Stratégiaváltás, avagy a Szochnut új identitása

Írta: - Rovat: Politika

Nathan Sharansky a Szohnut elnöke mondta a szervezet egyik legutóbbi kuratóriumi ülésén: „napjainkban a diaszpóra zsidóságának 94%-a olyan országokban él, melyek nem gördítenek akadályokat az Izraelbe való beutazás elé. Ha azonban ezek az emberek nem zsidóként tekintenek magukra, hamarosan nem lesz senki, aki kivándorolna Izraelbe.”
 

2010. december 6. / Vadas János

Adódik a kérdés, hogy ebben a helyzetben a Jewish Agency for Israel, héber nevén a Szohnut szervezetének milyen feladatokra kell koncentrálnia.

A berlini Jüdische Zeitung 2010. augusztusi száma közöl egy tudósítást, Strategiewechsel bei Sochnut címmel, melynek alcíme szerint a Szohnut ezen túl a bevándorlás szervezése helyett az identitás építésére koncentrál. A cikk szerint semmi nem utalt korábban a stratégiaváltásra. Alább összefoglalót közlünk a tudósítás alapján.

Simon Peresz, izraeli államfő nyitóbeszédében távolról közelítette meg a reformot, szerinte a zsidóságnak egy Istene van az égben, egy országa a földön, és hisz a próféciában, miszerint előbb vagy utóbb az összes zsidó összegyűlhet a Szentföldön.

Sharansky_web.jpg

Nathan Sharansky

Nathan Sharansky azonban már sokkal konkrétabban fogalmazott. Egész életében a Szohnutért, vagy a Szohnuttal dolgozott, és csak most értette meg, hogy milyen nagy befolyása is van a szervezetnek a zsidó világra. Ezt a befolyást sorskérdések megoldására kell felhasználni. A nemrégen Magyarországon is megfordult Sharansky legutóbbi, Németországban tett látogatása kapcsán azt mondta, hogy közvetlenül a Holocaust után 30 000 zsidó élt Németországban, most 200.000, akikre az izraeli bevándorlási törvény érvényes volna. Ám ezek a zsidók már identitásukat vesztették, nem annyira zsidók, mint inkább németek, oroszok, akik inkább a karrierükre és az életszínvonalukra koncentrálnak – hangzottak ostorozó szavai az asszimiláció folyamata ellen. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy nincs veszve még minden. Németországi tapasztalatai szerint a fiatalok igénylik a segítséget, hogy visszataláljanak gyökereikhez, illetve, hogy népükhöz ismét szellemiekben is kötődjenek. Sharansky szerint, ha nem kapják meg hamarosan a segítséget, akkor két generáció múlva ezek az emberek „bárkiként” értelmezhetik magukat, de biztos, hogy nem zsidóként. Ezért szükséges a Szohnutnak új irányt szabni, és az alija helyett a diaszpóra zsidó öntudatát, önmeghatározását erősíteni minden áron.

Sharansky gondolatai pozitív visszhangra találtak a résztvevők között, akiket az utóbbi években mind gyakrabban foglalkoztattak hasonló dilemmák. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált az utóbbi időben, hogy azok a zsidók, akik jó életet építettek ki maguknak a diaszpórában, egyre ritkábban gondolnak alijára, illetve a jövőjüket nem kötnék Izrael államához.

A kuratóriumi ülés résztvevőivel szemben a Szohnut dolgozói nem örültek felhőtlenül a reformoknak, hiszen személyi változásokra, leépítésekre lehet számítani. Mindenekelőtt az alija osztályon. A világ minden táján dolgozó Szohnutos bevándorlási munkatársaknak hamarosan haza kell térniük. Sharansky számított javaslatának várható reakcióira, de munkatársai felmerülő elégedetlenségét elfogadta.
Davis Schechter, a Szohnut szóvivője az idei éves költségvetés elosztásáról beszélt, mely megközelítőleg 400 millió amerikai dollár, s mely összeg lehetővé teszi a diaszpórában a zsidó identitás intenzív építését. Ugyanakkor hozzátette, hogy az új célok ellenére nem hanyagolják el az alija programot sem. „Ezután is mindenkinek segíteni fogunk, aki Izraelbe szeretne kivándorolni. De nem ez a tevékenység lesz a Szohnut létének alapja, nem ez lesz a fő cél. Létjogosultságunkat a diaszpóra öntudatának megőrzésében és erősítésében látjuk.”

Rövidesen összeül a következő kuratóriumi ülés, melynek célja lesz konkretizálni a szervezeti és személyi változásokat. Csak ekkor lesz látható, hogy a Szohnutban valójában milyen erős az akarat és a készség a reformok iránt. Várható, hogy sokan sem a Szohnut képviseleteken, sem a központban nem fogják könnyen beadni a derekukat, még akkor sem, ha sokan közülük valahol a világban héber, vagy zsidó történelem tanárként fognak dolgozni.
Legkésőbb ekkor szembesül majd a Szohnut az új kihívással, miszerint a zsidó identitás, öntudat és önbizalom erősítését – bárhol a világon – csak akkor koronázhatja siker, ha jól képzett és kimondottan minősített munkatársak végzik tevékenységüket – zárul a tudósítás.

   

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]