A Wesselényi utcai iskola ünnepélyes felavatása

Írta: (várai) - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

TÁRSADALMI ESEMÉNNYÉ VÁLT, mégsem vesztett bensőséges zsidó ünnepi hangulatából az amerikai alapítványú Mszoret Avot, vagy közismert nevén a Wesselényi utcai iskola felavatása. Miniszterek, diplomaták, köztük az Egyesült Államok népszerű volt budapesti nagykövete, Mark Palmer, továbbá más egyházak képviselői, egyaránt kipával fejükön. Azután rabbik itthonról és külföldről, a hazai zsidó közélet és a két testvériskola vezetői, valamint újságírók. És persze legnagyobb számban az érintettek, vagyis a gyerekek, a pedagógusok és a szülők töltötték meg a pazar Kongresszusi Központot. Ott volt még a vendégek között egy szerény házaspár is. Csak amikor a színpadra hívták őket, tudta meg a jelenlevők többsége, hogy ők az alapítvány letéteményesei: Albert Raimann és felesége. Írásban küldte üdvözletét George Bush, Göncz Árpád, Chaim Herzog és a kanadai miniszterelnök. Személyesen köszöntötte az intézményt Budapest főpolgármester-helyettese, Székely Gábor, egyesületünk egyik alapítója.

Ünnepi beszédében New York egyik tekintélyes rabbija, Moise Scherer hangsúlyozta: „Nem lehet szabad az a zsidó, aki nem nevelheti gyermekét ősei hitében.” Szólt arról, hogy az iskola felavatása hozzájárult Magyarország nemzetközi tekintélyének gyarapításához; jelentős külföldi személyek fejezték ki elismerésüket az iskola megteremtéséhez nyújtott segítségért a magyar kormánynak és Budapest önkormányzatának.

Jutott a szeretetből minden jelenlevőnek és persze a két igazgatónak, dr. Efráim Frischnek és dr. Hajdú Péternek is. A legnagyobb sikert a diákok aratták, akik magyarul, ivritül és angolul adták a műsort, s elmondták: „Köszönjük Istenünk, hogy eljött iskolánk felavatásának napja…”

Megemlékeztek hánukka ünnepéről és fellépett az ELTE zenekara is. A legnagyobb hatást keltő keretjátékot a fiatalok adták elő – többek között – a származásukat eltitkoló vagy legalábbis elhallgató szülőkről, akiknek a hallgatását a nagymama töri meg. A múltat valóságos dokumentumok idézték fel: a színpad fölé erősített vásznon diaképeken régi zsidó iskolák tablói jelentek meg a 20-as, 30-as évekből. Megjelentek talán soha nem ismert rokonaik, a sárga csillaggal megbélyegzettek 1944-ben, a deportálás előtti percekben és a lágerekben. Láthatták a soá egyik legmarkánsabb fényképét is: az SS előtt kezeit feltartó, szemében már a halált tükröző, nagysapkás, 6-7 éves fiúcskát.

Több tucat bakfis táncban, ősi és új héber és magyar dalokban fejezte ki a közelmúlt identitászavarát és a jelen magunkra találását. A keretjáték befejezéseként a valóságot az iskola hétköznapjairól, a szarvasi tábor epizódjairól készült film mutatta be.

Az avatáson a Szombatnak exkluzív interjút adott az iskola alapításának kezdeményezője, megvalósítósának mozgatója, fenntartásának éltetője, az ismert New York-i üzletember, David Moskovits.

Zsidó ügyet Amerikában is lehet szolgálni, Izraelnek is változatlanul szüksége van segítségre. ön mégis miért velünk törődik, miért mozgósítja ügyünkben az amerikai földrészen és Nyugat-Európában ismerőseit?

– A Magyarországról elszármazott zsidók, köztük rengeteg ortodox hitű, nem felejtették el szülőföldjüket, kötik még őket az emlékek, az itt eltemetettek éppúgy, mint az itt élő rokonok. De nem elhanyagolható a lelkiismeret furdalás sem, hiszen akik 1945 előtt már másutt éltek, elismerik, hogy talán határozottabb fellépéssel legalább százezer embert megmenthettek volna. Ezt a mulasztást már nem tehetik jóvá, ezért most legalább a lelkeket, vagyis a zsidó tudatot segítenek megőriztetni!

Az iskola felülmúlja minden várakozásomat. Hihetetlen, hogy az eltelt néhány hónap alatt mennyi ismeretet szereztek a tanulók és mennyire áthatotta őket a zsidó szellem és öntudat.

A mai est megható és gyönyörű! Nem vagyok egyedül, akinek szeme többször könnyes lett az örömtől és elérzékenyüléstől – mondta befejezésül David Moskovits.

(várai)

támogatás

Címkék:(várai)