Az “arcos” kenyér – Misna magyarul, Menahot 11.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Az asztal hossza tíz, a szélessége öt. Az “arcos” kenyér (lehem há-pánim) kenyereinek hossza tíz, szélességük öt, megfelelve az asztal hosszúságának és szélességének. Minden egyes kenyér az asztal szélességével párhuzamosan lett elhelyezve.

 

Menahot 11

A Menáhot traktátus a Kodasim (áldozatok) rendjéhez tartozik és tizenhárom fejezetből áll. A menáhot a minhá szó többes száma, a jelentése ajándék-áldozat. A traktátus megfelelője a zevahim traktátusának, mely az állatok áldozatait tárgyalja, míg a menáhot a növényvilágból vett áldozatokról, ajándékokról szól. A traktátus kitérőként a cicit (szemlélőrojt), a tefilin (imaszíj) és a Tóra tekercs szabályait is tárgyalja.

 

Menahot 11/1

A két sávuoti cipó tésztáját külön-külön gyúrták, és külön sütötték. A lehem há-pánim lepényeit[1] külön-külön gyúrták és kettesével sütötték. Edény (tepsi) formában sütötték, és mikor kivették a kemencéből, újra a tepsibe (formába) tették, nehogy megromoljanak.

 

Menahot 11/2

A két sávuoti cipó és a lehem há-pánim, gyúrása és formálása kívül történik és sütésük a szentélyben, a szombat szabályát pedig nem írják felül. Rabbi Jehuda szerint minden munka, mely ezekre (a kenyerekre) vonatkozik, a szentélyen belül történik. Rabbi Simon szerint mindig azt mondjuk, hogy a két sávuoti cipó és lehem há-pánim a szentély udvarában (ázárá) készül, vagy a Pági házában[2].

 

Menahot 11/3

A főpap számára előírt lepény munkái: gyúrás és sütés, a szentélyen belül történik és szombaton is elvégezhető. A hozzá való liszt őrlése és szitálása nem végezhető szombaton. Rabbi Ákiva szabálya szerint minden munka, amely szombat bejövetele előtt elvégezhető, nem írhatja felül a szombat-tartás szabályát. Olyan munka, mely szombat bejövetele után is lehetséges[3] felülírja a szombat-tartás szabályát.

 

Menahot 11/4

Minden ételáldozat (menahot), melyet a szentélyen belül készítenek, megfelelő edényt igényel, amely nem igényel edényt, kívül is készülhet. Hogyan? A két sávuoti cipó hét tenyér hosszú és négy tenyér széles és a kenyér oldalánál elhelyezett “szarvak”négy ujjnyi hosszúak. A lehem há-pánim, egyenként tíz tenyér hosszú és öt tenyér széles, és a (kenyér mentén lévő) szarvak hét ujjnyi vastagok. Rabbi Jehuda azt mondja: hogy a tévedést kizárják ezek az emlékeztető szavak segítenek: zádád, jáház:  (10,5,7,7,4,4). Ben Zomá erről ezt idézi: “és tégy az asztalra színkenyeret, állandóan. A színem előtt” (Kiv 25, 30).

 

Menahot 11/5

Az asztal hossza tíz, a szélessége öt. Az “arcos” kenyér (lehem há-pánim) kenyereinek hossza tíz, szélességük öt, megfelelve az asztal hosszúságának és szélességének. Minden egyes kenyér az asztal szélességével párhuzamosan lett elhelyezve. Két és fél tenyérnyi kenyér mindkét oldalon merőlegesen állt az asztalon, midőn a kenyér teljes hossza befedte az asztalt. Rabbi Jehuda szerint (kétszer hat kenyér feküdt egymáson). Rabbi Meir azt mondta: Az asztal hossza tizenkét tenyérnyi volt, és hat széles. Az “arcos kenyér” hossza tíz, szélessége öt, a kenyér hossza az asztal szélessége mentén, és a kenyér mindkét oldalából két-két tenyérnyi fel lett hajtva és középen két tenyér rés volt, hogy a kenyerek közét átjárja a levegő.[4] Aba Saul azt mondta, hogy oda helyeztek két tömjénes edényt. Azt mondták neki: már mondták: “tégy a rendre (a kenyerekre) tiszta tömjént, hogy legyen a kenyérnek illatrészül “ (Lev 23, 7). És azt válaszolta nekik: és azt is mondták: “mellette Menáse törzse” (Szám 2, 20).[5]

