Bajnokokat nevelt, embereket formált – elhunyt Szántó Imre, Öcsi bácsi
Életének 83. évében, hosszú betegség után elhunyt Szántó Imre ökölvívó mesteredző, korábbi szövetségi kapitány, minden idők egyik legsikeresebb magyar ökölvívó-edzője. Öcsi bácsi a magyar ökölvívás aranykorának meghatározó alakja volt: bajnokok nemzedékeit vezette világraszóló sikerekhez, miközben tanítványainak tartást, fegyelmet, becsületet és emberséget adott tovább. A zsidó vallási hagyomány szerint a Kispesti Zsidó Temetőben kísérik majd utolsó útjára. A temetés pontos időpontjáról később adunk tájékoztatást.
Szántó Imre, Öcsi bácsi (Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)
Szántó Imrét szinte mindenki Öcsi bácsiként ismerte. A megszólításban egyszerre volt jelen a közvetlenség és a tisztelet: így hívták tanítványai, kollégái, sportvezetők és szurkolók egyaránt. Jellegzetes, rekedt hangja, szókimondása és összetéveszthetetlen személyisége évtizedeken át hozzátartozott a magyar ökölvíváshoz.
Valósággal beleszületett a sportág világába. Édesapja, idősebb Szántó Imre, a legendás Csöpi bácsi, magyar bajnok ökölvívó és kiváló edző volt. Öcsi bácsi már gyermekként ott állt a szorító mellett, figyelte a ringsarok munkáját, és szinte észrevétlenül sajátította el azt a mesterséget, amely később egész életét meghatározta.
Maga is sikeres ökölvívó volt, könnyűsúlyban háromszor szerzett bronzérmet a magyar bajnokságon, igazi hivatását azonban edzőként találta meg. Papp László mellett dolgozott a felnőttválogatottnál, majd az 1992-es barcelonai olimpiát követően szövetségi kapitánnyá nevezték ki. A magyar válogatottat egészen a 2004-es athéni játékokig vezette.
A magyar ökölvívás egyik legeredményesebb időszaka fűződik a nevéhez. Edzőként és szövetségi kapitányként olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat nevelt. Kovács István 1996-ban, Atlantában olimpiai bajnok lett, míg az 1992-es barcelonai játékokon Kovács mellett Mizsei György és Béres Zoltán, 2000-ben Sydney-ben pedig Erdei Zsolt szerzett bronzérmet. Tanítványai három világbajnoki és négy Európa-bajnoki címet is nyertek.
Kovács „Kokó” István és Szántó Imre kapcsolata a magyar sport egyik legendás mester–tanítvány történetévé vált. Az atlantai olimpiai döntőt követően Kokó mestere nyakába akasztotta az aranyérmét, jelezve, hogy a győzelem közös munka eredménye volt. Később így beszélt róla:
„Az élet fantasztikus ajándékaként tartom számon azt, hogy éppen vele futottam össze, mert nem tudom, nélküle mire jutottam volna!”
Öcsi bácsi nem csupán az ütéseket, a védekezést és a szorító törvényeit tanította. Ismerte tanítványai természetét, és pontosan tudta, mikor kell követelni, mikor bátorítani, és mikor kell csendben mellettük maradni. Nem hitt a félmunkában. Ahogyan egy alkalommal megfogalmazta: „A bokszban nem lehet félmunkát végezni.”
Szigorú volt, de sohasem közömbös.
A győzelemben is észrevette a hibát, a kudarcban pedig igyekezett megőrizni tanítványai méltóságát. Keménysége mögött mindig ott volt a felelősség és a szeretet: számára nemcsak az számított, hogy a rábízott fiatalok jó sportolókká, hanem az is, hogy tisztességes emberekké váljanak.
A tudást örökségként kapta, és örökségként adta tovább.
Édesapjától a sportág mesterségét, Papp Lászlótól az alázatot, a tisztességet és a szorítósarok nyugalmát tanulta meg. Mindazt pedig, amit elődeitől átvett, továbbadta saját tanítványainak. Életműve ebben az értelemben a l’dor vador, a nemzedékről nemzedékre továbbadott tudás és felelősség szép példája volt – írja a Mazsihisz.hu.
Zsidó gyökereiről és a közösséghez fűződő kapcsolatáról több alkalommal is beszélt, magánéletét azonban következetesen óvta. Egy 2020-as interjúban úgy fogalmazott: a bokszról akár estig beszél, a magánélete azonban rá tartozik. Zsidóságához való kötődése családi örökségében, az emlékezethez való hűségében és a nemzedékek iránt érzett felelősségében is megmutatkozott.
Pályafutását számos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, mesteredzővé és az év magyar szövetségi kapitányává választották, 2021-ben pedig Papp László Budapest-sportdíjjal tüntették ki. A díjaknál azonban talán még többet mond az a szeretet és tisztelet, amellyel tanítványai egész életében körülvették.
Szántó Imre halálával a magyar sport egyik különleges, összetéveszthetetlen alakja távozott.
Egy mester, aki a háttérből irányított, mégis ott volt minden győzelemben. Egy edző, akinek a hangját akkor is magukkal vitték tanítványai, amikor már nem állt mellettük a ringsarokban. Egy ember, aki bajnokokat nevelt, de minden éremnél fontosabbnak tartotta, hogy a rábízott fiatalok megtanuljanak egyenes háttal és becsülettel élni.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség együtt érez Szántó Imre családjával, szeretteivel, tanítványaival és a magyar ökölvívás egész közösségével.
Emléke legyen áldott!
Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe!
