Az első nyilvános iráni kivégzések a januári tüntetések kapcsán

Tegnap kora reggel, március 19-én, Iránban, a perzsa újév előtt egy nappal az Iszlám Köztársaság három sportolót végzett ki nyilvános akasztással, az egyikük 19 éves volt.

A három fiatal: Saleh Mohammadi, Mehdi Qasemi és Saeed Davudi, bajnok birkózó volt. Ezeket az ifjú férfiakat megfosztották a tisztességes eljárástól, hiszen az Iszlám Köztársaság diktatúrája alatt tisztességes eljárás nem létezik.

A hivatalos vád szerint a január 8-i qomi tüntetések során két rendőr megölésében vettek részt.

Mindvégig ártatlannak vallották magukat. Kínzással kényszerítették ki a vallomásukat, ahogy ez a rezsim mindig teszi. Korlátozták az ügyvédeikhez való hozzáférésüket. Figyelmen kívül hagyták az alibijukat alátámasztó bizonyítékokat. Nem volt térfigyelő kamerafelvétel, amely a feltételezett bűncselekmény helyszínén látta volna őket, családjaik pedig azt állították, hogy máshol voltak. Átlátható bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, és mindehhez a jogsértések egész sora társult, köztük az is, hogy a fiúkat a fogság alatt brutálisan megverték.

Nem mellékes, hogy élsportolók voltak. A diktatúra a sportolót mindig többletjelentéssel ruházza fel. A sportoló fegyelmezett test. Nemzeti embléma. Exportképes arc. Fontos országimázs-kellék. Bizonyíték arra, hogy a hatalom erős, rendezett, életképes. A sportoló a kirakatban a rezsim dísze. Abban a pillanatban, hogy saját hangja lesz, szembefordul, nagy kockázatot jelent, hiszen a rezsim gyengeségét jelzi.

Ez a logika nem újkeletű. Egyidős a birodalmi hatalom logikájával. Már az ókori Róma is szerette közszemlére tenni a megszelídített erőt, erre szolgáltak a gladiátorok, és a modern diktatúrák sem gondolkodnak másként.

A sztálini Szovjetunióban Nyikolaj Sztarosztyint, a Spartak Moszkva futballlegendáját koholt, politikailag konstruált vádak alapján ítélték el, majd a Gulagra küldték. A diktatúra addig becsüli a sportolót, amíg birtokolni tudja. Amikor ez megszűnik, a tiszteletet felváltja a megtorlás.

Iránban ez most azért látszik különösen élesen, mert a rezsim nemcsak a régi önmagát ismétli, hanem a gyengülés jeleit is egyre nyíltabb brutalitással próbálja ellensúlyozni.

Ez a diktatúra nem most lett kegyetlen. Negyvenhét éve gyilkol, kínoz, erőszakol, akaszt, és totális terror alatt tartja a saját népét.

A külvilágnak is újra és újra ugyanazt bizonyítja: ezzel a rezsimmel nincs miről tárgyalni. Ez a hatalom nem egyezkedni akar. Ez a hatalom csak az erőből ért. A fenyegetés az iráni családoknak, a fiataloknak, az egész társadalomnak szól. És nekünk is, a szabad világban. Mert ha egy hatalom tizenkilenc éves gyerekeket koholt vádak alapján nyilvánosan felakaszt, akkor ott nincs több kérdés. Ott csak annyi marad, hogy higgyünk a szemünknek. Az a negyvenhét éve uralkodó rezsim, amely erre képes, nemcsak a saját népére jelent egzisztenciális fenyegetést, hanem bárkire, aki az útjában áll.

Ilyenkor frusztráló és bénító az eszköztelenség. De annyit megtehetünk, hogy kimondjuk a nevüket. Hogy beszélünk róluk. Hogy nem hagyjuk, hogy ezeket a gaztetteket csendben, nemzetközi visszhang nélkül vigyék véghez a hetek óta tartó internetsötétségben. Hogy nem engedjük, hogy az iráni iszlamista propaganda beszéljen helyettük a nyugati világban.

A kivégzések Norouz előtt egy nappal történtek. A perzsa újév küszöbén. Egy több ezer éves, zoroasztriánus gyökerű ünnep előtt, amely a tavaszba való átfordulást, a fény visszatérését, a jó győzelmét a rossz fölött és a megújulás spirituális jelentését hordozza. Norouz a perzsa nép egyik legmélyebb kulturális önazonossága, egy iszlám előtti civilizáció továbbélő emlékezete. Az, hogy a rezsim erre a napra időzítette három fiú nyilvános meggyilkolását, önmagában is üzenet. Azt akarta, hogy az új év ne a remény kezdete, hanem a gyászé legyen. Hogy a perzsák ne a tavasz érkezését, hanem a veszteség fojtogató fájdalmát vigyék magukkal az új esztendőbe. Hogy az újrakezdés időszakát bemocskolja a félelem.

De Norouz jelentését ez a rezsim nem tudja elvenni. Katonai erejét külső segítséggel meg lehet törni, de a végső győzelmet a bátor iráni nép fogja kivívni: azzal a fénnyel, amely belőlük árad, le fogják győzni a sötétséget.

Források:

CHRI – Center for Human Rights in Iran: https://iranhumanrights.org/…/three-protesters…/ | Iran Human Rights / IHRNGO: https://iranhr.net/en/articles/8656/ | HRANA: https://www.en-hrana.org/iran-executes-three-men…/ | Iran International: https://www.iranintl.com/en/202603198407 | Encyclopaedia Iranica – Nowruz: https://www.iranicaonline.org/articles/nowruz-i | Olympic World Library – sport és szovjet propaganda: https://library.olympics.com/…/DigitalCollectionAttachm… | American Political Science Review – International Sports Events and Repression in Autocracies: https://www.cambridge.org/…/19FA0D5B0DD55259AA6A3E4FEBB…

Az írás a Kendőzetlenül blogon jelent meg.