Tóra-szoknya Torinóból

Írta: Farkas Mariann - Rovat: Hagyomány

Itáliában nagy hagyománya van a kiselejtezett szövetdarabokból összevarrt Tóra-takarók készítésének.

Tóta szoknya

Tóra-szoknya a torinói Nagy Zsinagógából (Fotó: tabletmag.com)

A Tóra-szekrényben őrzött Tóra-tekercset évekig írja a szófér, különleges, állati bőrből készült pergamenre. Amikor ünneplik, megcsókolják, táncolnak vele, felállnak a jelenlétében, és gazdagon feldíszítik. Számtalan történet ismert olyan emberekről, akik az életüket kockáztatták, még égő épületbe is berohanva, hogy megmentsék a Tóra-tekercset. Ha valaki elejt egyet, annak a hagyomány szerint negyven napig kell böjtölnie.

Az olasz nők számára a Tóra-tekercs nemcsak körülrajongott rituális tárgy, hanem a rendkívüli helyzetük tanúja a zsidó közösségeken belül. Közöttük a kapcsolat olyan mély, személyes és tartós, hogy erről ima is íródott:

Aki megáldja az ősanyáinkat, Sárát, Rebekát, Ráhelt és Leát, Ő áldja meg Izrael összes lányát, amiért szoknyát vagy takarót készítenek a Tóra tiszteletére, illetve gyertyát helyeznek el a Tóra dicsőségéért. A Szent, áldassék Ő fizesse meg bérüket és adjon nekik jutalmat.” Ezt az imát szombat reggelenként mondják el az olasz liturgiát követő zsinagógákban, a hetiszakasz felolvasása után, a Tóra-tekercs visszahelyezése előtti pillanatokban.

A speciális, nőkért szóló ima betoldása a szertartás kellős közepén, a zsidóság ősanyáinak említése furcsának tűnhet az ortodox zsinagógai hagyományban. Mégis, ezt az imát minden héten elmondják Olaszországban, mert a benne említett Tóra-szoknyák tanúskodnak az olasz zsidó közösségen belül a nők szerepének történetéről.

Aliza Lavie, izraeli kutató a Zsidó nők imakönyve szerzője szerint a Tóra-szoknyák és a hozzájuk írt ima emlékeztetnek arra, hogy a nőknek kiemelt szerepe volt az olasz zsidóságon belül, a középkortól kezdve. „A nők tevékenyen részt vettek a közösség életében, ami nagyon különbözött a világ többi részétől, ahol a nők számára nem adatott ilyen jellegű lehetőség a zsinagógában.

Tóra-szoknya Rómából, 1655 körül, selyem, arany és ezüst fonállal készült hímzés, Israel Museum, Jeruzsálem ©The Israel Museum, Jerusalem

Tóra-szoknya Rómából, 1655 körül, selyem, arany és ezüst fonállal készült hímzés, Israel Museum, Jeruzsálem ©The Israel Museum, Jerusalem

***

1958-ban Avraham Yaari, izraeli történész átfogó kutatást jelentetett meg a Kiryat Sefernél, a Jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár hivatalos folyóiratánál, a zsinagógákban elmondott misebérákh („aki megáldotta”) imádságról. Yaari úgy találta, hogy a misebérákh nem képezte a hivatalos liturgia részét, így eltérően fejlődött a közösségekben szerte a világon a VII. századtól kezdődően.

A zsidó közösségek mindig is kreatívan bántak az előírásokkal. Volt misebérákh a közösség azon tagjaiért, akiket munkaszolgálatra küldtek; misebérákh azokért az emberekért, akik az adószedő megerőltető munkáját végezték; misebérákh azért, aki önként böjtölt; és volt misebérákh a termékenységért. Sőt még azokért is mondtak misebérákhot, akik csöndben maradtak a szertartás alatt, mivel már akkor is nehézséget okozott a rabbiknak az ima alatti smúzolás kordában tartása.

Tóra-szoknya Olaszország, XVII. század vége, selyem bársony, fém rojtok, 79x52x15cm, The Jewish Museum New York

Tóra-szoknya Olaszország, XVII. század vége, selyem, készült hímzés, fém rojtok, 79x52x15cm, © The Jewish Museum New York

Senki sem tudja biztosan, hogy mikor írták az olasz nőkhöz írt misebérákhot, de már megtalálható a Máchzor Minhág Romában, az első, 1486-ban nyomtatott Soncino-féle olasz imakönyvben. Olaszország 1861-as egyesüléséig a katolikus hatóságok az ország zsidó lakosait elkülönítették és gyakran üldözték. Többek között Velencében, Torinóban és Rómában a zsidókat gettóba kényszerítették, és országszerte korlátozták őket szabad munkavállalásukban. Jóllehet néhány városban, mint Velencében, a zsidók is lehettek orvosok, a legtöbb városban, csak pénzkölcsönzőként dolgozhattak vagy régi szövetekkel kereskedhettek.

