Jeruzsálemi séták

Jeruzsálemi séták 1. 

Gyehenna és a tofet pokoli tüze

Dél-nyugat Jeruzsálemben, közel a régi vasútállomáshoz találjuk annak a lejtős útnak kezdetét, ahol minden időben szép séta igérkezik. Az út, lent a Kidron völgyében ér véget. Az út maga is völgy, melyet olajfák díszítenek. E völgy közismert héber neve GEj ben HINNOM. A Gej héberül völgy-et jelent, a ben Hinnom pedig azokra személyekre utal, akik a teremtés óta ezt a völgyet birtokolták. E nevet egybeolvasva, könnyen felismerjük közismert magyar hangzását, eljutva a gyehenna névhez, melyen mindenki a poklot érti.

A gyehenna Kidron völgy béli utolsó állomása a „pokoli tűz”, melyet a héber TOFET szó jelöl. A tofet ma is használatos szó a héber nyelvben, mely a molok nevű bálványra utal, amelyek testében állandó tűz ég. Tehát a gyehenna útja végeredményben egy bálványhoz vezet, ahol feltehetően a Báál istenségének áldoztak. A molok a biblia tanúsága szerint gyermekáldozatok szörnyűséges színhelye volt. A gyermekáldozatok ellen a próféták, köztük Jeremiás szigorúan felléptek, és ennek köszönhetően az évek során a kiskorú fiúk és lányok valóságos elégetése jelképes „lengetés a tűz felett”-re redukálódott.

Elérve a Gyehenna lejtőjének végét, a széles Kidron völgyébe jutunk. A Kidron völgye és a kelet felől felette álló Olajfák hegye együtt egy óriási nekropoliszt képeznek. Az első szentély idején, itt temették el Júdea királyait, feltehetően Dávid királynak is itt volt a sírja, mert az a sírhely, amit manapság a turistáknak mutatnak a Cion várkapu közelében, hamis. A Kidron völgyéből nemcsak a zsoltáros király maradványa hiányzik, hanem minden király síremléke eltűnt, Uzijáhu király sírjának emléktáblájának kivételével, mivel a hosszúéletű király leprás volt, ezért a Kidron megszentelt vidékétől távolabb temették el. (ld. Uzijáhu király emléktáblája, Izrael múzeum).

 

Jeruzsálemi séták 2.  

Kik azok a Jekék?

Rehávjá nem bibliai asszonyság, hanem lakónegyed nyugat-Jeruzsálemben. Ha Rehávjá Szaadja Gaon nevezetű utcájában állok és nyugat felé nézek, jobbról a Kneszet épületét, Izrael parlamentjét látom, szemben az Izrael Múzeum épületeinek kockáit. A fehér kockák alatt húzódik a Keresztrefeszítés völgye, ahol a legenda szerint kivágták Jézus Krisztus keresztre feszítéséhez szükséges fát, de azóta már több, mint kétezer év telt el, és még mindig várjuk a Megváltó újjászületését. Most, ha mindent újra kezdhetnék, Rehávjában születtem volna, valamely jeke építész által tervezett házban, mely még mindig nagyon csinos és otthonos.

A ház építésze bizonnyal Richard Kauffmann volt, aki, 1920-ban kezdte munkáját, amely kiterjedt „a parlagon heverő” szentföld újra tervezésére. Mert a szentföld, melyet évszázadokig a törökök uraltak kopár volt és többnyire lakatlan. És kik azok a jekék? Ez az elnevezés a német anyanyelvű, német, osztrák vagy akár cseh származású bevándorlókra ragadt, kik a halucokkal (úttörő) ellentétben, a nagy melegben is zakót viseltek, és lévén a zakó németül Jacke, innen ered a jeke megnevezés. Ma senki nem bánja ezt a megszólítást, bárcsak lenne a jekékből minél több. Richard Kauffmann Rehávjá alkotója, egy modern, zöld fővárost épített Jeruzsálem köré.

A leghíresebb jeke, aki a németországi Ulm városában született, Albert Einstein lehetett volna, de ő nem fogadta el államelnök szerepét, amit 1952-ben ajánlottak fel neki, amikor az első izraeli államelnök, Hajim Weizmann meghalt.

Hires jeke volt Gerson Scholem, a zsidó misztika ismerője, akinek személyi könyvtárát ma is külön őrzik Izrael új Nemzeti Könyvtárában. A berlini születésű Scholem, akinek sok jeke barátja volt, és személyes indíték alapján, jó időben választotta otthonának Rehávjá-beli házát (1923-ban), nem várta meg Hitler hatalomra kerülését, amely a legtöbb jeke bevándorlását okozta. Martin Buber neve Scholem nevénél is ismertebb. Bécsben született, majd később Lembergben közel került a haszidizmus forrásához, melynek irodalmi gyümölcsét minden olvasó ismeri.

Max Brod német anyanyelvű prágai iró, aki Hitler elől menekülve utolsó vonattal hagyta el Prágát, egyetlen bőrönddel a kezében, amelyben Franz Kafka kéziratai és levelei voltak betömve.

Max Brod nélkül soha nem találkozunk A perrel vagy A kastéllyal, Kafka műveivel, aki saját igaz szándéka szerint jeke lehetett volna, de mielőtt tehette volna, Bécs határában örökre megdicsőült.