Újra csatatérré vált Budapest – összefoglaló, összes hír + fotók és videó

Több sérült, előállított tüntetők, összetört padok, telefonfülkék, kiégett autó – nagyjából ez a mérlege a Hatvannégy Vármegye ifjúsági szervezet szombat délutáni és kora esti felvonulásának és zavargássá fajult tüntetésének. 

Forrás: STOP/MTI

 

A szónokok módszeresen szidalmazták a tőlük néhány kilométerre demonstráló Magyar Demokratikus Chartát és szimpatizánsait, kiváltképp a zsidókat és a cigányokat, majd jöttek a Molotov-koktélok.

Mintha hasadás állott volna be a radikálisok erőterében, erre utalt ugyanis Kakukk Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetőjének szónoklata, melyet érdeklődés hiányában bőven 15 óra után kezdett meg a Hősök terén az akkor még csak párszáz fős közönség előtt. Kakukk arra utalt, “kardános kurucok” a nemzetbiztonsági hivatal utasítására a kuruc infón megtiltották, hogy radikálisok a ma délutáni tüntetésre menjenek. A kibogozhatatlan nyilatkozat enyhe felhördülést váltott ki a jelenlévők soraiban. Őt követte Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért mozgalom elnöke, aki hosszasan gyalázta a kormányt, Gyurcsány Ferencet és a tőlük néhány kilométerre demonstráló Magyar Demokratikus Charta szimpatizánsait. Utána Morvai Krisztina – aki egyébként EP képviselői álmokat dédelget – emelkedett szólásra, és a tőle szokott hiszterizáló hangnemben, erőltetett eleganciával szólította harcba az egybegyűlteket, hosszasan szidalmazva és gúnyolva a “chartás kartársakat”.

Budaházy György meglehetősen összeszedett szónoklattal, és az őt megelőzőekhez képest sokkal konkrétabban szólított ellenállásra a romák, a zsidók, a baloldaliak és a liberálisok valamint Orbán Viktor és a Fidesz ellen. Toroczkai László sem adta alább, buzdítónak kevésbé, mindinkább gerjesztőnek minősíthető szónoklattal, melyben valószínűsítette, hogy a mai nap talán csak egymás méregetésével fog telni, de idővel eljön majd a győzelem órája is. Ezt követően a rendezők arrébb terelték a megjelenteket az egyik kordon kaputól, hogy a Magyar Gárda felvonult tagjai elsőként indulhassanak az Andrássy úton át az Oktogon felé. Később kiderült, hogy egy indexes újságírót több tüntető is inzultált – már amennyiben ily elegáns kifejezéssel illethető az, ha több jól táplált férfi körbefog egy munkáját végző riportert és közülük egy hátulról lábszáron rúgja.

“Zsidók, cigányok takarodjatok”, “egyszerűen senkik vagytok”, valamint a már sokszor hallott “Gyurcsány takarodj” rigmusok hallatszódtak az Oktogon felé haladó menetben, melynek hangereje arányosan növekedett a belváros közelségével. A környéken lakók és a bámészkodók egyértelműen fokozódó aggodalommal, hovatovább rémülettel nézték, az olykor már őrjöngésbe forduló üvöltözést, amit az ekkora 1500-2000 főre duzzadt tömeg produkált. A Nagymező utca sarkán aztán még durvábbra fordult a helyzet: üvegpalackok repültek egy sarki épület portája, az előtte álló, és a háttérbe menekülő emberek felé. Mivel az utca másik oldaláról ezt kellő nemtetszéssel fogadták feltehető volt, hogy ellendemonstrálók lehetnek. Ez azonban később nem igazolódott be: több mint valószínű, hogy békés szombat délutánjukra készülődő lakosok és turisták szenvedhették el a tüntetők mocskolódását és agresszióját. A Szabadság térre érkezve, negyed órán át úgy tűnt, hogy rendbontás nélkül megy végbe a szónokok által korábban beharangozott megemlékezés, melynek jegyében a “kommunizmus és cigánybűnözés áldozatait szimbolizáló” cipőket helyeznek el a szovjet emlékművön. Nem így lett. 

Molotov-koktélt illetve görögtüzes petárdákat dobált a kordonnal elkerített és rendőrök által védett területre a tüntetők kemény magja, akik között számos futball huligán is volt, kiket pár órával korábban a Hősök terén örömmel köszöntöttek a szervezők. A rendőrök ekkor kezdték oszlatni a tömeget: többnyire könnygázt vetettek be, és azzal késztették menekülésre a mellékutcák felé inalókat. Az Arany János utcai megállónál egy kisebb csapatuk próbált újra összeállni, azonban a rendőrök onnan is továbbkergették őket a Deák és a Nyugati tér irányába. Előtte még a randalírozók felgyújtottak egy rendőrautót a Hercegprímás és az Arany János utca sarkán. A járműnek előbb betörték az ablakait, majd ezt követően felgyújtották. Az autót a rendőröknek sikerült eloltaniuk, szerencsére senki sem sérült meg.

Eközben a Szabadság térről kiszorított tüntetők közül többen a közeli református Hazatérés templomába menekültek. A rendőrök és a tüntetők egy darabig farkasszemet néztek egymással, majd felszólították a tömeget, hogy hagyják el az épületet. Néhányan elhagyták a helyszínt, miután megnyitották a rendőri sorfalat, előállításra itt nem került sor. A templomban az összecsapások folyamán, folyamatosan zúgtak a harangok.

A legdurvább helyzet az Andrássy úton alakult ki, itt folyamatosan szorították a Hősök tere felé a tüntetőket a rohamrendőrök és közben a párhuzamos utcákat is lezárták. A radikális demonstrálóknak így nem maradt ideje újra összerendeződni, vagy barikádot építeni. Menekülés közben viszont törni-zúzni kezdtek: padokat, telefonfülkéket törtek össze, több helyütt megnyitották a tűzcsapokat.
Később méginkább szétvált a zavargók csapata. Harminc-hatvan fős társaság menekült az Oktogontól a Nyugati tér irányába, ahol a Szondi utca környékére összevont rendőri erők karjaiba szaladtak, míg a többieket a Bajza utca felé szorították tovább.

Végül, az összehangolt rendőri akciók után, a tüntetők egyszerűen hazaszaladtak. Az Andrássy út kiürült, csak várakozó egyenruhásokat lehetett látni. Egy idő után aztán ők is elindultak – fél nyolcra véget ért a csata.

Egy idős hölgy és három rendőr megsérült, 12 randalírozót előállítottak, kiégett autó, üvegcserepektől recsegő utcák, összetört padok. Ez a szombati szélsőjobboldali demonstráció “eredménye” Itt van az ősz…

*

Ezt még a Kádár se merte volna megcsinálni!
Tekintse meg az index videóját