“A lehetőség történelmi”

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hagyomány, Kultúra-Művészetek

A Bálint Ház új igazgatója, Kenesei Marcell a zsidó közösségi civil szféra egyik legfontosabb vezetője. A kezdetektől fogva a zsidó közösségben képzelte el szakmai életútját. Közösségépítésről, zsidó értékekről, fenntarthatóságról és a Bálint Ház modellváltásáról beszélgettünk vele.

Kenesei Marcell, a Bálint Ház igazgatója

Hogyan vezetett az utad a zsidó civil közösségi életbe? Milyen állomásokat jártál be, amíg a Bálint Ház igazgatója lettél?

Mindig is határozott célom volt, hogy tegyek valamit a zsidó közösségért. Politológia szakon végeztem az ELTE Jogi Karán, de biztos voltam benne már akkor is, hogy nem ezen a pályán szeretnék dolgozni. A közösségben már egészen korán aktív voltam, egyetem után Stockholmban pedig részt vettem a Paideia Intézet egyéves képzésén, ahol kipróbáltam magam projektvezetőként és megerősödtem abban az elhatározásomban, hogy a zsidó közösségben és ezért a közösségért szeretnék dolgozni. Akkoriban, amikor hazajöttem, alakult az Izraeli Kulturális Intézet (IKI), ahol a kezdeti időszakban mint forrásteremtési vezető dolgoztam. Innen a Centropa Alapítványhoz kerültem. Tavaly keresett meg Frici (Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház korábbi igazgatója – a szerk.) és a fenntartó JDC azzal az ajánlattal, hogy vegyem át a Bálint Ház vezetését – ez egyszerre volt megdöbbentő és rendkívül megtisztelő ajánlat. Megtisztelő, mert tényleg a hivatásomnak érzem, hogy minél többet visszaadjak annak az intézményrendszernek, amelyik 13 éves koromtól fogva nevelt engem. A Lauder, Szarvas, a Bálint Ház, a Haver Alapítvány nagyon sokat adott nekem: nemcsak barátokat, közösséget, de önbizalmat, értékrendet, szemléletmódot is.

A Paideián több különböző nemzedékhez tartozó magyar zsidó tanult, és sokan részt is vesznek közülük a közösség életében. A te történetedben mennyire volt fontos a szerepe?

A nemzetközi társaság volt meghatározó, illetve a legkülönbözőbb kapcsolódások és együttműködések közöttünk. Ott ébredtem rá, hogy a zsidó kezdeményezések közül feltűnően sok céloz meg tágabb közösségeket, tűz ki a zsidóságon túlmutató célokat és azt, hogy másokért is felelősnek érezzük magunkat A tikkun olam, a világ megjavításának hagyományát, amelyet vallásos és nem vallásos zsidók is követnek, teljes mértékben a magaménak érzem. Igazán azok a projektek érdekeltek mindig, amelyek a zsidó közösségből indulnak ki, de túl is lépnek rajta. Mint például a Haver Alapítvány, amely a párbeszéd elősegítését, a sztereotip gondolkodás sémáinak túlhaladását tekinti a feladatának. A Centropa is arra törekszik, hogy arcot adjon a történelemnek, mindenki számára közvetlenül átélhetővé, személyessé tegye, közelebb hozza a befogadókhoz mások történetét fényképekkel, videókkal. Ez sem áll meg a zsidó közösség határainál, zsidókat, romákat, nem zsidókat és nem romákat hoztunk össze a Centropánál is, hogy együttműködjenek bizonyos projektekben. Mély meggyőződésem, hogy ha a zsidók arra használják erőforrásaik egy részét, hogy másoknak segítenek, azzal a saját közösségüket is erősítik, elmélyítik az összetartozás érzését és a hagyományaink szellemében járnak el.

A Bálint Ház missziójának is szerves része, hogy össztársadalmi, szociális ügyekben visz kezdeményező szerepet, nem zsidó vagy nem csak zsidó közösségi alkalmakat teremt vagy fogad be. Ezt a tradíciót akkor bizonyára megőriznéd.

