Adam Zagajewski versei

Bełżec*

Vége a nyárnak, de még nem kezdődik az ősz.

Milyen szép ez a nap, biztosan érik a szeder az erdőben

már fekete mint a szeretők ajka a némafilmben

És akkor látod meg Bełżecet

Csak salak maradt, meg szomorúság, meg a csönd

s az álmos helyi lakók, akik

még mindig válaszra várnak.

Egyre feketébb a szeder,

Feketék az árnyak, a földbe vájtak

Fekete a fölperzselt szerelem

* Második világháborús haláltábor Lublin közelében

 

Felvilágosodás

A költészet a civilizáció gyermekkora,

mondták a Felvilágosodás filozófusai

valamint lengyeltanárunk, ez a magas ember, soványan,

mint egy hitét vesztett felkiáltójel

 

Nem tudtam akkor, mit válaszoljak,

még magam is kicsit gyerek voltam,

de úgy tűnik, akkor a versben

 

bölcsességet próbáltam keresni (nem rezignáltat)

és egyfajta nyugodt őrületet

Találtam benne, jóval később, egy perc örömet

és a melankólia sötét boldogságát