Kompozíció imasállal és sakterkéssel

Féner Tamás jelképerdeje

 

„Jelképek erdején át”: Charles Baudelaire: Kapcsolatok c. versének részletét idézi Féner Tamás mikrokiállítása a 2B galériában.

A művész értelmezésében a rituális konstruktivizmus szentélyébe nyerünk bepillantást. Kétségtelen, az itt kiállított képek nem valóságot ábrázoló szocio- vagy dokumentumfotók, az emberi sors rajtuk op-art mintázatú rejtvény vagy rejtély. Mégis empatikusak fotográfiák ezek, a konstruktívra hangszerelt, geometriára alapozott spirálrugóként feszülő csendéleteknek ereje van és történetet mesélnek visszatérő motívumokkal, melyek eredeti kontextusukból kirepítve önálló életet élnek. A zsidó kultúra szakrális tárgyai, mint az imasál és macesz a művész most bemutatott fotóin is felbukkannak.

A kis tárlat öt témát boncolgat, köztük hal-fej csendélete célzott hommage, Moholy-Nagy előtt tiszteleg.

„Szigorú, kissé kassákos verseket kéne talán köréje írni, a hal meghal, a rugók kipattannak…. A konstruktivisták szelleme, elsősorban Moholy-Nagyé, itt lebeg e fotográfiák felett, a gyönyörű parafrázisoktól függetlenül is, amik Moholy-Nagy apró halfejekből fehér tányérra kirakott konstrukcióját fogalmazzák újra” – ragadta meg Parti Nagy Lajos kiállítás-megnyitójában e fényképek lényegét.

„Templom a természet”, Baudelaire szerint, de Féner Tamás képein templom a tárgy is, élő oszlopai nála is szavakat mormolva összesúgnak.

Forgatható, mormolható, boncolgatható, újrahajtogatott op-art montázs képek, avagy gondolatok, meghökkentően különös kompozíciók ezek. Tárgyfotón túlmutató tárgyfotók. A képek (néző)képek: mely rugóra jár az agyunk? Nincs módszertani gondolatom az ikonográfiai értelmezéshez. Inkább Parti Nagytól citálnék: „Ott a képben a néző, nézi a hagyott nyomokat, bolyong a képekben, bolyong jelképek erdején át.”

Fehér tányéron-fekete háttérrel, fekete tányéron fehér háttérrel halfejekből komponált csendéletek láthatóak. A hagyományok jelképerdeje, zsidó és keresztény szimbólumoktól tarkállik. Feltámadás allegóriák és IKEA keksz ( macesz-metamorfózis), fém alkatrészek és szerves anyagok halmozódnak, közben mindennek a színe a visszája, egyszerűen és fekete-fehéren, mintha mindegy lenne, hogy ez vasszöcske vagy pörgettyű (bocs, egy képcímből merítettem). A lényeg, hogy átlós, de az se baj, ha párhuzamos a szerves és szervetlen, világi és profán renddé komponált zűrzavarában, lásd a spirálrugóba szorult hal, tojás, az öntvény és macesz találkozását.

Alice Tükörországának szigorúan komponált, festett és törött üveg(tükör)csíkjai hasonlítanak az összehajtott imasál mintázatához. Tálesz és (talán) rabruha párhuzamosan és merőlegesen keresztezett csíkjai, fémcsövekkel és spirálrugókkal rendeződnek egybe. A te felsőruhádnak négy szegletére, a melyet felülre öltesz, bojtokat csinálj magadnak – hívta fel Mózes is (nemcsak) a kompozíciós rendre a figyelmet… A művész nagypapájának imasálján gondosan elhelyezett sakterkés fekszik.  Hozzá felirat:  Hoc longa morti ferrum… Ilyen hosszú a halál vasa.

Egymásra vetített portrékból előbukkanó egyetlen arc (egyetlen tekintet a képek sodrában).

A gázkonvektor metamorfózisában az árnyékok egy fém-pászka árnyjátékává, emlék-jelképpé lendülnek át.

A képeken nincs ember, térben és időben távol van, de jelenléte erős. A távollévő bolyong: csak a néptelen utcán visszhangozó lépteket hallani. Relikviaként sűrűsödik a finoman komponált ikonfalakon. A rugó szorításában fekvő haltest a feltámadó Jézus, és az imasál hajtogatásában most is ott van a viselője és az imája.

 

( 2B Galéria, 1092. Bp., Ráday utca 47. Jelképek erdején át / Féner Tamás kiállítása, kurátor: Jerger Krisztina, a kiállítás 2017. 04. 07-ig tekinthető meg)