’44-es végrendelet
Ki szereti a zsidókat?
A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik Tersánszky Józsi Jenő testamentumát 1944 decemberének drámai napjaiból. Ebben kitagadta családtagjait az örökségből, várható hazai és nemzetközi jogdíjaiból, és valamennyi jövedelmét a Svéd Vöröskeresztre hagyta. A kedvezményezettek a „nyomorgó magyar gyerekek” legyenek, “nem véve ki soraikból a zsidókat sem”.
Tersánszky nagyot csalódott famíliájában, mert közöttük nem akadt egy sem, aki az író kikeresztelkedett feleségét befogadni, bujtatni hajlandó lett volna a nyilas terror idején. A férfinak azzal kellett számolnia, hogy eddig mentesített („árja párja”) asszonyát erőszakkal hurcolják el tőle egy csillagos házba. Ám az első “világháborút végigküzdött katona” úgy dönt: ellenáll. “Ha közülük csak egyet is lelövök, … példát adok” a többieknek .Ahhoz pedig, hogy a szokásos megkínoztatást elkerüljem – írta –, elég adag cián van a birtokomban. De nem is a személyes sorsának fordulatai aggasztják. “Elviselhetetlen már nekem az a birka bárgyúság és gyávaság, amellyel magyar sorsosaim a német bérenc orgyilkosok parancsára mozognak”. (Ennyit a birodalmi sasról meg az ártatlanságról!)
Kapcsolódó cikkek:
Müller Péter Sziámi: Milyennek képzelem a jó antiszemitizmust?
