Rosesune, 1950. Tisri elseje, Otthon

Zvika Nir író, költő, jogász és egykori politikus. 1946-ban Kolozsváron született, édesapja a holokauszt idején munkaszolgálatos volt, édesanyját Auschwitzba hurcolták. Zvika Nir 1948 óta él Izraelben. Öccsét, Amoszt, a jom kippuri háborúban ölték meg. Zvika 1974-től a kilencvenes évekig jogászként dolgozott, 1996-ban Kneszet-képviselő a Munkapárt színeiben. 2005-ben szerzett irodalom szakos MA diplomát a Tel-Aviv-i Egyetemen. Első verseskötete, egy 1993-ban kiadott gyermekvers-gyűjtemény, első regénye 2012-ben jelent meg. 2015 óta az Izraeli írószövetség elnöke.

 

ROSESUNE, 1950. TISRI ELSEJE

 

Magyar fütty, „Szól a kakas már…”

csalja ki a fiatal férfiakat a zsinagógából,

foltos talitba burkolózva,

a szomszédos épület előtti udvarra.

 

Kivasalt terítők terülnek szét

a rögtönzött deszkaasztalon,

a villanyoszlop fénye alá székeket helyeztek

 

az asszonyok fillérről fillérre gyűjtögettek

három halra, három chala-kalácsra és

egy kanna mézre a szomszédos arab faluból.

Apa egy pohár limonádét emelt,

mint képzeletbeli bort egy rejtélyes költeményben.

 

Fiatal nők nyafogtak románul, magyarul,

lengyelül. Girhes macskák nyávogtak türelmetlenül

a nekik dobott csontokért. Köröskörül hangok zümmögték,

„rosesune”, „rosesune”.

 

Sziklákon ültünk a tölgyfa mellett,

nyalogattuk a mézet chala-kalácsdarabokkal, és tudtuk, hogy a férfiak

a cigánydalok után amerikai cigarettákra gyújtanak

és kártyázni mennek.

 

OTTHON

 

A világos színű lepedőn

fehér vízililiomok

terülnek el

virágzásuk teljében.

 

Angyali jelenség, ahogy fekszik,

törött szárnyakkal

szemei lezárva.

 

Ajkaim reszketve érintik

átlátszó tenyerének

simaságát

 

és sima arcát, amelynek

tökéleteségét csak egyetlen

kósza hajszál zavarja meg.

 

Anyuka

 

Reszketve, szaggatottan

suttogja, „Otthon”.

 

És tudtam,

ő már úton van oda.

 

Peremiczky Szilvia fordításai

 

Otthon – a héber „babajit” magyar megfelelője. [A versben – a ford.] a vágyakozás kifejezése az „ott” iránt az Erecbe induló alija előtt, ellentétben az „itt”-tel. Az otthon mindig „ott” marad. (A költő jegyzete)

A fordító megjegyzése: A magyar „otthon” szó héber betűvel kétszer is megjelenik a vers eredeti héber nyelvű szövegében, először a vers címeként, utána a vers vége felé. A költő fenti lábjegyzete a magyar szó jelentését magyarázza az izraeli olvasóknak.