Steven Van Zandt új küldetése: a zsidó örökség és a holokauszt oktatása rockzenével
A The Jerusalem Post /JTA cikke Steven Van Zandt amerikai rockzenész új oktatási kezdeményezéséről számol be, amely a könnyűzenét, a zsidó kulturális örökséget és a holokauszt történetét kapcsolja össze.

Steven Van Zandt 2025-ben (Fotó: Bryan Berlin / Wikimedia Commons)
A holokausztot nem kizárólag a szenvedés és az áldozattá válás történetén keresztül kell tanítani, hanem a zsidó kultúra, az életigenlés, a túlélés, az alkotóerő és a kulturális hozzájárulás bemutatásával is – véli a művész.
Steven Van Zandt aggodalma: a holokauszt előtti légkör tér vissza?
A cikk Steven Van Zandt egyik legfontosabb kijelentésével indul.
A Bruce Springsteen E Street Bandjének legendás gitárosa, a Rock and Roll Hall of Fame tagja és a Maffiózók (The Sopranos) című sorozat Silvio Dante karakterének megformálója egyre aggasztóbbnak látja az antiszemitizmus terjedését. A Jewish Telegraphic Agencynek adott interjújában így fogalmazott: „Érezhető a holokauszt előtti légkör.”
Van Zandt elsősorban a közösségi médiában tapasztalható jelenségekre utalt. Szerinte az antiszemita hazugságok folyamatos ismétlése idővel társadalmi meggyőződéssé válhat. Ezt különösen erős szavakkal írta le: évről évre terjesztik a hazugságokat, és ha valamit elég sokszor ismételnek, az emberek előbb-utóbb hinni kezdenek benne.
A gondolatot a holokauszt történetével kapcsolta össze: „Pontosan ez történt annak idején, ami végül a holokauszthoz vezetett.”
A mondanivaló lényege: Van Zandt szerint a holokauszt nem egyik napról a másikra következett be. A társadalmi előfeltételek között ott volt a hazugságok, az előítéletek és a gyűlölet módszeres terjesztése. Ezért különösen veszélyesnek tartja, ha hasonló mechanizmusok ismét megjelennek.
TeachRock: a rockzene mint a történelemtanítás eszköze
Van Zandt 2013-ban alapította meg a TeachRock nevű oktatási kezdeményezést. A projekt célja, hogy a népszerű zenét felhasználva tegye érdekesebbé és befogadhatóbbá az iskolai oktatást. A programban közreműködő ismert művészek között szerepel:
-
Bruce Springsteen;
-
Bono, a U2 frontembere;
-
Jackson Browne;
-
Martin Scorsese filmrendező.
A TeachRock 2013 óta általános és középiskolás korosztály számára készít tananyagokat különböző témákban. A most bemutatott program címe „A zsidó örökség és a holokauszt: egy időtálló kultúra felfedezése a zenén keresztül”.
A négynapos oktatási programot 2026 novemberében indították el. Három fő témakört dolgoz fel:
-
Az antiszemitizmus kialakulása és terjedése a háború előtti Európában.
-
A holokauszt túlélőinek személyes visszaemlékezései.
-
A zsidó értékek, kulturális örökség és identitás.
A különlegesség az, hogy mindezt rock- és popzenén keresztül közelítik meg.
Miért éppen a KISS, Leonard Cohen és Lawrence
-
KISS: a félzsidó glam metal együttes, amelynek alapító tagjai között Gene Simmons és Paul Stanley is zsidó származású.
-
Leonard Cohen: a világhírű zsidó folkénekes és költő.
-
Lawrence: kortárs New York-i popzenekar, amelyet két zsidó testvér vezet.
A választás tudatosan szokatlan.
A holokauszt oktatása hagyományosan komor, tragikus hangvételű. Ez a program azonban azt szeretné megmutatni, hogy a zsidó történelem nem kizárólag üldöztetésből és pusztulásból áll. A zsidó kultúra a modern populáris kultúrát is jelentősen formálta.
Van Zandt erről így beszélt: „A szórakoztatóipar nem létezne a zsidók hozzájárulása nélkül.” Külön megemlítette Bob Dylant, valamint a legendás dalszerzőpárost, Jerry Leiber és Mike Stoller nevét. Azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek az alkotóknak a munkássága személyesen is sok örömet adott neki.
