Edith Bruck felidézte gyermekkorát és azt a pillanatot, amikor 1944-ben szüleivel és három testvérével megérkezett Auschwitzba. A Tiszakarádon született Edith akkor tizenhárom éves volt. Hangsúlyozta, hogy magyar csendőrök vitték el őket otthonukból: hiába mondták, hogy édesapját az első világháborúban kitüntették, egy húszéves csendőrgyerek pofon ütötte Edith Bruck negyvennyolc éves apját. „Akkor tudtam, hogy mindennek vége van” – jelentette ki.
Visszaemlékezett, hogy édesanyja a gázkamrában halt meg, a láger szenvedéseire – az éhezésre és hidegre –, fiatal rabtársai öngyilkosságára.
„Auschwitz olyan mint a méreg, az ott átélt tapasztalat áthatja és megváltoztatja az egész életedet, a teljes életszemléletedet” – mondta Edith Bruck.
A kilencvennégy éves írónőt a holokauszt nemzetközi emléknapján a RAI olasz közmédia rendkívüli tanúként szólaltatta meg. Edith Bruck a római lakásában készült interjúban hangoztatta, hogy azért kezdett el írni, mivel az volt az egyetlen módja, hogy a koncentrációs táborok túlélőjeként meghallják a szavát.
„Ma is szükség van az írásra, szükség van a kiáltásra, mert a világ tele van igazságtalansággal, és mindaz, ami történik, rám is vonatkozik” – jelentette ki. Hozzátette, hogy soha nem érzett gyűlöletet senki, még a németek iránt sem.
Edith Bruck 1954-től Rómában él, ahol egyszer egy üzletben összefutott azzal a lengyel zsidó nővel, aki barakkjuk kápója volt. Felismertük egymást, de ő jobban félt tőlem – mondta Edith Bruck.
Az interjút abban a fehér színű vállkendőben adta, amelyet 2021-ben személyesen Ferenc pápa vitt neki ajándékba, amikor felkereste az írónőt a lakásában. Edith Bruck a 2025-ös jubileumi katolikus szentév emlékkönyvében szerzőként szerepelt. Olaszországban József Attila, Radnóti Miklós és Illyés Gyula fordítójaként is ismert.
A Corriere della Sera című napilap kedden közölt felmérése szerint az olaszok fele szerint az antiszemitizmus erősödik, és több mint negyvenhat százalékuk úgy látja, hogy a zsidóellenességet a palesztin–izraeli konfliktus elmélyítette.
