Hamisítók, tartótisztek és besúgók

Gárdos Péter Hamisítók című ironikus és szövevényes, önéletrajzi ihletésű regénye pikáns korrajz a Kádár-korszakról. Az ábrázolt világ légköre fülledten nyomasztó.

A Kádár-kori valóság homályos és karcos, mint egy archív filmtekercs. Hogyan lehet megkülönböztetni az eredetit a hamistól? Életszerű könyvet forgathatunk hatalomról, propagandáról és manipulációról. A Visnyai Zoltán tervezte könyvborító beszédes; René Magritte A tiltott másolás című festménye és egy régi százas bankjegy összekomponálása jelképes vizuális trükk.

Senki és semmi nem az, aminek látszik.

A regény személyes elemekből, élményekből építkezik. Olykor nem tudjuk, meddig tart Gárdos Péter, és hol kezdődik fikcionális főhős, Goldstein Balázs fiatal, ambiciózus rendező egyre különösebb élete. Ő is, akár a szerző, bölcsészkart végzett 1971-ben, és rögtön a Filmhíradóhoz került. Balázs körül minden egyre zaklatottabbá válik, miközben fejezetekben írja hipokrita apjáról, és terhelt családi viszonyairól szóló privát családtörténetét. Ez a folytatólagos próza, mint kisregény a nagyregényben, pszichologizáló mintázatként szövi át a cselekményt. Balázs apja átverte a családot, de a főhős körül az egész világ egy átverő-show.

Tanúi lehetünk annak, hogy Balázs mit tapasztalt a Filmhíradónál; milyen manipulációk, valósághamisítási eljárások léteztek a tömegek félrevezetésére. Hogyan lehetett filmhíradósként trükközni a valósággal, mit tanult a régi motoros rendezőktől? Miképpen lehetett például csekély mennyiségű eredeti negatív ellenére egy Kun Béla-filmet megrendezni? Milyen módon gyártottak archív filmtekercset? Balázs mindent megtud, azt is, amit nem akart, a híradógyártás kulisszatitkairól, majd felkavaró rövid zálogházi híradós riportjával magára vonja a pártközpont figyelmét.

A naiv fiatalember már-már nemzetbiztonsági kockázattá válik. Két államvédelmi rendőrtisztet állít rá a hatalom. Krimiszerű a besúgóhálózat, az állambiztonság működésének az ábrázolása. Jól kidolgozott, finom humorral formált alakok mozgatják a cselekményt. (Mókás például, hogy az egykori habókos apáca hogyan válik egyre vérszomjasabb rendőrkopóvá). Mintha egy bohózatba vagy kabaréba csöppentünk volna, a hangulat egyszerre kedélyes és drámai. A karakterek jellemábrázolása telitalálat: nem tudhatjuk, ki besúgó, ki kit figyel meg, tartótisztek és másodosztályú vamzerek mozgatják a háttérben a szálakat. A jellemtelenség mindennapos.

Fordulatos a cselekmény, elkerekedő szemmel olvashatjuk ezt a szórakoztatóan megírt tragikomédiát. A szerző korabeli filmes figurákat léptet szereplőkké és úgy mintázza meg őket, hogy szinte elénk lépnek. Tanúi lehetünk a szerkesztőségi játszmáknak, és a szakma sötét bugyrainak. Lehet, hogy aki a legkevésbé tűnik normálisnak, az gondolkozik a legvilágosabb fejjel?

A legtisztább lelkű karakter, Kompay Rudolf, arisztokratikusan elegáns statisztaszervező; regénybeli halála tragikus. Ő ellenállt a beszervezési kísérletnek, volt benne tartás. Meddig maradhat meg az ember önazonossága egy elnyomó rendszerben?

A szereplők közötti dinamika és a furcsa párok kettőse biztosítja a dramaturgiai feszültséget. A felszín látszat, és ami mögötte rejtőzik, váratlan, sötét káprázat. Árulások és széthulló házasságok árnyékolják a hősök tündöklését és bukását. Balázs barátja, Rémy Pierre rendező bonyolultan modellezett mozaikfigura. Vajon egy emberben hány személyiség férhet meg? Tehetséges, szeretetreméltó, ám karrierista és jellemgyenge, botcsinálta manipulátor. Feleségével, Teodórával együtt olyanok, mint egy összehangoltan működő bűnszövetkezet. Pierre a regény démoni, kőkemény antihőse, tévelygő beteg lélek. A történet végén a meghasonlása is talán könnyed megjátszás. Mi az, amit már nem bír ki egy barátság?

Goldstein Balázs érzékeny, sodródó figura, ide-oda dobálja a sors és a szerkesztőség házassági válsága közepette. Feleségét, Annát nemcsak a férfiak, hanem az államvédelem is megkísérti.  Törvényszerű, hogy Balázs áldozattá válik, de ebben a történetben a tettes is áldozat.

A feszültséggel teli fejezetekben a jelenetek gyors váltásai olyanok, mint a filmes snittek. Filmet nézünk vagy könyvet olvasunk? Vagy ez nem más, mint filmes forgatókönyv?

A sorok között tapintható az analógia a jelennel, a mai viszonyokra ismerünk, csak a léptékek változtak, ma vérprofik manipulálnak minket. A Kádár-rendszer, minden disznósága ellenére, kulturális téren toleránsabb, lazább volt. A gulyáskommunizmus időszakának kedélyessége és a mai kor lélektelensége egymásra vetül. Vajon melyik korszak volt szürkébb és képmutatóbb?

Gárdos Péter: Hamisítók, Open Books, Budapest, 2025, 380 oldal