Minden megmentett ház – megmentett élet

Perczel Anna emlékére

A Szim Salom progresszív hitközség és az Óvás! Egyesület június 15-én nyilvános vitaestet rendezett egykori tagja, Perczel Anna emlékére a Zsidó Történeti Tár előadótermében. Az est bevezetéseül írtam az alábbi sorokat, távollétemben Egri Orsolya olvasta fel. Mindenkitől, aki jelen van (volt) a Csányi utca 5-ben, elnézést kell kérnem, hogy csak papíron tudtam megjelenni.

Tisztában vagyok az esemény és a nap jelentőségével. Június 15: négy éve, 2021. június 14-én hunyt el Perczel Anna, és a Jahrzeit méltó alkalom lehetne arra, hogy az Óvás! Közhasznú Egyesület az Erzsébetváros egyik jeles épületén elhelyezze a szelíd lelkű harcos, a bátor női harcos emlékjelét. Anna volt az Óvás! egyik alapítója, haláláig elnöke. A felkiáltójelet az Egyesület neve mellett komolyan vette, igazi felszólításnak. Az óvás szó azt a jogi eszközt jelenti, amely megakadályozhatja a törvénysértő eljárást. Az Óvás! Egyesület a megőrzésre érdemes épületek, utcarészletek ugyancsak törvénysértő elpusztítását próbálja megakadályozni. Perczel Anna a Duna Kör akcióiban, melyeknek 1984-ben egyik szervezője volt, megtanulta, hogy állampolgári szinten mást nem igen lehet tenni, mint elszántan küzdeni az ellen, amit károsnak tartunk, vagy azért, amit meggyőződéssel helyesnek.

A 2000. körüli években az Erzsébetvárosban tombolt az építészeti önkény. Nekirontott a 19. századból fennmaradt, bár a folyamatos karbantartás nélkül lepusztult állagú házaknak, és kirívóan nagy méretű, jellegtelen arculatú épületeket szánt – előírásokat megkerülve állított – a helyükre. Lebontottak értékes épületeket. Szándékos hanyagsággal engedték a homlokzati falakat is bedőlni. Más házakat sorsukra hagytak. A beépítések megváltoztatták a városnegyed látványát. A spekulációs céllal tervezett dúlás után ma jellegtelen, szemet sértően magas házak tornyosulnak az ódon városkép fölé. Nem túlbecsülhetően fontos könyvének Perczel Anna a Védtelen örökség címet adta (2007).

Anna városrehabilitációs felmérései a Belső-Józsefvárosban kezdődtek 1987 táján, majd folytatódtak, immár tartalmasabb programmal a Belső-Terézvárosban és az ebből leválasztott, a 19. század vége óta önálló, sajátos arculatú Erzsébetvárosban. Itt, az Erzsébetvárosban feladatokat talált magának élete két évtizedére. Kirajzolódott a szeme előtt ennek a történelmi külvárosnak zsidónegyed (Jewish quarter) jellege. A városrész nem más, mint a mai Deák tér, Anker-köz, a Király utca első házai az egykori Orczy-ház körzetében a 18. század végén kialakult zsidópiac lakónegyede, hajdan-volt majorságok, polgárházak nem zsidó tulajdonosainak zsidó bérlőivel. Az első pesti zsidónegyed. Az 1944/45-ös év gyilkos hónapjait kivéve soha nem gettó, soha nem csak zsidók lakták, de magában foglalja a főváros zsidó háromszögét – a három nagy zsidó templomot (Rumbach, Dohány, Kazinczy) –, és másfél évszázadon át itt élt a mindenkori pesti zsidóságnak több mint a fele. Templomuk volt itt a római katholikusoknak (Terézvárosi templom), a román orthodoxoknak (Holló utca). Zsidónegyed – városnegyed! A 19. század elején piacozó zsidó bérlők, később építtetők, háztulajdonosok, építészek: ők kerültek Perczel Anna érdeklődésének középpontjába. Utcáról utcára, házról házra járt, építészeti tervtárakat bújt. Egy személyben volt építészmérnök, szociológus és történész. Minden házra és üzletportálra, fali reklámra és lépcsőházra személyes ismerősként tekintett, elkötelezett építészként azt akarta elérni, hogy ami érték, az megmaradjon.

Tisztában volt azzal, hogy a hivatali közeg ellenállása a műemlékvédelemmel szemben a rendszerváltások során nem változott. Az ellenségesség vagy közöny, amelyek falait – személyek, hivatalok, vállalatok, és igen: kerületi önkormányzati és magasabb hatóságok által megjelenített falait – döngette: ezek a falak az elmúlt évtizedek során nem roskadtak meg.

