„A mítoszok igazságában hiszek…”

Írta: Surányi Vera - Rovat: Kultúra-Művészetek

A mai napon mutatják be Mundruczó Kornél legújabb filmjét, a Fehér Istent Cannes-ban a filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában. Ebből az alkalomból egy korábban készült interjúnkat közöljük.

MundruczóKornél

Mundruczó Kornél

Alig tíz éves pályafutása alatt nemzetközileg az egyik legismertebb magyar filmrendezővé vált a harmincöt éves Mundruczó Kornél. Filmjei, színházi előadásai rangos fesztiváldíjakat nyertek itthon és külföldön. 2003 óta rendez a Krétakörben, a Bárkában és külföldi színházakban. 2010. szeptember 17-én tartották a hannoveri városi színházban a Tiszaeszlári Solymosi Eszter című darabjának premierjét. Többek között erről beszélgettünk.

– Gratulálok az új díjhoz. Tegnap jöttél haza Sevillából, ahol a zsűri ezekkel a szavakkal adta át különdíját a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmedért: „… a klasszikus mítosz újragondolásával és feledhetetlen képi világával a jó és a rossz határait feszegeti, miközben a figyelmet a felszín alatti igazságokra irányítja, és mindvégig időszerű marad”. Díjat kapott Erdély Mátyás is, a legjobb operatőr díját. Nálad is érvényesülni látom azt a tendenciát, amely az egykori magyar újhullám képviselőire (Jancsó Miklós, Gábor Pál, Gaál István stb.) volt jellemző: jobban értékelik a filmjeidet külföldön, mint itthon.

– Ez sajnos igaz, de most talán még a megszokottnál is nehezebb a helyzet. Nem feltétlenül a hazai nézőszámok aggasztóak, hanem inkább a demoralizált közbeszéd, ami a szakmát körülveszi. Ilyen körülmények között nehéz a külföldi megjelenésekkel lépést tartani, ami – bár a külföldi siker örömteli – mégis tulajdonképpen szomorú. Remélem, lehet ez ellen tennünk valamit, és lassan helyére kerül a szakma megítélése is. Fontos, hogy a hazai nézők mit mondanak, de amíg a sajtó azzal van elfoglalva, hogy a kultúra ellen hangolja őket, addig sajnos jobban érzem magam külföldön.

– Erre lehetőséged is van, hiszen egyre több felkérést kapsz, például színházi rendezésre.

– A Frankenstein-terv színházi változata, a Bárka előadásában nagyon sikeres volt külföldön. Ezzel kezdődtek a meghívások. És egyszer csak azon kaptam magam, olyan sok a külföldi meghívás, hogy néha nem is tudok mindegyiknek eleget tenni. A Nehéz istennek lenni című darabnak például Brüsszelben volt a premierje, majd Lisszabonban, Essenben, Rotterdamban és Bordeaux-ban is szerepelt az előadás. Itthon a Trafó Kortárs Művészetek Háza előreláthatólag 2011 tavaszán mutatja be.

FrecskaRudolf_Frankensteinterv

Frecska Rudolf a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című film főszereplőjeként.

– Mindeközben a Tiszeszlári Solymosi Eszter premierjét ez év szeptember 17-én tartották a hannoveri városi színházban. Kinek az ötlete volt, hogy német színházban, német stábbal rendezd meg a tiszaeszlári vérvád történetét?

– A bécsi Burgtheater dramaturgja látta egy másik darabomat, a Nibelungot, és ő javasolta, hogy rendezzem meg a Hannoveri színházban a Solymosi Esztert. A terv az volt, hogy a darab Krúdy Gyula regényének német kiadásával egy időben kerüljön színpadra.

– Itthon mikor lesz látható?

– Lehet, hogy különösen hangzik, de ezt az előadást, ilyen formában, ahogyan színre vittem, aligha merném itthon megrendezni… Németországban sokkal kockázatmentesebb zsidótémával, antiszemitizmussal foglalkozni. Ott két pártra szakadnak az álláspontok, az egyik szerint ne taglaljuk a zsidó kérdést, mert már túl vagyunk rajta, a másik szerint viszont éppen Németország az a hely Európában, ahol lehet és kell róla beszélni.

1

Képek a hannoveri előadásból.

– Gondolom, itthon gátolhatja az alkotót, hogy minden nyomban aktuálpolitikába fordul.

