Alija, érdekvédelem, elöregedés

1995. november 10. és 14. között Budapesten tartotta konferenciáját a B’nai B’rith nemzetközi zsidó szervezet X. szekciója, ami a kontinentális európai országokat foglalja magában.

A helyszín a Közép-Kelet-Euró­pa iránti megnövekedett ér­deklődést is tükrözte. Az egyik fő téma a kelet-európai zsidóságnak nyújtandó támogatás kér­dése volt. A viták során két párhuza­mos stratégia bontakozott ki: az egyik az alija előmozdítása a FÁK-államok zsidósága körében, a másik a helyben maradni kívánók zsidó tudatának és in­tézményeinek megerősítése, az alija föltartóztatása. A kongresszus megálla­pítása szerint ehhez föl kell használni a közösségi kárpótlások forrásait (a B’nai B’rith is a WJRO, a nemzetközi zsidó kárpótlási szervezet alapítóinak egyike) és a szervezet egyik erősségét, a tagság személyes jellegét (a többi nagy zsidó szervezetnek általában hitközségek a tagjai).

A vita harmadik napján a nagy szám­ban jelenlévő francia küldöttek erősen hangsúlyozták az elöregedés témáját. „nem ez az első kongresszus, ahol megállapítjuk, hogy szükség van a fiatalok bevonására, de mégis ugyanazo­kat az arcokat látom. Vezetőség van, de bázis nincs” – mondta az egyik hoz­zászóló a többségében ötven év körü­liekből álló közönségnek. Megerősítet­ték a korábbi döntést, amely szerint nem elég azt mondani a fiataloknak, hogy „szükség van rátok”, meg kell őket kérdezni, hogy ők mit akarnak.

E sorok írója felfedezhette, hogy a posztszocialista országok közül a ma­gyar zsidóság bajai nem egyediek. Az észt tagszervezet küldöttje elmondta, hogy az ottani pár ezer fős zsidóságot ugyanúgy a szervezeti túlburjánzás jel­lemzi, minden fontos nemzetközi zsidó szervezet megalapította már a maga „lerakatát”, amelynek tagjai mind ugyan­abból a szűk körből verbuválódnak.

A viták során (védelmi funkciókat is ellátó szervezethez illően) fölmerült ko­runk egyik új jelensége, az Internet szá­mítógépes hálózaton gyűlölködő pro­pagandát űző neonácik, iszlám funda­mentalisták és az ellenük való védeke­zés. A nemzetközi jogi rendezetlenség­re való tekintettel átfogó megoldás nem született, de Korányi László, a magyar szervezet vezetője hangsúlyoz­ta, hogy a védekezés mellett legalább olyan fontos, hogy a zsidók saját közös­ségépítő céljaikra is fölhasználják az Internetet: ne csak defenzívek legye­nek, hanem offenzívek.

A kongresszus küldöttségét fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök, aki­vel eszmét cseréltek a gyűlöletkeltés el­leni törvényekről, a kárpótlásról és Ma­gyarország nemzetközi kapcsolatairól.

Csak akkor lépünk föl, ha a helyi zsidóság ezt kéri tőlünk

Az alábbiakban rövid beszélgetést közlünk a szervezet újraválasztott elnö­kével, Bent Melchiorral, aki nem sok­kal a kongresszus után vonult nyuga­lomba, miután több mint húsz éven át látta el Dánia főrabbijának tisztségét.

– A B’nai B’rith olyan nemzetközi szervezet, amely alkalomadtán fellép különböző országok zsidósága érdeké­ben. Mondana néhány példát arra, hogy ez miként történik?

– Mi csak akkor lépünk föl, ha a helyi zsidóság ezt kéri tőlünk. Így például Olaszországban a szélsőjobboldal lát­ványos előretörése ellenére sem szólal­tunk fel, mert az ottani zsidóság ezt így kívánta. Visszatérve a pozitív példákra: közbenjártunk az észt kormánynál otta­ni testvéreink – és a többi, nem észt ki­sebbség – érdekében, mivel Észtország kisebbségi politikája őket hátrányosan érinti. A többi, nem észt kisebbséget azért említem, mert tudni kell, hogy a B’nai B’rith nem csak zsidó érdekeket véd, hanem általános emberjogi szer­vezet is egyben. Egy másik példa Litvá­nia, ahol a kormány nem kívánta támo­gatni az alakulófélben lévő zsidó isko­lát, de a mi közbenjárásunkra megvál­toztatta ezt a szándékát.

– Hogyan lépnek kapcsolatba a lit­ván kormánnyal?

– A követségen keresztül. Én, mint Dánia főrabbija, egyben számos ember­jogi mozgalom tiszteletbeli elnöke, vi­szonylag ismert személy vagyok saját hazámban, így a nagykövetek is jól tud­ják, ki vagyok. A kapcsolatteremtésben ez is segít, meg persze a B’nai B’rith nemzetközi tekintélye is. Hogy közben­járásunkra még egy példát említsek: Jacques Santerrel, az Európai Unió nemrég megválasztott elnökével tár­gyaltam, és arra kértem őt, hogy az unió tagországainak jogharmonizációját ke­zeljék fontos ügyként. Közismert, hogy az egyes országok eltérő jogrendjéből következőleg szélsőjobboldali szerve­zetek, ha az egyik országban betiltották őket, büntetlenül folytathatják tevé­kenységüket a szomszéd államban, amelynek „lazább” törvényei ezt lehető­vé teszik. De a B’nai B’rith – ha szüksé­ges – a „titkos” diplomácia terén is ered­ményesen tud közreműködni: mielőtt még sor került volna Izrael és Marokkó között az első hivatalos kapcsolatfelvé­telre, egy küldöttség tagjaként jómagam tárgyaltam először Hasszán királlyal.

g.j.