 

Menahot 11/6

Négy arany polc volt az asztalhoz erősítve, mely támogatta a két-két sor “arcos kenyeret.” Huszonnyolc  tartórúddal, tizennégy-tizennégy mindkét oldalon. A rudak kivétele és behelyezése szombat napján is lehetséges, mert a rudakat ki és be tologatták a szombat bejövetele előtt. A szentély minden kelléke (kivéve a frigyszekrényt) a szentély hosszával állt párhuzamosan.

 

Menahot 11/7

A szentély termének bejárata mellett két asztal állt, az egyik márványból a másik aranyból készült. A márványból készült asztalra tették az “arcos” kenyeret, mikor behozták, hogy kihűljön, és az arany asztalra tették, mielőtt kivitték, hogy a szentsége így növekedjen. A teremben, beljebb állt az az aranyasztal, amely megfelelt az arcos kenyér állandó helyének. Négy pap lépett a terembe, kettő hozta a kenyerek két rendjét, és kettő a tömjénes tálakat. Négy másik pap ment előttük, közülük kettő, átvette a kenyerek két rendjét és kettő, átvette a tömjénes tálakat. Akik behozták (a kenyeret), az északi oldalon álltak, arccal délnek, akik kivitték, délen álltak, arccal északnak. Akik kivitték a régit [6] és akik letették az újat, tenyereik érintkeztek egymás tenyereivel, ahogy írták: “és tégy az asztalra színkenyeret, állandóan a színem előtt” (Kiv 25, 30). Rabbi Joszi azt mondja: az állandóságot az is mutatta, ahogy az egyik átadta a régit a másiknak, és az újat átvette. Mielőtt kimentek, az arany asztalra tették a kenyeret és füstölőt égettek, a kalácsot kiosztották a papok között. Ha Jom Kipur szombatra esett a kalácsot este osztották el,[7] Ha szombat bejövetelére esett a jom kipuri bakot (megsütése után) este fogyasztották el. A babiloniak nyersen ették, mert ők pedánsak voltak.

 

Menahot 11/8

Ha az “arcos” kenyeret szombaton rendezte el, de a füstölőt szombat után, vagy szombaton füstölt, helytelen, de nem tartoznak a megmaradt (pigul, notár), se a tisztátalan vétke miatt. Ha a kenyeret és a füstölőt szombat után rendezte el, de szombaton füstölt, vétkes. Hogyan tegye? Tegye el a következő szombatra, még akkor is, ha az asztalon áll napokig, ez nem számít véteknek.

 

Menahot 11/9

A sávuoti két cipót soha nem eszik korábban, mint a sütés utáni második napon, de nem később, mint a harmadik napon. Hogyan? Ünnep előtt sütik, és ünnep napján eszik meg, vagyis a második napon. Ha az ünnep a szombat utáni napra esik, a cipókat a harmadik napon eszik meg. Az “arcos” kenyeret soha nem eszik korábban, mint a (sütéstől számított) kilencedik nap, és nem később, mint a tizenegyedik nap. Hogyan? Szombat előesetéjén sütik és (következő) szombaton eszik meg, vagyis a kilencedik napon. Ha az ünnep szombat előestéjére esik, a kenyér fogyasztása a tizedik napon történik. Ros há-sáná két napja után tizenegyedik napra esik a fogyasztás. És ezt a sábát betartása se akadályozza meg. Rabán Simon ben Gámliel azt mondja Rabbi Simon ben háSzgán nevében, a sávuoti cipó fogyasztása nem ment fel se az ünnep se a böjt betartása alól.

[1] lehem há-pánim tizenkét lepény vagy kenyér

[2] Bet PÁGI, a szentély udvarán kívül esik

[3]pl. A megszentelt cipó  sütése

[4] hogy sütés közben ne süljenek egybe

[5] a bibliai idézet a helyhatározó használatára mutat: mellette és nem rajta–

[6] az előző arcos kenyeret

[7] este: Jom kipur kimenetele idején

támogatás
Pop up banner1

Címkék:Léhem há-pánim, Menahot, Misna

[popup][/popup]