Ma az olasz Tóra-takarók emlékeztetnek erre az időszakra. A „szoknyák”, ahogy nevezik őket, különböznek minden más Tóra-takarótól a világon. A gyapjúból, selyemből, lenből szőtt anyagokat nagy, barokkos virág- és kasmírmintával díszítik. Miközben más zsidó hagyományban a Tóra-takarók kifejezetten a tekercsekhez készültek – az askenáz közösségekben a bársonytakarók elejére különböző hagyományos motívumokat hímeznek, a szefárd közösségekben pedig a tekercseket fából vagy ezüstből készült, tiknek nevezett kerek tokba helyezik – az olasz zsidók szó szerint úsztak a régi, kifakult szövetmaradékokban. Az olasz zsidó nők gyönyörű Tóra-tekercs kiegészítőként, új értelmet adtak a rongyoknak.

Az asszonyok fogták a régi szövetdarabokat, összevarrták és kézi hímzéssel csinosították őket,” magyarázza Ursula Subatzus, a római Zsidó Múzeum idegenvezetője. „A lehető legtöbbet kihozták a régi, drága kelmék maradékaiból, gyakran egységes nagy szövetfelület látszatát keltették.

Tóra-szoknya Mantovából, XVII. század vége, selyem, pamutbársony, ezüst fonállal hímzett, 1Israel Museum, Jeruzsálem ©The Israel Museum, Jerusalem

Tóra-szoknya Mantovából, XVII. század vége, selyem, pamutbársony, ezüst fonállal hímzett, 1Israel Museum, Jeruzsálem ©The Israel Museum, Jerusalem

A római Zsidó Múzeum gyűjteményében a világ minden tájáról származó szövetből készült Tóra-takarókat őriznek. Megtalálható többek között Krisztina svéd királynő koronákkal telehintett szövetéből készült darab 1704-ből, valamint a színes cikk-cakk mintájú anyagból készült példány, amely Subatzus és munkatársai szerint az olasz divatház, a Missoni ismert design-ját ihlethették.

Mára a régi szövetek újrafelhasználása Tóra-szoknya készítése céljából kihalt művészetnek tekinthető. A Tóra-szoknyákat azonban még mindig használják Olaszország-szerte. Jóllehet a Római Zsidó Múzeumban kiállított restaurált és kényes szoknyákat csak a nagyünnepre viszik át a zsinagógába, a torinói és a velencei zsinagógában még mindig rendszeresen használják a régi szövetekből készült Tóra-szoknyákat.

Olaszország mindig is az ortodox zsidóság törvényeit követte, ezért a nőket nem hívják fel a Tórához, nem előimádkoznak”, így Alberto Somekh, volt torinói főrabbi. „Azonban ahol a hálákhá megengedi a részvételt, ott az olasz nők sokkal jobban kiveszik a részüket a vallási életből, mint a többi ország asszonyai.

Az olyan feladatokat, mint a gyertyagyújtás, a készletek feltöltése, a szövetek javítása és a zsinagógán belüli napi karbantartás, a nők végezték – magyarázza Somekh – ez a központi szerep a misebérákh ima szövegéből is kitűnik, amely megáldja az olasz nőket amiért „gyertyákat helyeznek el a zsinagógában a Tóra dicsőségért”. Néhány olasz zsinagógában az volt a szokás, hogy nők hajtogatták össze a fátyolnak nevezett sálat, amelyet a tekercs köré csavarnak, mielőtt ráhúzzák a Tóra-szoknyát. Ezt a gyakorlatot ma már csak néhány római közösségben végzik a nők. DiSegni hozzáteszi, hogy szintén szokás volt a fátylat körbeadni a zsinagóga női részlegében, hogy megcsókolják azt, de ezt beszüntették, mert a „fátyol összekenődött vörös rúzzsal.”

Tóra tartó 2

Szefárd hagyomány szrinti Tóra-tartó

Miközben a misebérákh azért egyedülálló, mert minden szombaton elmondják az egész közösség előtt, Olaszország gazdag hagyománnyal rendelkezik a kifejezetten női imák tekintetében, állítja Nina Beth Cardin, konzervatív rabbi, aki szerint „speciális női imák voltak a szülés utáni időszakra vagy a nőkre, akik segédkeztek a munkában és gyerekekért.”

Az olasz zsidó nők külön az erre az alkalomra írt imát mondtak el, amikor visszatértek a zsinagógába. Ezzel szemben a kelet-európai nők tehinesz-nek nevezett imáit otthon mondták el. Néhány olasz közösségben, teszi hozzá Cardin, óriási női felvonulást szerveztek, amely elkísérte a kismamát az otthonától vissza a zsinagógába. Az olasz rabbik végül csak a családtagoknak engedték meg a részvételt, mert a nők csődülete eltorlaszolta a gettó utcáit.

Az olasz zsidó nőknek szóló sajátos imáknak a hagyománya azonban nem a nők felszabadításáról szól, állítja DiSegni. Sokkal inkább a nők és a zsidóságuk iránti spirituális kapcsolatát jelképezik.

 

Chavie Lieber Tabletmag.com-on megjelent cikke nyomán.

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:Mantova, Olaszország, Roma, Tóra-szoknya

[popup][/popup]