Oly sok magasrangú mai szájaskodó között egy minden rang nélküli, de ezek előtt a hatalmasságok előtt vissza nem hőkölő személyiség. Bátor egész életében.

A 2004-ben alakult Óvás! Egyesületnek, mely a város- és utcakép, a régi házak, nemcsak a homlokzatok, de a belső közlekedő- és lakóterek lehető megtartását és rehabilitációját tűzte ki céljául, Anna a lelke volt. Az Óvás! vitái és a tiltakozások felrázták a közügyek és az épített környezet, a város iránt fogékony értelmiségi világot. Első felhívásukat kétezren írták alá!

Az Óvás! alapeszméje az, hogy a közügyek iránt nem közönyös polgárok fogjanak össze akár választott kerületi önkormányzatuk, saját kormányuk ellenében is, hogy megmentsék a veszélyeztetett építészeti értékeket. Perczel Anna számára fontos volt a nyüzsgő utcai élet, a turistaforgalom, a vendéglők forgalma, korcsmák esti változatossága. Az Óvás! élén valóban bátor harcos volt, szavaiban többnyire szelíd, de kitartó és határozott. Érvelt – és nem hátrált. Törekvései illeszkedtek az értékmegőrző városvédelem nemzetközi trendjéhez.

Folyamatosan harcolt Anna a VII. kerületi önkormányzattal, az építészeti hatóságokkal, az ingatlanfejlesztőkkel, a nagybefektetőkkel. Épületek, utcaképek védelmében. Nem a nyilvánvaló korrupciót próbálta üldözni, ehhez nem voltak eszközei: a régi zsidónegyedet azokkal szemben védte, akik történeti értékeit áldozatul vetették az építkezési önkény elé. Az autokrata kormányhatalom megfosztotta az Óvás!-t az ügyféli jogtól: nem tűrhette, hogy formálisan is fellépjen a rombolás ellen. Maradtak a tüntető kiállások. Restaurálták a Király utca 15. udvarán az 1944-es nagygettó falának megmaradt darabját. Megmentettek húsz házat a lebontástól.

Legyen szabad átalakítanom a talmudi mondást: minden megmentett ház – megmentett élet, egykor-volt emberek életének helyszíne, a város élete.

Perczel Anna egész városépítészi működése a többnyire alul maradók olykori diadala és tartós dicsősége.

Anna fontos felismerése érinti a jelenidőt. A szovjet klasszicizáció, a szocreál államilag előírt ál-klasszicista stílusirányzata mellett és után érthetően feltámadt az érdeklődés a népi, a falusi építészet iránt, újra megjelent a parasztház romantikus, népies eszményítése. Nem a faluval szemben, de Perczel Anna hangsúlyozottan a város építésze volt. Városeszményét jellegzetesen alakították észak-afrikai élményei. A keleti város. Látta, hogy az élénk utcai élet fenntartja a sokszínű nagyvárosiasságot. Látványélményei a rehabilitációs gondolkodásban öltöttek testet; a régi épületeket nem szabad lerombolni: megőrizni és lakhatóvá kell tenni őket. Ami hajdan keletiesen áradó volt a Király utca elején, annak lehetséges a modern változata. Különleges városképi érték az önmagukban talán nem jelentős házakból álló utca, ahol egymást érik a kis üzletek, ide-oda járkálnak a vásárlók, a nézelődők. Igen, a zsidós közép-európai keletiesség és a régit nem kitúró modern építészet egymás mellett. Látunk jó modern példákat. Ez a felismerés a városvédő Annát a magyar építészettörténet jelentős alakjainak sorába iktatja.

Perczel Anna másfél évtizeden át a zsidónegyed dokumentativ megjelenítésén dolgozott: utcák, házak, élettörténetek keltek életre kutatásaiban. Aztán a fővárosi önkormányzat egykori képviselőjének szemében megváltozott a fókusztávolság. Utolsó nagy vállalkozása, a Kik éltek, kik építettek itt digitális projekt (2017), már néhány lépést tett a szoros értelemben vett zsidónegyedből kifelé, Erzsébetváros, Terézváros, Andrássy út tágabb polgári környékére. A száznál több elkészült cikk miniatür várostörténeti, építészeti, életrajzi monográfia mind. Ez a projekt most szunnyad – biztos alapokon folytatni kellene. Igazi városépítő munka.