Tragédia, hogy a hatalom lojalitást vár az egyházaktól pénzbeli támogatás fejében
Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát szerint az egyház hitelessége a múlt őszinte feltárásán és a belső megújuláson múlik: a kommunista korszak ügynökmúltjának feldolgozása és a mai válságokra adott válaszok egyaránt azt mutatják, hogy – mint fogalmazott – „a rohadt önzésünkkel” kell szembenézni. Úgy látja, a hit nem gyengíti, hanem erősíti az embert – enélkül azonban a társadalom könnyen „manipulált tömeggé” válik, ahol kiengesztelődés híján „ölni fogjuk egymást”. A bencés szerzetes tragédiának nevezte, hogy a hatalom lojalitást vár az egyházaktól pénzbeli támogatás fejében. A pannonhalmi bencés szerzetesrend nyugalmazott emeritusával Váradi Júlia beszélgetett a Bálint Házban a Schweitzer József egykori országos főrabbiról szóló Nem születtem hősnek című dokumentumfilm vetítése után.
Fotó: Klubrádió
Várszegi Asztrik szerint a rendszerváltás után az egyházaknak elkerülhetetlen volt a belső szembenézés az állambiztonsági múlt kérdésével, még ha ez komoly feszültségeket is okozott. A Hitvallók és ügynökök című filmben vállalt szerepe miatt ő maga is erős kritikákat kapott, ahogy fogalmazott „leszedték róla a keresztvizet” , de hangsúlyozta: nem ítélkezni akart, hanem tudatosítani, hogy a hitelességhez szükség van a múlttal való őszinte elszámolásra és a bocsánatkérésre – írja a beszélgetésről a Klubrádió.
A nyugalmazott pannonhalmi főapát felidézi, hogy a szabadság visszanyerése után az egyházon belül felmerült az átvilágítás igénye, különösen a fiatalabb generáció részéről. Ugyanakkor úgy látta, egy teljes körű „tisztogatás” megbénította volna a közösséget. Mint fogalmazott: „mondtam nekik, gyerekeim, ha ezt csináljuk, akkor leáll a műsor”, hisz a diktatúra idején gyakorlatilag mindenkit megkörnyékeztek, így az egyéni felelősség kérdése rendkívül összetett.
Várszegi Asztrik szerint az egyházak politikai szerepvállalása „elvétett út”, amely hosszabb távon komoly következményekkel járhat. Úgy látja, a történelmi felekezetek ugyan túlélték a korábbi évtizedek megpróbáltatásait, a rendszerváltás idején pedig még egy józanabb korszak reménye is felcsillant, ám ez nem tartott sokáig. Ma az egyházi intézmények sokszor nem képesek önállóan fenntartani magukat, és amikor az állam anyagi támogatást nyújt, cserébe lojalitást is elvár, ami „tragédia”.
