A raftingoló rabbi

Írta: Népszabadság - Rovat: Hírek - lapszemle

Nézzük a táncoló gólembohócokat, esetleg a muzsikáló, mulató, raftingoló, trambulinról kedélyesen felreppenő rabbikat.

 

Für Emil kiállítása a Bálint házban

Nézzük a Vespán vagy a velocipéden suhanó rabbit vagy azt a különös seregletet, amelynek tagjai a harmonikagép függönye alá bújt fotográfus előtt várakoznak arra, hogy elrepüljön végre az a bizonyos kismadár. Várja a pillanatot a szamárfejű ember, a puskás vitéz, a kutyafejű trombitás, egyikük fején madár ül, és még egy bánatos ló is odakeveredett valahogy. Néhány képpel odébb táncoló gólembohócokon, esetleg a muzsikáló, mulató, raftingoló, trambulinról kedélyesen fel reppenő rabbikon mosolygunk. Nézzük Für Emil bármelyik figuráját, és garantáltan jó kedvünk lesz. Egy ideig. Mert egy idő után megérint a vidámság és az irónia mögött szivárgó bánat. Boldogan kavargó, mesés, összességében mégis szívszorító világ tárul a néző elé a Bálint Házban Für Emil legújabb kiállításán.

Für Emil tusrajzai és héber szövegeket, régi fényképeket is használó szitanyomatai a sokféleképpen megélhető zsidó vallás ezúttal játékosan használt jelképeivel együtt egy sajátos álomvilágot idéznek. Amelynek eredője persze nagyon is valóságos. A rajzokon a lendületes és vicces kavargás egy háttér és biztos talaj nélküli térben látható: fehér lapon fekete tusrajzok.

Úgy látszik, a jókedvű(nek látszó) karneválhoz nem kellenek a színek, az olcsó káprázat, merthogy Für Emil képein ezúttal (egy kivétellel) szín nem élénkíti a látványt. Élénkíti viszont a képzelet, amely továbbgondolja a művész meséit, megtölti őket legendákkal, múlttal – és persze vággyal: egy élhetőbb, vidámabb, emberibb jövővel.
 

[popup][/popup]