Ez a tananyag egyik fontos üzenete: a zsidó közösség nem csupán elszenvedője volt a történelemnek, hanem aktív alakítója a modern kultúrának.
Hogyan tanítják a holokausztot a KISS segítségével?
A cikk egyik legérdekesebb része a négynapos tananyag első napját mutatja be. Az oktatás a KISS 1975-ös slágerével, a Rock and Roll All Nite című dallal kezdődik. A diákok először meghallgatják a zenét, majd a tanár fokozatosan elvezeti őket a háború előtti európai zsidó élet, illetve az antiszemitizmus történetéhez.
Michael Igel, a tananyag egyik közreműködő szerzője, aki egyben Florida állam holokausztoktatási munkacsoportjának elnöke, így idézte fel a diákok első reakcióját: „Amikor elsőként Gene Simmonst látod kiöltött nyelvvel, azt kérdezed magadtól: mi történt a holokausztoktatással?”
Ez természetesen szándékos provokáció. A diákok először egy látványos, extravagáns rockzenekarral találkoznak, és csak később értik meg, miért került a KISS a tananyagba. A kapcsolat Gene Simmons családi történetében rejlik.
-
Gene Simmons édesanyja holokauszttúlélő volt.
-
Paul Stanley szintén zsidó származású.
-
A tananyag azt vizsgálja, hogyan kapcsolódhat a családi múlt, a túlélés és az identitás az alkotói önkifejezéshez.
A program egyik kérdése, hogy Simmons családi háttere miként befolyásolhatta különleges színpadi személyiségét.
Ez egy érdekes pedagógiai megközelítés: a diákok nem csupán történelmi adatokat tanulnak, hanem megpróbálják megérteni, hogyan él tovább a történelmi tapasztalat a következő generációk identitásában és kultúrájában.
Nemcsak áldozatok, hanem túlélők és alkotók
A cikk egyik legfontosabb gondolata a holokausztoktatás szemléletének megváltoztatása. Michael Igel szerint az új módszer lehetőséget teremt arra, hogy a zsidókat ne kizárólag a tragédia áldozataiként mutassák be. cikkben szereplő megfogalmazás:„áldozatok egyetlen történelmi pillanatfelvételen”. Ez a kifejezés különösen fontos.
A zsidó történelem nem azonos a holokauszttal. A zsidó közösségeknek a tragédiát megelőzően is gazdag kulturális, vallási, társadalmi és szellemi életük volt, és a túlélők, valamint leszármazottaik a háború után is hozzájárultak a világ fejlődéséhez.
Az oktatási program ezt a folytonosságot kívánja bemutatni.
A túlélés és az újjáépítés éppúgy része a történetnek, mint az üldöztetés és a pusztítás.
Az új módszer gyakorlati kipróbálása Floridában
A programot 2026. november 12-én, csütörtökön 50 középiskolás diáknak mutatták be a floridai St. Petersburg városában található Florida Holocaust Museumban. Az időzítés sem véletlen: Floridában ekkor tartották az állami holokausztoktatási hetet. A floridai holokausztoktatási munkacsoport célja, hogy a tananyagot minél több iskolai körzethez eljuttassa.
Michael Igel különösen fontosnak tartja az alternatív oktatási formákat. Így fogalmazott: „Mindig úgy szeretnénk oktatni, hogy a diákok ne érezzék azt, hogy éppen tanítják őket.” Ez nem azt jelenti, hogy a tananyag feladja a történelmi követelményeket. Igel hangsúlyozza: továbbra is a hivatalos oktatási követelményeknek megfelelő holokausztoktatásról van szó, csak más, szokatlanabb kulturális eszközökkel.

Steven Van Zandt 2011-ben Cannes-ban (Fotó_ Wikimedia Commons)
Igel további tervei között szerepel az étkezési kultúra és a színház felhasználása is a holokauszt történetének bemutatására.
