Halál hófehérben – Drezdában látható a washingtoni Holokauszt Múzeum eugenikatárlata
2007. május 5. Aki már látta egyszer a drezdai Hygiene Múzeumban berendezett vándorkiállítást, az örökre gyanakvó marad. Hiszen ki tudja, hogy melyik kastély vagy melyik ház rejteget magában mosolygó orvosokat és egy gázkamrát.
Talán a piros pöttyös labdákat a legnehezebb elfelejteni. A hartheimi reneszánsz kastélyban, mely egyike volt a náci Németországban üzemelő hat eutanázia-központnak, ezzel foglalták le a gyermekek figyelmét, amíg édesanyjukat megvizsgálta az orvosi személyzet. A diagnózis azonban sosem változott: az “alacsonyabb értékű életekre” a gázkamra várt.
– Eleinte a német elmegyógyintézetek lakóit, rokkantakat és szellemi fogyatékosokat szállítottak ide, majd a közeli lágerek deportáltjait – magyarázza Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezető történésze. Az elsötétített ablakú buszok a gyermekes anyákat és azokat hozták ide, akik valamilyen pszichés betegségben szenvedtek. A pár napos “pihenés” célja hivatalosan a “feljavítás” volt. A hartheimi központ mintegy háromszáz magyar áldozatára immár magyar és német feliratú emléktábla is felhívja a figyelmet a számtalan nyelvű és formájú tábla között. De ez még mindig csepp a tengerben: az ötven táborban, ahol magyarokat is elpusztítottak, a mostanival együtt is csak három tábla emlékezik az áldozatokra. Ennyit sikerült hatvankét év alatt – mondja keserűen Szita.
A Holokauszt Emlékközpont azonban nem csak avatni jött. Az ötnapos út célja az idáig vezető okok, a történelmi háttér megértése, majd ezek beépítése a középiskolai oktatásba. Ennek érdekében mintegy húsz budapesti és vidéki tanárt – Egertől Miskolcon át Sopronig – választottak ki pályázat útján.
– Szerettük volna, ha ez a sokáig szupertitkosan kezelt eutanáziaprogram és annak következményei nálunk is beépülnek a köztudatba – mondja Nagy Rita, az emlékközpont főtanácsadója. A Linz melletti kastély megtekintése, a drezdai múzeumlátogatás és a köré szervezett szeminárium is ezt a célt szolgálta. A továbbképzésen részt vevő tanárok fél év múlva egy konferencián számolnak be a tapasztalataikról.
A Halálos orvosság című tárlat eredetileg a Washingtoni Holokauszt Múzeum kiállítása, s most először hagyta el a kontinenst. A fajnemesítéstől a holokausztig vezető eseményeket korabeli dokumentumokkal és tárgyakkal felelevenítő tárlat Európában csak Drezdában látható. A helyszín nem véletlen, hiszen az egykori keletnémet városban igen erős a neonácik jelenléte. Talán ezt tompíthatja a tény, hogy a júniusig nyitva tartó tárlatot október óta százezren látták már, zömükben fiatalok.
A kiállítás arról mesél, hogy a század elején még nagy reményeket keltő tudományos irányzat, az eugenika miképpen szolgált politikai eszközöket Hitler uralomra jutása idején, s az antiszemitizmussal találkozva miképpen vezetett el milliók életének kioltásához. Az árja faj “előállítása” érdekében kilenc év alatt 400 ezer embert sterilizáltak különféle örökletes betegségek ürügyén (az Egyesült Államokban ötven év alatt 60 ezer ember ugyanerre a sorsra jutott). A nem egészséges gyerekeknek a programba beválogatott orvosok a Luminal nevű gyógyszert írták föl. A hatás nem maradt el: pár napon belül valamennyien meghaltak szívelégtelenségben vagy más “természetes halálnak” tűnő módon. A hozzátartozók így nem is gyanakodhattak…
Így egy kicsit felfoghatóbbá vált az egész holokauszt – mondja Szántó Judit, a budapesti Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola tanára nem sokkal a tárlat megtekintése után. Bár a zsidó népirtás még nem szerepel a saját súlyának megfelelően az oktatásban – a diákok legtöbbször hiányos ismeretekkel kerülnek ki az iskolából -, azért mélyebben is megismertethető a tanulókkal. Például egy-egy játékfilm levetítésével, amely beszélgetést generál. A párbeszédnél pedig aligha van jobb orvosság a borzalmak ellen.
Papp Sándor Zsigmond
(Forrás: www.nol.hu)
