Szirénák közt, gyors helyzet jelentés

Túl vagyunk életünk első légiriadóján,

a hangja nem valami erős, ha minden ablak zárva lett volna, nem biztos, hogy meghallom, és végig nem voltam biztos benne, hogy ez most az, vagy nem az? Míg Balázs összekapta magát (épp a zuhany alatt állt), gyorsan kiszaladtam, megnéztem mások mit csinálnak, és már jött is a szomszéd lány, teljes pánikban. Kimentünk a ház általunk védettnek titulált részére (ez régi ház, nincs óvóhely benne) és végig nyugtatgattuk szegényt, ami teljesen lefoglalta a mi idegeinket. Halkan de hallottuk, ahogy pukkant a rakéta, aztán vártunk még kicsit, biztatgattuk még kicsit a leányzót, és vissza is jöttünk a lakásba, Szóval a helyzet még inkább izgi mint ijesztő, és van szuper védelmi rendszerünk is (I LOVE IRON DOME). Sőt, a szintén kissé gyenge idegekkel rendelkező amerikai főnököm, azonnal írt, hogy ő biztonságos helyen lakik, egy Tel Aviv meletti faluban, van plusz vendégszobájuk, ha kell hely mindig mehetünk oda, sőt ha este valami rosszabb lesz, a férje meg a lánya a közelben fog foci VB-t nézni, és fel tudnak minket szedni, namost első kicsit beszartam, hamár egy sok éve itt élő, ilyeneket mond, akkor lehet, hogy én vagyok bátor nyuszika (?), de aztán belegondoltam, hogy ha férje, meg a lánya ide jön a közelbe foci VB-t nézni, akkor annyira nagy gáz nem lehet, és mondta is, mikor rákérdeztem, hogy nincs vész, csak az ő idegei már öregek, és akarta hogy tudjam, van hova mennünk. Mindig mondom én, hogy önkéntesnek lenni, egy nagyon megtérülő, és gyümölcsöző vállalkozás. Ja igen még egy kis előzmény, tegnap este kezdődött a nagy őrület, és mikor haza értem az ulpánról, a pánikbeteg szomszéd lány kirohant a és mondta nekem, reszketve, hogy őrült gáz van, és úristen, és mostmilesz, és jajj, és ő ezt nem bírja, és nagyon vigyázzak, és hova kell menni, és nem félsz?

A teljes cikk itt.