A zsidó identitás és Izrael kérdése a mai zenei világban
A cikk második nagy témája a jelenkori antiszemitizmus, Izrael és a zeneipar politikai megosztottsága. Ez különösen érdekes, mert Van Zandt korábban maga is a kulturális bojkott egyik legismertebb képviselője volt. 1985-ben ő vezette a Sun City elleni nemzetközi művészbojkottot. A kampány a dél-afrikai apartheidrendszer elleni tiltakozás része volt.
Az akkori kezdeményezésben számos ismert zenész vett részt, és Van Zandt számára a kulturális bojkott a politikai nyomásgyakorlás eszközét jelentette.
Ma azonban határozottan ellenzi az Izrael elleni BDS-mozgalmat.
A cikk szerint több előadó, köztük Lorde, a Paramore és Björk is aláírt Izrael bojkottjára felszólító nyilatkozatokat. Más művészek, például Pink és Boy George ezzel ellentétes álláspontot képviselnek.
Van Zandt szerint az apartheidellenes dél-afrikai bojkott és az Izrael elleni kezdeményezések nem azonosak.
Erről így nyilatkozott: „Igen, a világ bojkottkirályaként ismernek. De ez nem ugyanaz a helyzet.” Izrael önvédelmével kapcsolatban még határozottabban fogalmazott: „Megtagadni Izraeltől az önvédelméhez szükséges fegyvereket felháborító.”
Ez a kijelentés jól mutatja, hogy Van Zandt számára az Izrael biztonságához való jog alapvető kérdés.
Konfliktus Roger Watersszel
A cikk kitér Van Zandt és Roger Waters, a Pink Floyd egykori társalapítója közötti konfliktusra is. Waters az Izrael elleni bojkottmozgalom egyik ismert támogatója. Van Zandt elmondása szerint korábban részletes, diplomatikus levelet írt neki, amelyben megpróbálta elmagyarázni, miért tartja tévesnek a BDS stratégiáját. A levelet így idézi fel: „Írtam neki egy nagyon udvarias, részletes levelet, amelyben elmagyaráztam, hogy ez félreértésen alapul, hiba, és nem fog semmit elérni.”
Van Zandt szerint Waters erre személyeskedő nyilvános támadásokkal válaszolt. A történet azért is érdekes, mert két olyan zenész konfliktusáról van szó, akik korábban a zene politikai és társadalmi szerepvállalását egyaránt fontosnak tartották.
A különbség az, hogy Izrael megítélésében teljesen eltérő álláspontot képviselnek.
A holokauszt fogalmának és a népirtásnak a mai oktatása
Michael Igel szerint a tananyag egyik további fontos feladata, hogy a fiatalok megértsék, mit jelent valójában a népirtás fogalma. A cikkben ezt így fogalmazza meg: „Egy olyan generáció számára, amelynek meg kell értenie, mit jelent ez a szó, és mit nem jelent.”
Ez különösen aktuális a mai politikai és társadalmi vitákban, amelyekben a holokauszt és a népirtás fogalmát gyakran használják különböző konfliktusok értelmezésére.
Igel szerint fontos, hogy a fiatalok ne csak ismerjék ezeket a kifejezéseket, hanem történelmi és fogalmi jelentésüket is értsék.
A program tehát nem kizárólag a múlt megismertetésére törekszik, hanem arra is, hogy a diákok képesek legyenek a jelenkor eseményeit történelmi összefüggésekben értelmezni.
Van Zandt ambíciója: országos párbeszéd a zsidóságról és Izraelről
A cikk végén Van Zandt már jóval szélesebb célkitűzésekről beszél. Nem elégszik meg azzal, hogy egy új oktatási programot vezessenek be az amerikai iskolákban. Szeretné, ha a kezdeményezés hozzájárulna az amerikai közbeszéd megváltoztatásához is.
A közösségi médiában tapasztaltakat „hazugságok egymásra halmozásaként” írja le, és úgy véli: „Előbb-utóbb szükség lesz egy országos nyilvános párbeszédre erről, amely jelenleg nem zajlik.” „Abban a pillanatban már minden lehetőség nyitottá válik.”
Ez arra utal, hogy Van Zandt nem pusztán oktatási projektként tekint a TeachRock kezdeményezésére, hanem egy szélesebb társadalmi és kulturális változás kiindulópontjaként.

