Húsvéti folklór
Egy olvasónk számolt be az általa húsvét hétfőn, a 61-es villamoson akaratlan kihallgatott beszélgetésről. Középkorú férfi mondja középkorú hölgynek:
“Azt nem mondom, hogy ami velük történt, az jó. De amikor megfeszítették Jézust, tudniuk kellett, hogy a saját sírjukat ássák meg. Egy ilyen embert megfeszíteni!”
A kijelentés teológiai elemzésére nem vállalkozhatunk. Persze itt nem is teológiai diskurzusról van szó. Messzemenő következtetéseket sem szabad levonni ilyen lefülelt mondatokból – de úgy tűnik, nem kell félni attól, hogy a “régi” keresztény, vallási hátterű antiszemitizmus teljesen átadná a helyét Magyarországon is az “új” antiszemitizmusnak (ahogyan az elfogult Izrael-ellenességet gyakran nevezik).
Nézzük inkább a dolog jó oldalát (“…pedig Lenin elvtárs közéjük is lövethetett volna.”) – és valljuk be, a fejlődés látványos. Vagy kétezer éven keresztül, néha és néhol, a kereszténység fő ünnepei pogromokra adtak alkalmat a csőcseléknek. (Még 1903-ban a kisinyovi tömegmészárlással is a húsvétot “ünnepelték”, akik részt vettek benne.) Itt nincs pogrom – bár igény, ahogy mondani szokás, talán volna rá.
