A tenger éneke

Írta: Szombat - Rovat: Közösség

“Ötödik éve rendezünk Peszach alkalmából kiállítást” – írja a 2B Galéria -, az ideire a tavaszi járványhelyzet miatt csak most kerül sor.

Új témánknak azt a részt választottuk, amikor a Fáraó, a minden egyiptomi  elsőszülöttet sújtó tizedik csapástól megrettenve végül úgy dönt, hogy elengedi országából a  zsidókat. A zsidók már messze járnak a pusztaságban, amikor a Fáraó meggondolja magát és  harci szekerei élén üldözőbe veszi őket. Az Úr azonban újra közbe avatkozik. „Az Örökkévaló  pedig mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy visszatérjen a víz Egyiptomra,  szekerére és lovasaira. Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé és a tenger visszatért reggel felé az  ő erejébe, az egyiptomiak pedig menekültek vele szembe; és beledöntötte az Örökkévaló az  egyiptomiakat a tenger közepébe. A vizek pedig visszatértek és elborították a szekeret, meg a  lovasokat, Fáraó egész seregét, akik utánuk jöttek a tengerbe; nem maradt meg közülük egy  sem. Izrael fiai pedig átmentek szárazon a tenger közepében és a víz volt számukra fal gyanánt,  jobbjukról és baljukról.” (Mózes II. könyve 14. fejezet)

A csodás megmenekülésért és ellenségeik pusztulásáért Mózes hálaéneket mond az  Örökkévalónak – ezt hívja a hagyomány a Tenger Énekének-, a nép pedig vele ünnepel: „Akkor  énekelte Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd  énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe  döntötte. Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem  atyám Istene, őt magasztalom. És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és  kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal.” (Mózes II. könyve 15. fejezet)

A Tóra mellett a szóbeli tant rögzítő Talmud is foglalkozik az eseménnyel, itt azonban a Szanhedrin traktátus egy magasabb szférában történő jelenetbe enged bepillantást:  Ugyanabban az órában Isten szolgáló angyalai hálaéneket akartak mondani a Szent előtt, aki így szólt hozzájuk: teremtményeim a vízbe fulladnak és akkor ti hálaéneket mondtok itt, én előttem?!” (Talmud, Szanhedrin traktátus 39 old, b-oldal) Vagyis míg mi lent a földön bátran utat engedhetünk érzelmeink folyásának és örvendezhetünk, fent az angyaloknak önuralmat illik tanúsítaniuk. Vajon az isteni magasságban megjelenő etikai kérdések vonatkozhatnak-e ránk emberekre is: szabad-e örülni ellenségeink halálának, ha ők is Isten teremtményei, akárcsak mi?

A TENGER ÉNEKE / הים שירת
Kiállítás a 2B Galériában szeptember 21.- október 22.
kiállítók: Böröcz András, Győri Blanka, Hecker Péter, Kicsiny Balázs, Pálhegyi Flóra, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Szemző Zsófia, Uri Asaf, Wechter Ákos, Wechter Dénes

A meghívó képen: Mózes átvezeti Izrael népét a Vörös-tengeren, (illusztráció Herrad von Landsberg: Hortus Deliciarum /1167-1195/ enciklopédiájából)”

támogatás
[popup][/popup]