükköt eszeltek ki: kitalálták a keresztény szomszédjaik disznóból készült füstölt kolbászainak baromfihússal előállított kóser másolatát. Áztatott kenyér segítségével a sertéshúshoz hasonló állagú tölteléket kaptak, amit jó sok fokhagymával megfűszereztek, végül gerendára akasztva megfüstöltek. A csel bevált, valóban sikerült megtéveszteniük az inkvizítorokat. A környékbeli keresztényeknek pedig annyira ízlett az alheira (a név a fokhagymára utal), hogy ők is elkezdték gyártani. Persze az övék tréfli volt, hiszen sertéshúst tartalmazott.

Az Alheira de Mirandela igazi diadalmenete évszázadokkal később, az 1940-es években kezdődött, amkor a falu elszegényedett lakóinak gyermekei a felvirágzó ipari városokba, például Portóba és Lisszabonba vándoroltak, hogy ott munkát keressenek. Rendszeresen kaptak otthonról élelmiszercsomagokat, amelyekből a kolbász semmiképpen sem hiányozhatott. Azok között, akiket a fiatalok megkínáltak, fokozatosan elterjedt a híre, és egy idő után már egész országban igazi ínyencségként tartották számon. A bő zsiradékban kisütött vagy grillezett kolbász ma már a portugál konyha elengedhetetlen specialitása, amit leginkább előételként fogyasztanak. Rengeteg fajtája ismert, alapanyagai között szerepelhet a disznótól a vadig mindenféle hús, sőt vegetáriánus variáció is létezik. No, és természetesen kapható az eredeti kóser változat is. A hajdanán kényszerűség szülte kolbász mondhatni „Portugalikum”-má vált, amit egy 2011-es szavazáson az ország hét gasztronómiai csodájának egyikévé választottak.