„Nekem női sors jutott”

„Egyéb megjegyzésem annyi, hogy a te üldözött, lebecsült, zsidó fajod veszne ki magvastul!” Az idézet egy antiszemita levélből származik, melyet Kiss Józsefnek, „büd. zsid”-nek címeztek a Népszínház utcába 1921-be.

Judit Gerendás Kiss

„Caracasban olvasom dédnagyapám, Kiss József oly szép dallamos költeményét és roppant örülök, hogy újra kezdik felfedezni és értékelni őt Magyarországon” – fogalmaz Judit Gerendás Kiss hozzászólása a Versek című blogban, akivel alábbi interjúnkban beszélgetünk.

– Két blogerina, akik szeretik a verseket, egész véletlenül botlott egymásba a világhálón, vagy volt ebben a találkozásban egy csipetnyi „égi” szándékosság a költő dédapa Kiss József részéről? 
– Régóta figyelemmel kísértem a Versek blogot. Nagyon jó irodalmi ízléssel válogatott szövegeket olvastam itt. Természetesen külön öröm volt rátalálni dédapám, Kiss József költeményére.

– Elolvastam a hozzászólását Borka Versek blogjában és megkerestem. Félig meddig mégiscsak a dédapja hozott össze bennünket, már ami a verseit illeti. Hogy került Caracasba? 

– Szüleimmel és testvéreimmel 1947 szeptemberében, hét éves koromban hagytuk el Magyarországot.

– Milyen emlékei vannak az országról?
– A legmeghatározóbb emlékem a Duna. A szépsége, a hídjai, a jelenléte. Mindig megjelenik írásaimban, anélkül, hogy ezt elhatároznám. A másik intenzív emlékem Túrkeve, ahol édesanyám Kiss Éva, anyai nagyanyám Woziwodzky Elza, és a húgom átvészeltük a háborút. Budapestről menekültünk falura, itt nem ismertek bennünket. Túléltük. Sikerült elbújnunk Hitler elől. Szép, fiatal édesanyám, napjait többnyire a spájzba töltötte. Ide bújtatta nagyanyám és a kamra ajtaja elé tolt egy nagy szekrényt, hogy észrevétlen maradjon. Anyai nagyanyám katolikus családban született és nevelkedett, neki nem kellett rettegnie a vallása és a származása miatt. Férjét Kiss Jenő Sándort, Kiss József legkisebb fiát, aki szintén író volt, anyai nagyapámat Mauthausenben gyilkolták meg 1944-ben. 59 évesen halt meg. Még őrzöm levelezőlapjait, amit a budapesti gettóból írt nekünk Túrkevére. Akármilyen hihetetlennek tűnik is, humoros hangvételűek és tele vannak szeretettel.

 

Nagyapja Kiss Jenö Sándor ölében édesanyja, Kiss Éva; nagyanyja, Woziwodzky Erzsébet karjaiban Kiss Noémi

Kiss Jenő Sándor mindössze két könyvet adott ki, A gép című elbeszélés kötetet és egy regényt, amit ő korrajznak nevez, Őnagysága Rómába megy. Aztán jöttek a zsidótörvények és nem publikálhatott tovább. Elég sok kézirat maradt tőle, a fele itt volt édesanyámnál Caracasban, a másik fele nagynénémnél, Kiss Noéminél Magyarországon. Noémi  szerette volna megjelentetni ezeket a publikációkat. Sajnos az álma nem teljesült. A feladat rám vár. Különös, nagyapám Ifjúság című elbeszélése előbb látott napvilágot spanyol fordításban blogomon (La balada del bajista ), mint magyarul.

 

Judit Gerendás Kiss szülei: Gerendás Tibor és Kiss Éva

– Önt hazájában sikeres íróként tartják számon? 
– 25 évig az Universidad Central de Venezuela Escuela de Letras (Bölcsészettudományi Karán) tanítottam irodalomelméletet és irodalomkritikát, később az intézmény igazgatónője lettem. Hosszú ideig csak elméleti és irodalomkritikai könyveket írtam, aztán áttértem a szépirodalomra. 1996-ban megnyertem Venezuela legrangosabb elbeszélés pályázatát, a La escritura femenina – A női írás című szövegemmel, mely egy kis ironikus  fricska a feminizmus orrára. 2000-ben jelent meg Volando libremente (Szabadon szárnyalva) című elbeszélés kötetem, majd 2006-ban La balada del bajista (A rockzenész balladája) regényem, melyet 2007-ben Premio Municipal de Novela díjjal méltattak. Egyébként ebben az írásomban Kiss József 1911-ben írt Legendák a nagyapámról című, műve fontos szerepet játszott. Talán egy kicsit ihletője is volt a könyvnek.