Ez tudatos törekvése a Bálint Háznak, és Frici nagy érdeme, hogy vezetőként számos kérdésben tágította a magyar zsidóság horizontját, és nemcsak helyszínt biztosított fontos törekvéseknek, hanem aktív partnerséget is kínált számukra. Ilyen a Csupaszív, a fogyatékkal élők hetente megrendezett táncos programja, amely valódi közösséget hozott létre, a hajléktalan-szervezetek eseményeinek befogadása. Az LMBTQ-szervezetek is otthonos térként tekintenek a Bálint Házra, a Pride-dal is régóta, következetesen működünk együtt. Ezen kívül a vallásközi és a zsidó irányzatok közötti párbeszédnek is fóruma a Ház. Mindezt szeretném még továbbvinni, és úgy bevonni az eddig zsidó ügyekben nem különösen aktív tagjait a közösségnek, hogy ezekben és más társadalmi ügyekben próbáljanak elköteleződni. Olyan ügyekben, amelyekért szívesen dolgoznak, amelyekkel könnyen azonosulnak. A társadalmi felelősségvállalás és ezáltal ezek a tevékenységek is zsidó értékeken alapulnak. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy az értékrendjük mennyire egybevág évezredes zsidó értékekkel. A zsidó hagyománynak számos olyan tanítása van, amely egy szekuláris, akár ateista ember számára is nagyon vonzó lehet.

A szervezett zsidó közösségre talán a legnagyobb hatással a hagyományos értelemben vett vallási szervezetek vannak. Az ő megközelítésükben érzel-e valamiféle nyitottságot az efféle társadalmi szerepvállalás iránt? Látsz-e némi elmozdulást?

Némi elmozdulást igen, és ez jó kiindulási alap a folytatására. De talán még fontosabb kérdés, hogy ne csupán állami forrásokra számítsunk a közösségi szervezetek, intézmények esetében. Azt kell lehetővé és kívánatossá tenni a közösség már meglévő és reménybeli tagjai számára, hogy ők maguk is kapcsolódjanak be a szervezetek fenntarthatóságába: részben a pénzükkel, részben a munkájukkal, részben a szakértelmükkel vagy a kapcsolatrendszerükkel.  Elsősorban pedig az aktivitás fogja bekapcsolni őket a közösségbe, és ha valamit a magunkénak érzünk, pénzt is hajlandóak leszünk áldozni rá. Ez természetesen hosszú folyamat, de mégis jó látni, hogy az adakozási kedv, a felelősségvállalás azért, amit fontosnak tartunk, érezhetően nagyobb, mint 10-15 évvel ezelőtt. Egy hatékonyabb, függetlenebb, még jobban szervezett Bálint Ház hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, ezt igyekszem szem előtt tartani.

Mit jelent tulajdonképpen, hogy a Bálint Ház függetlenedik?

A Joint, vagyis a JDC nem csak az alapítója, de az első 25 évben a fenntartója is volt a Bálint Háznak. A JDC arra törekszik mindenhol, hogy az általuk létrehozott intézmények idővel önfenntartóvá váljanak. A Bálint Ház életében most jött el számukra a hátralépés pillanata. Továbbra is támogatják a Házat, és segítenek a kapcsolataikkal elérni azoknak a donoroknak a körét, akik a költségvetésünk nagy részét biztosítják, ugyanakkor felügyeletet immár nem kívánnak gyakorolni a működésünk felett.  A közeli jövőben a Bálint Ház Alapítvány fogja átvenni a JDC-től a Bálint Ház működtetését. A JDC így ezentúl kevesebb pénzt ad a ház költségvetésébe, de segít a hiányzó források pótlásában. Mi magunk is keresünk magyar támogatókat és a fizetős szolgáltatásaink (ahogy korábban is) szintén termelnek majd bevételt, még ha nem is éppen most, a koronavírus idején. Ezen kívül pályázati pénzek is beépülnek majd a költségvetésünkbe. Eddig szinte teljes egészében a JDC finanszírozta a működésünket, de már zajlik a pénzügyileg stabil, több lábon álló, jóval nagyobb pénzügyi függetlenséget biztosító modell bevezetése.

Túl ennek a modellváltásnak a levezénylésén, mit tartasz a legnagyobb kihívásnak igazgatóként az előtted álló évekre?

Hosszútávú célunk olyan programokat és szolgáltatásokat nyújtani, kitalálni és továbbfejleszteni, amelyek minél többeket képesek megszólítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyasvalamit, ami nagyobb mértékben aktivizálja a leendő helyi támogatóinkat is. Ha sikerül és sokan látják, hogy érdemes a munkánkba befektetni, az nemcsak a mi működésünkre, de a teljes közösségre lesz jótékony hatással. A lehetőség történelmi: a Bálint Ház Kelet-Közép Európa legnagyobb zsidó közösségi központja, Magyarországon él a térség messze legnagyobb létszámú zsidó közössége. Ha sikerül, amit elterveztünk, az értékalapú közösségépítés, az példa lehet nem csak a régió számára, hanem talán világviszonylatban is.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)

Címkék:Bálint ház, civil hang, Paidea, zsidó közösség

[popup][/popup]