A misztika és a női szépség kombinációja óda az Örökkévalóhoz

– Amikor elkezdtétek előkészíteni az arieli kiállitásodat, akkor kezdték el a mozikban a Da Vinci kód című filmet vetíteni,és a kiállitás kurátornője – aki a filmet is meg a képeidet is nagyon kedvelte – javasolta, hogy a kiállítás címe legyen Da Haynal kód, mert ahogy a filmben rejtélyes dolgok megfejtéséről van szó, épp így van ez a te képeidnél is.

Valóban, ha valaki felületesen próbálja megnézni a képeimet, az nem lát semmit, nem ért meg semmit. A képek gazdag terei az asszociációnak, a szimbólumoknak és képes vagy szöveges idézeteknek. Néha viszonylag könnyű megtalálni az összefüggést a képet alkotó elemek között, néha bizony el kell gondolkodni,hogy az egymás mellett, alatt, fölött és egymáson lévő részek, hogyan hoznak létre egy új jelentést  és mindez más minden képen, a jugendstil /és/ vagy pop-art stílusú nőalakok körül.

-Szinte kizárólag csak nőket festesz, rajzolsz, miért?

Mi ebben a furcsa, hogy egy hímnemű művész legszívesebben nőket rajzol? Ez még egy plusz magyarázat: keressük az összefüggéseket a különböző szimbólumok és az érzéki nőiesség között. A misztika és a női szépség kombinációja mintegy óda az Örökkévalóhoz, köszönet a teremtés szépségéért.

– Megrendelésekre dolgozol, vagy egyéni ihlet inspirál? 

-A művészi munkák mindig egyéni ihlet szülte, és nem is nagyon tudnám elképzelni, hogy lehetne egy ilyen képet megrendelésre csinálni. Megrendelésre nyilván az alkalmazott grafikai munkákat csinálom, mint például ketubákat, meghívókat, különböző ünnepi üdvözlő lapokat.

– Hogy jön létre egy müvészi alkotás? 

Hát ez nagyon változó. Van, amikor ugyan tudom, hogy mit akarok, de néhány pontján még nem elég világos, hogy lehet ezt megvalósítani. Ilyenkor aztán jönnek az éjszakákba nyúló töprengések,az egész környezetemet, asztalomat, széket, padlót ellepik a skiccek, fotók , cetlik, könyvszélekre firkált jegyzetek stb. Töröm a fejem, hogy lehet mindezt egy bombasztikus képpé összeállítani. És van, amikor egy pillanat az egész! Egyszer valami munkát kellett vinnem egy Tel Aviv-i reklám stúdiónak és ahogy jöttem el tőlük a degeszre tömött szemetes kukájuk tetején  hevert egy fotó.  Ahogy megláttam az olyan volt számomra, mint egy áramütés. Íziben összeállt a fejemben a teljes kép. Hazamentem és rögtön el is kezdtem dolgozni rajta.

Ha megnézed, a kép jobb felső sarkában van egy négyzet, ami 4×4 kisebb négyzetből áll. Ez a kabalából ered. Miután a héber betűknek szám értékük is van ez úgy van össze állítva, hogy vízszintesen, függőlegesen minden sornak ugyanaz a szám értéke, és ez egy szót ad. Itt azt, hogy erő. Ezek a négyzetek még Dürer fantáziáját is megragadták. A Melancholia 1 rézkarcán is szerepel. Volt egy bölcsész barátja, aki a kereszténység és zsidóság szimbólikáját vizsgálta és ő beszélt neki ezekről a numerikus szerkezetekről. Természetesen Dürert is azonnal inspirálta.

– Megelőző beszélgetésünk során említetted, hogy vannak kiállitások, amelyeknek az a céljuk, hogy a művészt a közönség megismerje, és vannak, amelyeknek a hely vagy a résztvevők miatt különleges jelentőségük van..

 

Mindkettőre tudok példát mondani!  A hely: ilyen volt a dachaui víztoronyban rendezett kiállítás. Amikor megkaptam a meghívást, rögtön ez villant át a gondolataimban: a város egyik végén ott van az egykori koncentrációs tábor, a másik végén áll ez az antik víztorony, amelynek három emelete általam judaikával lesz teletömve.

A galéria tulajdonosa és a kiállítás szervezői megkértek, hogy az egész nyitvatartási idő alatt legyek ott, amibe beleegyeztem.  Így egy hónapig minden nap az utam Dachauba vezetett. Nagyon jó volt látni hogy milyen nagy az érdeklődés. Mindig tele volt látogatókkal és tanulságos volt tapasztalni, hogy az emberek többsége milyen keveset tud a zsidóságról.  A nagyon gazdag zsidó kultúráról nem tudnak aztán végképp semmit. Így aztán rengeteg emberrel beszélgettem, rengeteg kérdésre válaszoltam és sok mindent probáltam elmagyarázni.

Egy országos napilap nagy cikket közölt a kiállításról és úgy beszéltek rólam, mint aki “Hippi és ortodox zsidó egyszemélyben”.

Egy másik hely: létrehoztak egy intézményt “A kultúrák és a vallások háza” névvel, hogy megismerjük egymást és együttműködjünk. A szervezet logoját én terveztem. Ez egy Biblia idézet: “A házam az ima háza minden nép számára” – három nyelven..

Hasonló gondolat vezette a német Püspöki Konferencia által “Trialogos” címmel rendezett kiállitást, ahova egy keresztény, egy muszlim és egy zsidó kalligráfust hivtak meg.

Nagy siker volt. Másfél évig volt nyitva és nem csak a közönségnek, hanem az ország minden pontjáról hívtak meg keresztény személyiségeket, tanulmányozni, azt, ami itt látható. A kiállitásról még egy amerikai szervezet is tudósított.

 

A kiállítás kurátora utána elmondta, hogy a munkáimon látszik, hogy nálunk a kézírásnak még mindig fontos szerepe van.

Többek között itt szerepelt az Énekek éneke is, ezzel kapcsolódunk két témánkhoz is: a villámsebes inspiráció: ép mentem a művészellátóba amikor ezt a tekercset megláttam, ők ugyan japán kalligráfiának árulták, de nekem nyilván más gondolatom támadt:

és ez lett az első az úgynevezett írott képeimből, ahol egy korai középkori ötletet vittem tovább: a képrajzolás tilalmát úgy próbálták megkerülni, hogy a képet írták. Így elkezdtem egy sorozatot, amelyek igen nagy méretű képek (180×150 cm). Ezek a Szentírás hősnőit mutatják be és mindegyik a hozzátartozó könyv teljes szövegét tartalmazza.

Miután a toll csak úgy ír, hogy ha a hegy lefelé áll ,ez számomra néhány hetes térdelést, kuporgást jelentett.

A kalligráfia nem csak szépírás, olyan mint egy ima, minden vonásnak súlya van, minden ív mögött ott van egy érzés. Ha egy betűt leírok nemcsak vizuális formát hozok létre, hanem lelki térbe lépek. A héber betűknek külön energiájuk van, ez a zsidó hagyományból is ered, De nem csak vallásról van szó – ez tisztelet a forma iránt, tisztelet a teremtés felé.

-Köszönöm a beszélgetést.