– Erről van szó, és tőlem igazán távol áll a politizálás. Nincs kedvem azokhoz az atrocitásokhoz és egylépcsős dialógushoz, amelyek feltehetőleg az átpolitizált légkör miatt érnének a darab bemutatása után. Nem feltétlenül csak a jobbikosok részéről, meggyőződésem, hogy minden oldalról támadnának. Én azért foglalkoztam ezzel a témával, hogy arról az eseményről, arról a botrányról gondolkozzunk, ami Tiszaeszláron történt. A hannoveri színházban 2001. szeptember 11, a terrortámadás napja volt az a tematika, amelybe a Tiszaeszlári Solymosi Esztert beillesztették. A színház dramaturgja beszélt a darabom szeptember 11-hez fűződő vonatkozásairól. Elmondta, azért érdemes ezzel a darabbal foglalkozni, mert bár nem a modernkori antiszemitizmussal, a Holokauszttal van kapcsolatban, egy sokkal ősibb korhoz kapcsolódik. A gyűlölködés gyökerét próbáltam keresni a sötét hiedelmek, félelmek, elemi ösztönök világában. Azt akartam megmutatni, hogy ember embernek farkasa, és nem zsurnaliszta igazságtételre törekedtem. Az előadás 1886-ban játszódik, egy falusi ház udvarán. Dokumentarista historizmussal mutatja a környezetet. Az öltözék korabeli, az udvar sáros, az egész előadás alatt esik az eső. Egy faluközösségi házában fogva tartanak négy zsidót, akiket Solymosi Eszter meggyilkolásával vádolnak. Öten tartják őket fogva: egy városból jött felügyelő, egy városi csendőr és háromfalubéli. Az előadás egyáltalán nem tárgyalja a pert, nem tárgyalja a történet végkimenetelét, csak a gyűlölet kialakulásának a mechanizmusával foglalkozik. A legizgalmasabb kérdés a darabban az, hogy Móric* miért akarja mind a vallását, mind a népét megtagadni, még akkor is, ha emiatt apjával súlyos konfliktusba keveredik. Arra koncentráltunk, hogy vele mi történik, mennyi ebben a manipuláció, a kirekesztettség nyomása, ami már-már elviselhetetlen az ember számára.

– A történet főszereplője tehát Móric…

– Amikor elolvastam Krúdy regényét, rögtön úgy éreztem, hogy számomra Móric a kulcs. A darabban Esztert démonként ábrázoljuk, aki folyamatosan jelen van a halála után is. Minden, ami elfojtás, ami lehúz a mocsárba, félelmeink, a kultúrák közötti átjárhatatlanság, az idegentől való félelem, az artikulálatlanság jelensége, mindaz ami a gyűlölethez vezet, az ő szellemében jelenik meg.

Eszter Solymosi von Tiszaeszlár (Urauffuehrung)– Amikor Krúdy ezt a regényt írta, ötven évvel a megtörtént események után, még azt a megjegyzést is hozzáfűzte a korabeli sajtó szerint, hogy „Magyarországon mindenki antiszemita, még a zsidók is!”.

– Szerintem a regénynek egy kicsit baja az, hogy túlzottan egyértelmű és világos, ki mellett áll az író. Csodálatos anekdotázó nyelven írta, de az író nyilvánvaló szándéka szerintem gyengíti a mondandót. A Tiszaeszlári Solymosi Eszter általam rendezett változatában megjelenő ösztönvilág Németországban ma is működik, mint szinte bárhol. Most éppen a törökfóbia van soron.

– Magyarországon viszont nyílt cigányozás és zsidózás megy, már szinte megszokott módon…

– Igen. Itt egészen más a légkör és a dialógus is. A németországi bemutató érdekes szűrő. Magyarországon nem biztos, hogy a tizenkilencedik században tartottam volna a történetet. Németországban ezt láttam helyesnek. Szinte dokumentumszerűen bemutatni, hogyan történt. Még az is lehet, hogy a német előadás eljön Magyarországra, ha az isten és a pénzemberek is úgy akarják. Izgalmas lenne német nyelven megnézni, magyar közönséggel. Ehhez lenne kedvem.

– Szóval úgy érzed, a politikai támadások elterelnék a figyelmet a lényegről, amiért megcsináltad a darabot?

