bocsánat– סליחות

Az ENSZ szónoki emelvényén most Mahmud Abbasz tartja a beszédét. Azt
mondja, hogy nem volt más választásuk, mint az ENSZ-től kérni államot a
palesztin nép számára – és az ég nem szakad le ekkora hazugságtól. Nem, a
beszédet megtapsolják.

 

 

forrás: amichai.hu

 

Elul hónap utolsó szombatja pár perce bejött. Askenázi zsidó szokás szerint ilyenkor kérünk bocsánatot mindenkitől, akit ebben az évben megbántottunk.

A dolgok pillanatnyi állása alapján, úgy tűnik, hogy mint izraeli, bocsánatot kell kérjek az egész világtól azért a pofátlanságért, hogy vagyok.

Az ENSZ üléstermében, akik megtapsolták Mahmud Abbasz beszédét, bizonyára úgy gondolják, hogy ha mi, izraeliek nem lennénk, akkor minden probléma megoldódna, a világ nyugalmasabb lenne, eltűnne a közel-keleti konfliktus, az iszlámista terror.

Igazán felháborító szemtelenség, hogy azt az apró szívességet nem tesszük meg, hogy felszívódunk, eltűnünk erről a bolygóról.

Mert ha nem Izraelben, akkor mégis, hol élhetnének a zsidók? Kétezer év és a véres XX. század végképp bebizonyította, hogy Európában nincs helye a zsidóknak.  Önámítás volt azt hinni, hogy nemzetalkotó népességként kezelik a zsidókat, ha azok németnek, franciának vagy  magyarnak vallják, és érzik is magukat, ha elhagyják őseik kultúráját, hagyományait, ha magyarosítják a nevüket és kikeresztelkednek.

Önámítás volt azt hinni, hogy a britek  hálásak lesznek  Haim Weizman professzornak, első világháborús érdemeiért, és betartják igéretüket – hozzásegítik a zsidókat, saját államuk létrehozásához, őseik földjén. Bocsánat, hogy  a cionisták mégis összehozták.

Bocsánat, hogy az Erec Izraelbe visszatelepülő zsidó fiatalok száz évvel ezelőtt lecsapolták a mocsarakat, termővé tették a sivatagot, embertelenül sok munkával virágzó településeket hoztak létre.

Bocsánat, hogy a múlt század huszas éveiben már saját víz és energia-ellátásról gondoskodtak a zsidók, hogy megszervezték a tömegközlekedést, hogy gazdasági fellendülést okoztak, és ezért a környező gyarmatokról is ide áramlottak az arabok.

Bocsánat, hogy kemény munkával szerzett javaikat megvédték az arab rablótámadásoktól, megszerveztek egy működőképes országot, már akkor, amikor még reményük sem volt arra, hogy önálló államuk legyen, amikor rokonaikat halomra gyilkolták Európában.

Bocsánat, hogy a zsidók nem csak a “könyvek könyvével” ajándékozták meg az emberiséget, de képesek voltak kétezer év után újraéleszteni az alapokból a héber nyelvet, és ezen nem csak beszélnek, hanem művészi alkotásokra is képesek.

Bocsánat,  hogy amikor 1948-ban együttesen megtámadták a frissen kikiáltott államot a környező arab országok, hatezer fiatal élet árán is, de a zsidók megvédték magukat – nem menekültek el.

Bocsánat, hogy újra is újra visszaverték a támadókat, megfékezték az önrobbantgató terroristákat, kimenekítették elrabolt polgáraikat, és ezen közben 63 éve alatt egy stabil gazdaságot produkáltak.

Bocsánat, hogy Izrael befogadta az arab országokból menekülő zsidókat és letelepítette őket, miközben az arabok, saját testvéreiket menekülttáborokban senyvesztik.

Bocsánat, hogy a zsidó állam léte kiválasztotta az arabok közül a palesztínokat, akik addig sosem voltak, még a nevük is a héber plistim (magyarul: betolakodók) szóból ered, Mózes korából.

Bocsánat, hogy a Palesztin Autonómiának a víz és energiaellátását még mindig Izrael adja, pedig 1993 óta, a ménkű sok nemzetközi segélyből, fegyvervásárlás helyett, építhettek volna már megfelelő infrastruktúrát.

Bocsánat, hogy elhittük a sok hazugságot a békés egymás mellett élésről Arafatnak, és megkötöttük az oslói egyezményt.

Bocsánat, hogy kitelepítettük 8000 emberünk a gázai övezetből 2005-ben, a béke reményében, és rakétákat kaptunk köszönetül. Igérjük, ilyen szarvashibát többet nem követünk el.

Bocsánat, hogy 1993 óta folyamatosan, minden izraeli kormány tárgyalni akar a békéről, és győztes hatalomként is engedményekre hajlandó, csak azért, hogy végre valóban béke legyen.

És ezer bocsánat, hogy nem fogadjuk el a következetesen rosszul döntő, és ezért sorozatosan vesztes entitás előfeltételeit a tárgyalásokra, amikor ők, még arra sem képesek, hogy elfogadják: itt, ezen a geográfiai területen, Izrael, a zsidók állama. Nem csak a zsidóké, hiszen mi nem kívánjuk senkitől, hogy hagyja el házát, földjét, csak azért, mert nem zsidó, mint ahogy Palesztin beképzelt urai zsidótlanítanának minden talpalatnyi földet, de Izrael nemzetalkotó népe a zsidó – és ezért nem kérünk bocsánatot.