– Megörökölte dédapja, a „megfoghatatlan makacs törtető” egyre merészebbre növő szárnyait? Ön is tud repülni, miközben gyalog jár?
– Nem. Félek, hogy nem. Nekem női sors jutott. Azzal nehéz repülni, túl sok minden van az ember vállán. Kiss Józsefnek volt egy komoly segítőtársa, a felesége, „Hamupipőkéje” Bermann Róza, sőt képes volt egy egész nagy társaságot toborozni maga köré. Juszuf, a költő szabad volt. Rólam ez kevésbé mondható el. Én a nagy időből tépek ki darabkákat, így építem a művemet.

– Műfordító is. Kiss József költészetét tolmácsolja a spanyol nyelvű olvasóközönségnek?
– Szabó Magda Katalin utcáját, Örkény István Egyperceseiből egy széles válogatást már átültettem magyarról spanyolra, most egy antológián dolgozom, mely, több mint 20 magyar író elbeszélését fogja tartalmazni. Dédapám műveit fordítani nagy merészség tőlem, mivel prózát és nem verset írok, a lírát szerintem igazán költő tudja visszaadni. Persze, azért lefordítottam pár versét spanyolra, de ezeket nem kiadásra szántam. A blogomban olvashatóak.

– Arra nem gondolt még, hogy magyarul írjon? Mit jelent Önnek a magyar nyelv?
– Rendszeresen olvasok magyar prózát, verseket, de anyanyelvemnek a spanyolt tekintem. Spanyolul álmodom. Ez a nyelv van a tudatalattimban. Viszont ha álmaimban a szüleim is szerepelnek, velük mindig magyarul beszélek. A testvéreim közül mindenki tud magyarul, de velük is mindig csak spanyolul beszélünk, csak a szüleinkhez szóltunk magyarul. A magyar nyelvben nem találom meg az irodalmi kifejezőképességemet. De számolni mindig magyarul számolok. Ez valószínűleg azért van, mert az óvodát és az első elemit Magyarországon végeztem.

– Venezuelainak, magyarnak, vagy zsidónak tartja magát?
– Mind a háromnak, de ugyanekkor egyiknek sem. Intenzíven élnek bennem a magyar és zsidó gyökerek, azonban már egy hosszú élet köt Venezuelához, az itteni eseményekhez, kultúrához, történelemhez. De sokszor idegennek érzem magam az emberek között, olyan Camus-i módon, akkor azt gondolom, hogy nem tartozom sehová. Máskor meg úgy érzem, hogy a hazám az irodalom és kozmopolita vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.

– Kik a kedvenc kortárs magyar írói?
– Szabó Magda és Kertész Imre.

 

Kiss József

– Kiss József többi gyermekének mi lett a sorsa? El tudtak bújni?
– Kiss Erzsébet és Kiss Géza a budapesti gettó felszabadítása után halt meg. Hosszú éhezés után hirtelen ettek, és ez okozta a vesztüket. Kiss Edit a háború alatt szanatóriumban volt, eltűnt. Nem lehet tudni, hogy bombatalálat érte az épületet, vagy őt is elhurcolták és megölték. Kiss József legidősebb fiának, Ottónak, a kitűnő fotográfusnak szerencséje volt, ő még a háború előtt meghalt. A Petőfi Irodalmi Múzeumban láthatóak a fotói.  Többnyire portrék, de nagyon sok felvételt készített Budapestről is. Nem műteremben, hanem kint a természetben fotózott. Abban az időben ez a megoldás újításnak számított a szakmában. Az interjú elején idézett antiszemita átok nem fogott. A költőnek jelenleg öt élő dédunokája és öt ükunokája van. Sikeres emberek, orvosok, újságírók, egyetemi oktatók. Bár őszintén bevallom ezt az 1921-es levelezőlapot az átok szövegével nem ismertem. Nagyon mélyen érintett. Megviselt, de túltettem magam rajta. Az átok nem fogott! Élünk és élni fogunk!

– Bizonyára ismeri Kiss József Az ár ellen című versét és az alábbi sorokat, melyeket 1882-ben a tiszaeszlári per kapcsán írt. “Mi nem szeretjük e hazát, / Ránk olvassák oly könnyedén.” Azóta sok év eltelt, mit gondol, történt változás a magyar társadalomban ezeket az előítéleteket illetően?
– Az emberiség semmit sem tanult a XX. század nagy tragédiájából. Az antiszemitizmus Magyarországon is ugyanúgy, ahogy Európa más országaiban is napról-napra erősebb. Sajnos a rasszizmus is. Érthetetlen, amit egyes szervezetek csinálnak Magyarországon a cigányokkal. Sajnos sokan szemet hunynak efelett, mint annyiszor már a történelem során.

– Szereti Magyarországot?
– Szeretem-e? Amikor a kérdését olvastam, pont Liszt 19. Magyar Rapszódiáját hallgattam, Roberto Szidon magyar származású, brazil zongorista játékában. Pár nappal ezelőtt kölcsönadtam egyik barátomnak egy Bartók lemezt. Chico Buarque kitűnő brazil író Budapest című regényét olvasom esténként. Vasárnap, azt hiszem, paprikás csirke lesz ebédre. Szeretem-e Magyarországot? Igen vagy nem helyett inkább azt válaszolom, mindig velem van.