– Igen, pontosan erről van szó. Nagyon nehéz kérdés, hogy mit kellene Magyarországon csinálni. Én nem akartam szétválasztani a szereplőket jó zsidókra és rossz magyarokra. Azt hiszem, nincs is értelme így gondolkodnunk, ez súlyos leegyszerűsítés lenne. Miközben természetesen senkinek nincs joga ahhoz, hogy a másikat megalázza, kitaszítsa, vérvádba keverje. Megközelítésemben inkább általánosítom azt, ami minden kirekesztő helyzetre jellemző, ami döbbenetes és megmagyarázhatatlan, de próbálok nem egyértelműen kardoskodni egyik fél mellett sem. Emberek a mocsárban – ezt látjuk a színpadon.

– Eötvös Károly egészen konkrétan ítélte el a vérvádat, s ennek nagyon komoly politikai hatása volt és van ma is.

– Ez a darabban is elhangzik, Solymosi Eszter beszél Eötvös tetteiről és arról, hogy később Móric visszatér a vallásához és kibékül az apjával. Tehát a felvilágosodás utolérte a történetet, miközben tudjuk, hogy Európában rengeteg borzalmas vérvád zajlott le ezerkétszáztól kezdve. A vérvádak történetében a Solymosi Eszteré nagyon késői, 1882-ben már általában árnyaltabb eszközökkel folyt az antiszemitizmus.

– És a mai eszközöket hová sorolnád?

– Az én mai élményem az, hogy a jobbikos sereg, amely Solymosi Eszter sírjánál évenként ünnepel, sokkal inkább a gyűlölet ösztönéből merít, mint holmi elméleti kirekesztő tanból.

– A filmjeidre is jellemező, hogy nem azt hangsúlyozod, hol és mikor játszódik a történet, ez szinte mindegy, a szereplők ősi, ösztönszintű érzelmi megnyilvánulásait tartod lényegesnek…

– Semmiképpen nem szeretek aktualizálni, mert ha aktualizálunk, akkor valamiképpen eltávolodunk attól, amiről szólni akarunk. Nem bízom a tényekben. Werner Herzognak van egy mondása, hogy a tények elfedik az igazságot, a fikció, vagy a mese pedig feltárja. A mítoszok igazságában hiszek. A mítoszok közös kulturális tudásunknak mindenhol fellelhető termékei. Ezek újraértelmezése hoz közelebb a mához.

solymosieszter3

– Néhány kritikus felhívta a figyelmet a darab filmszerűségére…

– Törekedtünk arra, hogy mind a látvány mind a ritmus filmszerű legyen. Ugyanis, nagyon más a ritmusa a megszokotthoz képest. Ha például egy Bresson-filmben esik az eső, azt nagyon nehéz visszaadni a színpadon. Én pedig megpróbálom. Van egy jelenet, amikor öt percig esik az eső, és nincs senki a színpadon, majd nagyon lassan jön a hajnali fény.

– Tudjuk, a német színház kultúrája igen magas színvonalú, mégis érdekelne, hogy nem okozott-e nehézséget a szándékodat megértetni más nyelven beszélő művészekkel?

– A német színészek felkészültsége nagyon magas, ez megkönnyíti a munkát. Színházban általában nehéz létrehozni azt a fajta frissességet, mint a filmben, de mégis ugyanaz a törekvésem: ne „figurákba”, ne „szerepekbe” bújjanak, hanem ők maguk legyenek a figurák. A figura te magad vagy és a feladat, hogy megtaláld ebben a te magad igazságát. Így valódi igazságok tudnak egymással ütközni.

 

Fontosabb játékfilmek:

  • Nincsen nekem vágyam semmi, 1999
  • Szép napok, 2002
  • Johanna, 2005
  • Delta, 2008
  • A Nibelung-lakópark, 2009
  • Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv, 2010

 

Fontosabb színházi rendezések:

  • A Nibelung-lakópark, 2004
  • A jég, 2006
  • Caligula, 2006
  • Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv, 2007
  • Tiszaeszlári Solymosi Eszter, 2010

 

* Scharf Móric, a rituális gyilkossággal megvádolt tiszaeszlári templomszolga fia, aki a vizsgáló csendbiztos nyomására vallomást tett az apja ellen. (a szerk.)

Címkék:2011-01

[popup][/popup]