„Miért nem hívják esthajnalcsillagnak a zsidókat?”

Rubin Eszter második regénye a Bagel, kicsit olyan, mint egy modern Dekameron. Igaz, jóval rövidebb változatban, és nem egy pazar, vidéki kastélyban, hanem egy hangulatos kis pékségben pörögnek az események, de az ironikus, sőt szatirikus hangvétel legalább annyira jelen van ezekben a történetekben is, mint Galeotto herceg udvarában.

A Bagel tizenhét fejezetből áll, több narrátor szólal meg különböző témákban. A főszereplőt közülük Kohav Virágnak hívják. Virág bagel boltjában sokféle ember megfordul. Nők és férfiak vegyesen, ja és Bonó, a fekete, gyönyörű howavart, aki önállóan, póráz nélkül sétál gazdája mellett. Beülnek egy kicsit, hogy harapjanak valamit Virág péksüteményeiből, aztán ott ragadnak, és mesélnek.

„A bagel-boltba betérő törzsvendégek nagyon különbözőek, különféle háttérrel, elképzelésekkel és vágyakkal rendelkeznek. Egyfajta archetípust képvisel minden karakter, akár kapcsolatban él, akár társtalan, akár a párját keresi. Ezért könnyen magunkra ismerhetünk a szereplőkben, akik mind keresnek valamit, valakit, de leginkább válaszokat próbálnak találni, a megoldás azonban mindig kívül esik a szereplők eseményhorizontján” – mondja Rubin Eszter.

Az útkeresést, s ennek különböző módozatait követjük végig a szereplők egyéni történeteiben, melyek azonban nem kívánnak pontos receptet adni a cél megtalálásához, sokkal inkább a kérdésfeltevésre helyezik a hangsúlyt.

„Nem a véleménynyilvánítás az író dolga, hanem a gondolatok közvetítése, amely gyökeret verhet és továbbgondolkodásra késztethet, hiszen sokfajta nézőpont létezik, ahogyan sokféle ember is. Vannak emberek, akik megihletnek. A Bagel elbeszélései közül több is valós történeten alapul, ez azonban semmit nem jelent, hiszen a szereplôk a szövegben önálló karakterekké alakulnak. A történeteken keresztül látunk rá a kötet fő témáira, mint a zsidóság, az iszlám, a szex, a gasztronómia és a gasztrománia, valamint a húsevés/vegetarianizmus, állati jogok filozófiai kérdései. Mindezt erősen szatirikus formában.”

Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik többek között a Bagel Bárány című fejezete, amelyben a megszokottól eltérő perspektívából látunk a pár napos, puha gyapjas báránykára, akit megölnek, megsütnek és megesznek.

„Aranyszegélyű, fehér Zsolnay porcelán kávéscsészével a kezünkben, a kávé tetején megnyugtatóan rezgő tejhabfelhővel, ejtőzzünk jóllakottan, elégedetten a bárányka gondosan kikészített, pihe puha, melengető, göndör szőrű, fehér bundáján.”

A szerző a húsevés – vegetarianizmus határait feszegeti ebben a történetben, melynek utolsó sora Mikszáth Kálmán Néhai bárányát idézi fel a magyar irodalmi hagyomány rejtekeiből. A kávén rezgő hófehér tejszínhab és a kikészített pihe–puha, göndörszőrű fehér bunda is Cukrit, a kis Baló Borcsa báránykáját éleszti újra minden erőlködés nélkül.

Rubin azt is elárulta, valamikor játszott a gondolattal, hogy nyit egy kis bagelezőt, de végül átengedte a lehetőséget főhősének.

„Ha az ember boldog, akkor nem tud írni. Az íráshoz másfajta tudatállapot kell” – mondta Eszter, amikor arról faggattam, hogyan születnek a regényei. Óvatosan beszél a boldogságról, tudja, hogy nagyon törékeny és illékony valami. A halálról beszél és arról, hogyan gyűrte össze az élet fiatal anyaként. Ábel, a kisfia most lenne 19 éves.

Rubin soha sem futott zsidósága elől, viselte, ahogyan sorsát is, és végül kiteljesedett a zsidóságban. Hosszú ideig igazi gyűlölet vette körül, és semmisítette meg újra és újra. De ô megfordította a sorsát, és erőt merített a fájdalomból. Törékeny alakjában az anyát látom, akit gyermeke elvesztésével a létező legnagyobb fájdalom ért, mégis megtalálta a kifelé vezető utat a „halál árnyékából”, és az életet választotta. Szerinte ez minden zsidónak kötelessége.

Beszélgetésünk során a Soá is szóba került – nemcsak mint a Bagel, Esthajnalcsillag című fejezete, amelyben Gyuri, az egyik törzsvendég szorong saját zsidó származása miatt, hanem előző regénye, a Barhesz kapcsán is.

„Nem tudnék nyomasztóbb történelmi eseményt találni, gondolom, ezzel a legtöbb ember így van. Bár a Barhesz, mint zsidó családregény nem tudja megkerülni a témát, de határozott döntésem volt, hogy a holokauszt kifejezés nem fog szerepelni a könyvben. A regényben szimbolikus párhuzamot alkot a zsidó nép sorsa a saját személyes történetemmel, amelyet a kisfiam haláláról kezdtem írni, de a könyv végül mégsem erről szól, hanem a szerelemről, az életről, annak minden szépségével, abszurditásával és ambivalenciájával együtt. Az életről, amelynek elengedhetetlen része a halál is. A halálról is szól, amelynek csak az élettel lehet ellentmondani, azzal, hogy minden lehetséges módon, mindig az életet választjuk.”

A Bagel színes szereplőgárdája is az életre próbál fókuszálni, még ha ez nem is olyan könnyű. Rubin szövegei befogadóak. Odacsalják az olvasót Kohav Virág boltjába. A szerző háttérben marad, ahogyan Virág is. Figyel az emberekre, hallgatja, hogy miről, hogyan és mit beszélnek. Mindegy neki, zsidók-e, vagy sem. Ugyanolyan empatikus érdeklődéssel fordul Áron, a székely életművész felé, mint az Indiát megjárt kalandor lány, vagy a zsidó fiú, Gyuri felé, aki arról tart eszmefuttatást, hogy miért nem inkább esthajnalcsillagnak hívják a zsidókat.

És, hogy miért nem hívják esthajnalcsillagnak a zsidókat, helyette miért azzal a fura hangzású szóval bélyegzik meg ôket, hogy Jude, Jewish, zsidó? – kérdezi Gyuri félig cinikusan Kohav Virágot. „Elgondolkodtál már, hogy miért hangzik minden nyelven ilyen rosszul? Rájöttem, hogy szándékosan úgy van kitalálva, hogy félelmet keltsen bennünk. Színtiszta név-abúzus! Emiatt egy csomó zsidó imád félni. Meg naponta felháborodni. Életvitelszerűen. De én nem fogok többé bedőlni az eleve elrendelt szemantikai terrornak. Úgy döntöttem, mostantól figyelmen kívül hagyom az elnevezés általi agressziót. A felháborodósdit meghagyom az értelmiségieknek.”

Amikor ennél a párbeszédnél jártam az olvasásban, egyszer csak azon kaptam magam, hogy odaszólok Gyurinak: „Nincs igazad, hallod! Nem vagyok a Tóra és a Talmud tudósa, de Mózes 4. könyvének 24 részében van egy rövidke és szép ígéret: Csillag származik Jákobból”.