Egy házmester, aki „a vészkorszak idején élete kockáztatásával üldözött magyar zsidók életét és vagyonát mentette meg”

Egy házmester, aki emléktáblát kapott. Egy házmester, aki – ahogy a tábla is írja – „a vészkorszak idején élete kockáztatásával üldözött magyar zsidók életét és vagyonát mentette meg”.

„Mindig rá szerettem volna hasonlítani, azt szerettem volna, hogy engem is úgy szeressenek, ahogy őt szeretik” – ezt az újlipótvárosi Victor Hugo utca 28-as számú ház egyik régi lakója mondta Frici mamáról, aki nemrég kapott emléktáblát, történetét pedig Kovács Tamás György urbanista kutatta és foglalta össze egy 30 oldalas kiadványban, ami a táblaállítás alapjául is szolgált. (…) – írja a 444.hu.

A Victor Hugo utca 28-as számú ház egykori és mai lakóinak történeteiből egy rendkívüli ember képe rajzolódott ki: egy házmesteré, aki évtizedeken át gondoskodott közösségéről, és aki 1944-ben saját életét is kockáztatva segítette az üldözötteket és védte értékeiket. A kerttel való foglalkozásból és a Budapest100-on elindult beszélgetésekből végül valódi közösségi cselekvés született: a ház lakói elhatározták, hogy emléktáblával őrzik meg Frici mama emlékét.

„Ehhez több mint huszonöt ember és szervezet járult hozzá valamilyen módon – pénzzel, munkával, visszaemlékezéssel –, az avatáson pedig hatvanan vettünk részt. Apró számok, de egy ilyen mikrotörténetben szerintem ez soknak számít, és valahogy ettől nyeri el az egész az értelmét” – mondta Kovács Tamás György.

A kutatási anyag özvegy Lichtenstein Lajosné, közismert nevén Frici mama bemutatásával indul, aki a Victor Hugo (eredetileg Wahrmann Mór) utca 28. szám alatti lakóház házmestere volt 1941-től egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig. Özvegyként egyedül maradt 12 éves lányával, majd később segítette unokái nevelését, közben szolgálta a ház lakóit. A II. világháború idején, 1944-ben saját élete kockáztatásával védte a házban lakó üldözött emberek vagyonát és életét, támogatta az üldözötteket jó szóval és étellel, akadályozott meg elhurcolást, gyilkosságot.

A kutatás is emlékeztet rá, hogy bár 1944 decemberében a nyilas kormány elrendelte, hogy nevezzenek át minden olyan utcát, ami zsidónak minősített személy nevét viseli, a hivatalok időhúzásának köszönhetően a Wahrmann Mór átnevezése elmaradt. Mai nevét aztán 1952-ben kapta, Victor Hugo születésének 150. évfordulója alkalmából.

A Victor Hugo utca 28. alatti házat Köves Gézáné Grünwald Melánia megrendelésére Singer Miksa építész tervezte, Köves Gézáné kérte fel házmesternek unokaöccse, Frankl Gábor anyósát, özvegy Lichtenstein Lajosnét, Frici mamát. Az első lakók 1940 végén költöztek be, pár hónappal később már mind a 15 lakásban laktak. Akkor – az öt lakásban szolgáló hat cselédet is beleértve – 48 ember élt a házban. Az óvóhely hivatalosan 35 főre lett kialakítva, vagyis az eleve szűken számolt tervezési feltételekhez képest már az első pillanatban túlzsúfolt volt a ház.

A házat 1944-ben csillagossá nyilvánították, majd felkerült a vatikáni védett házak listájára. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a hasonló méretű és elhelyezkedésű csillagos házak ismert adatai alapján feltételezhetően nagyjából 150 üldözött húzta meg magát az épületben.

Rájuk vigyázott Frici mama, aki Lebovits Friderika néven született 1897-ben, Budapesten. Papíron evangélikus volt, és miután már a nagyszülei is kikeresztelkedtek, nem esett a zsidó törvények hatálya alá, ennek köszönhetően maradhatott házmester. Veje és a vészkorszak alatt született unokája azonban zsidónak minősült, vagyis közvetlen hozzátartozói is életveszélynek voltak kitéve.

1945-ben készült egy igazolóbizottsági vizsgálat, a jelentés kérdőívén Frici mama a saját kézírásával a következő megjegyzést tette: „A nyilas uralom alatt – a ház zsidó lakóinak védelmében kifejtett munkám miatt – tettlegesen bántalmaztak; egy esetben egy elhurcolandó lakó megszökésében segítséget nyújtottam; szerencsés véletlen mentett meg a helyszínen való agyonlövetéstől – de ezúttal is tettleges bántalmazásban részesültem.”

1949 májusában, négy évvel az igazolóbizottsági jelentés kiállítása után négy lakó egy közös nyilatkozatot adott át Frici mamának az alábbi szöveggel: „Alulírottak, teljes felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy özv. Lichtenstein Lajosné 1944. március 19-től a náci-fasiszta megszállás alatt az üldözötteknek a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta. Az emberek életének megmentésében, iratszerzéssel, vagyon­tárgyaik, ruhaneműjük stb. eldugásával, a házban lakó üldözöttek élelmezésével érdemelte ki minden ember megbecsülését. Önzetlen áldozatkészsége példamutató kell hogy legyen minden ember számára.”

Teljes cikk